Ha az október 2-i kvótanépszavazás érvényes lesz, és a nemek győznek, úgy az Országgyűlés törvénybe foglalja majd, hogy az unió nem erőszakolhat olyan személyeket Magyarországra, akiket hazánk nem akar befogadni, mondta Völner Pál a Magyar Idők 2016. augusztus 8-i számában megjelent interjúban.

Völner Pál: Akkor sem dőlhetünk hátra, ha a referendum számunkra kedvező eredménnyel zárul

Törvény védheti Magyarországot az uniós betelepítési kvótától

Ha a kvótareferendum érvényes lesz, és a nemek győznek, úgy törvény akadályozza majd meg, hogy az unió olyan személyeket erőszakoljon Magyarországra, akiket hazánk nem akar befogadni. A jogszabály legalább három évig életben lesz – mondta a Magyar Időknek adott interjújában Völner Pál. Az igazságügyi tárca parlamenti államtitkára rámutatott: a kormány álláspontja egyértelmű a kérdésben, a kabinet felfogása szerint a kényszer-betelepítés sérti hazánk érdekeit.

– Szombaton hivatalosan is megkezdődik az október 2-i kvótanépszavazás kampánya. Mivel a referendumot annak idején a kormány kezdeményezte, adódik a kérdés: a kabinet is szerepet vállal a választópolgárok meggyőzésében?

– Természetesen igen. A kormány tagjai, tehát a miniszterek és mellettük az államtitkárok is részt vesznek majd a kampányban. A legfontosabb teendő az lesz, hogy közérthetően elmagyarázzuk a választóknak, miért van szükség a referendumra és mi a tétje a népszavazásnak. Az érvek felsorolása azonban nem elég. Arra is rá kell vennünk az állampolgárokat, hogy október első vasárnapján elmenjenek a szavazóhelyiségekbe, és ott érvényes vokssal fejtsék ki álláspontjukat. Azt kell világossá tennünk, hogy minden szavazat számít, minden magyar véleménynek megvan a maga súlya. A népszavazás nem céltalan, a következmények számottevők lehetnek.

– Kezdjük talán a belpolitikai következményekkel! A közgondolkodás ma úgy tartja, hogy ame-lyik politikai erő országos népszavazást nyer, az megnyeri a soron következő országgyűlési választást is. Ön szerint ez az elv most is érvényre juthat?

– Az utóbbi időszak hazai tapasztalatai valóban azt mutatják, hogy alaposan megerősödhet az a politikai erő, amelynek álláspontját egy népszavazáson a többség támogatja. A kvótareferendumot azonban másfél év választja el a 2018-as parlamenti voksolástól, ez pedig hosszú idő. A politikában különösen hosszú. Magam úgy vélem: a kormány akkor sem dőlhet hátra, ha a népszavazás a kabinet számára kedvező eredménnyel zárul, vagyis a szavazók nagyobb része nemet mond a feltett kérdésre. Főbb céljait a kormány nem tévesztheti szem elől, így folytatni kell a bérrendezést, nem torpanhat meg a családtámogatás és az otthonteremtés programja, de – sok más mellett – azért is tenni kell, hogy az adók tovább csökkenjenek. Politikánk iránya eddig is világos volt, célkitűzéseink felől ezután sem szabad kétségeket hagynunk.

– Az ellenzéki pártok szimpatizánsaiban ugyanakkor számos kétely ébredhetett az utóbbi időben: a magukat demokratikusnak mondó erők jelentős része a demokrácia egyik legfontosabb eszközének, a népszavazásnak a bojkottjára buzdít, mások pedig hol az igen, hol a nem mellett érvelnek. Ez befolyásolja a kormány kampányát?

– A kabinet kezdettől ugyanazt vallja a migráció ügyében. Az a legfontosabb, hogy a magyarok dönthessék el, kik telepedhetnek le Magyarországon. A baloldal politikusai ehhez képest hezitálnak: legszívesebben az igen, vagyis a korlátlan kényszer-betelepítés mellett kardoskodnának, de a különféle incidensek, a terrorcselekmények és a külföldi kedvezőtlen események miatt ezt nem merik megtenni. Régen Moszkvához igazodtak, most Brüsszelhez simulnának, de felismerték, hogy a külföld kritika nélküli követésére, a multinacionális cégek kiszolgálására és ezzel a nemzeti érdek háttérbe szorítására a hazai választók egyre kevésbé fogékonyak. Az utóbbi hetekben a Jobbik is kimutatta valódi szándékait, azt, hogy a kvótaügyet is egyszerű politikai haszonszerzésre használná fel. Leginkább úgy, hogy a kormány-pártokat próbálná gyengíteni.

– Ezek szerint a kvótanépszavazás sem lehet egyéb, mint a belpolitikai csatározások egyik apropója?

– A kényszer-betelepítés kivételes témakör, s mint ilyen, messze túlmutat a hazai pártpolitikai küzdelmeken. A kormány arra próbálja ráébreszteni a szavazókat, hogy nem gonosz ember az, aki október 2-án a „nem” mellé rajzolja az ikszet. A „nem” szavazattal nem mondunk nemet az emberi jogokra, a humanitárius segítségre és a szolidaritásra. Ellenben nemet mondhatunk arra, hogy az unió elvonjon Magyarországtól olyan döntési lehetőségeket, amely a társadalom egészének jövőjét is meghatározza. A kérdés tehát távolról sem a politikai ellenzék ellen irányul.

– S nem az Európai Unió ellen irányul?

– Szeretném tisztázni: a kormány a kvótanépszavazást nem Európa ellen, hanem Európáért kezdeményezte. Az Európai Unió az utóbbi években tulajdonképpen megfelelően látta el azokat a feladatokat, amelyekért annak idején létrehozták, egyúttal garantálta azokat az előnyöket, amelyek miatt Magyarország is csatlakozott a közösséghez. A közös piacon egyre többen érvényesülhettek, a munkavállalók szabadon, határok nélkül kereshettek maguknak állást, miközben az EU területe a béke szigetét jelentette a forrongó világban. Az unió működését ezek alapján sikertörténetnek is nevezhetnénk. Az utóbbi hónapokban azonban gyökeres fordulat állt be, kevesek gazdasági érdeke felülírta a legfontosabb korábbi szempontokat, s a sok áldozatot követelő támadások, terrorcselekmények miatt a biztonságérzet is oda lett. Közös megoldások helyett egyéni szempontok dominálnak, mindezt pedig tetézi a brüsszeli Európai Bizottság súlyos szereptévesztése. A Jean-Claude Juncker vezette testület pökhendi, lekezelő magatartást tanúsít és Európa urának pozíciójában tetszeleg, holott a testület nem egyéb, mint előkészítő, koordináló egység.

– Igen sötét képet festett az EU jelenlegi helyzetéről. Ön szerint hazánknak ki kellene lépnie az unióból?

– Nem. Semmilyen lényeges érv nem szól a kilépés mellett, véleményem szerint Magyarország a közösség tagjaként kerülhet legközelebb a céljaihoz. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem emelhetjük fel a szavunkat, ha anomáliákat tapasztalunk. A kényszer-betelepítés, a kvóta pedig a legsúlyosabb működési zavarok egyike.

– A népszavazás arra nyilván alkalmas lesz, hogy a magyar társadalom hangot adjon e működési zavarról alkotott véleményének. De ezen kívül kapcsolódhat érdemi hatás a referendumhoz, elindulhat ennek nyomán bármilyen folyamat az Európai Unióban?

– Ha valamit megtanulhattunk a távolabbi múlt történéseiből, az az, hogy látszólag apró, talán egyenesen jelentéktelennek tűnő események is előidézhetnek földcsuszamlásszerű változásokat. A közeli idők hazai gazdaságpolitikájából is hozhatnék erre példát: hatalmas megrökönyödést váltott ki annak idején, amikor a magyar kormány bejelentette, hogy adót vet ki a pénzintézetekre. Idővel aztán olyannyira megbarátkoztak külföldön az intézkedéssel, hogy példává vált más államok számára. Magyarország egy kicsinyke pont az unió térképén, de éppen mi magunk bizonyítottuk már be, hogy adott esetben a kisebbek is irányt mutathatnak, mégpedig akár az egész közösségnek.

– A hazai kvótareferendum pontosan milyen példával szolgálhat az uniónak?

– Ahhoz, hogy erre válaszolhassak, tisztázni kell, miről is szól a kvótareferendum. A kérdés úgy hangzik: akarják-e a magyar emberek, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa migránsok betelepítését Magyarországra? Aki igennel válaszol, az úgy foglal állást, hogy hazánk területére bármikor irányíthat bármilyen és bármennyi külföldi személyt az unió. Az „igen” válasz hívei nem akarják tudni, kik jönnek, az érkezőknek milyen előéletük volt, az érintettek milyen szándékkal lépnének magyar földre. Aki viszont nemmel szavaz, az azt rögzíti: Magyarországra csak a magyar állam, a magyar hatóságok engedélyével és a hazai előírások betartása mellett jöhet be bárki is. Az igen szavazat tehát a védtelenséget, a teljes kiszolgáltatott-ságot jelenti, és a véletlenre, jobb esetben mások jóindulatára bízza az ország sorsát. A „nem” voks viszont az önvédelem iránti igényt fejezi ki. Másképpen: Magyarország most arról szavaz, hogy saját maga akar-e gondoskodni az állam, a társadalom megvédéséről, vagy másra bízza azt. Ilyen értelemben a népszavazással azt üzenhetjük meg a többi uniós tagállamnak, hogy ha féltik a biztonságukat, védjék meg magukat.

– Kérdés, hogy az üzenet célba talál-e. Nem is olyan rég még a legtöbb uniós megszólaló elítélően beszélt a hazai migrációs lépésekről.

– Emlékezhetünk rá, egy évvel ezelőtt azt harsogta az európai média, hogy szinte mindenki megkérdőjelezi, elítéli Magyarország álláspontját. Mára azonban világossá vált: az európaiak többsége osztja a magyarok aggodalmait, miközben más államok vezetői is kezdik belátni, hogy igazunk van az illegális bevándorlás és a kényszer-betelepítés ügyében. A minap például Andrej Babis cseh miniszterelnök-helyettes jelentette ki, hogy hazánkhoz és Szlovákiához hasonlóan Csehországnak is jogi úton kellene megtámadnia a kvótarendszert, ha sor kerülne a kényszerbetelepítésre, vagy ha Brüsszel szankciókat vezetne be a magukat megvédeni próbáló országok ellen.

– A migráció ügyében mit jelent az önvédelem? A beáramlás teljes korlátozását?

– Jó, ha tudjuk, hogy külföldiek kisebb-nagyobb számban az utóbbi időkben is letelepedtek Magyarországon. Az érintettekben közös, hogy legális úton léptek be, hivatalos okmánnyal igazolták magukat, céljaikról számot adtak, múltjuk fontosabb részleteit a hatóságok megismerhet-ték. Az ilyen módon érkezők a jövőben is felkereshetik Magyarországot, orvosok, mérnökök vagy más szakemberek biztosan megtalálják nálunk a számításukat. Gond akkor adódhat, ha százezerszám érkeznek emberek iratok nélkül, s az állam még csak azt sem tudja ellenőrizni, hogy a megadott nevek és születési dátumok valósak-e. Ilyenkor a kockázat óriási. A rizikót egyes nyugat-európai államok vállalhatják, ha akarják, de Magyarországnak szerintem nem kellene.

– Volna feladata az Országgyűlésnek, ha egy érvényes referendumon a nemek győznének?

– Ebben az esetben törvény rögzítené, hogy migránsok betelepítésére csak akkor kerülhet sor, ha az Országgyűlés ahhoz hozzájárul. Vagyis hiába próbálná az unió Magyarországot arra kötelezni, hogy hazánk emberek csoportjait vegye át például Olaszországból, Görögországból vagy akár Németországból, ez automatikusan nem történhetne meg. Csak akkor küldhetne ide migránsokat Brüsszel, ha ezt a magyar parlament is megszavazná. A jogszabály ráadásul három évig biztosan életben volna, tehát három évig mi dönthetnénk el, kikkel akarunk együtt élni. Az unió ez idő alatt senkit nem erőszakolhatna ránk, akit mi nem akarunk befogadni. Úgy hiszem, a referendum kiváló lehetőséget teremt rá, hogy az ország egész Európá-nak bebizonyítsa: ha szükség van rá, ki tud állni magáért. Ezért fontos, hogy minél többen elmenjenek szavazni október 2-án, és még fontosabb, hogy minél többen nemmel voksoljanak.

(Igazságügyi Minisztérium)