Völner Pál államtitkár Pócs János (Fidesz) képviselő napirend előtt felszólalására reagált az Országgyűlés 2016. október 11-i ülésnapján. Leirat.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr!
Azt hiszem, olyan mércét állított a Jobbik elé itt az események kapcsán, amit nem tudnak majd megugrani, hiszen ha a Jobbik elmúlt években végzett tevékenységét, magatartását tanulmányozzuk, akkor láthatjuk, hogy attól függetlenül, hogy éppen cukiságkampány zajlik vagy éppen más megfogalmazásokat alkalmaznak, a Jobbik lényege nem változik.
Emlékszünk még, amikor 2008-ban Vona Gábor az iráni gárdát kívánta behívni a választások tisztaságának ellenőrzésére; emlékszünk a jól elhíresült mondatára, amely szerint az iszlám az utolsó reménye az emberiségnek, amire persze ma már a Jobbik nem kíván emlékezni, pontosan a kialakult migránsválság kapcsán. Ha belegondolunk, hogy 2010-ben a parlamentben Vona Gábor még Magyar Gárda-mellényben jelent meg, ami szintén nem illeszthető a cukiságkampány sorozatába, akkor láthatjuk, hogy álságos magatartást tanúsítanak: vagy ma, vagy akkor, amikor ezt tették.
Ha belegondolunk abba, hogy akkor még az Unióból való kilépés mellett agitáltak, vagy elégette az akkori alelnöke a pártnak az Unió zászlaját, akkor megint csak azt láthatjuk, hogy vagy hátat fordítottak régi önmaguknak, vagy csak álcázzák magukat, szintén a cukiságkampány jegyében. Jól emlékszünk arra az országgyűlési képviselőre, aki erőszakkal fenyegetett újságírókat a Magyar Szigeten karikás ostorral, amiért el is ítélték; nem akarom a részleteket felidézni. Nem hallottunk arról, hogy a Jobbik bármikor is elhatárolódott volna ezektől a cselekményektől.
Vona Gábor azt is kijelentette, hogy ha kormányra kerül, akkor porig rombolja két kereskedelmi tévéadó székházát, és azok helyét sóval hinti be. Ezek is ma egy kicsit furcsán hangoznának a pártelnök szájából, ha a parlamentben ezeket a szavakat ejtené. Emlékezzünk arra is, amikor a párt jelenlegi alelnöke a Bankcenternél el akarta foglalni a székházat, akárcsak a Televíziót annak idején, amiből szintén rendőrségi ügy lett. A Jobbikot ebben az ügyben sem hallottuk megnyilvánulni, ahol a rendet vagy éppen a jogszabályok betartását kérte volna számon, sőt alelnökként ölelte keblére ezt a tagját, illetve a Hatvannégy Vármegye vezetőjét.
Ha az Országgyűlésben végzett tevékenységüket elemezzük végig, jó néhányan vagyunk itt a teremben, akik emlékszünk, hogy a földtörvény elfogadásakor, amikor gyakorlatilag a parlamenti szabályokon keresztülgázolva, kolompolva, nem akarok jelzőt használni, hogyan viselkedve akarták megalázni a Ház tekintélyét. Ugyanakkor nézhetjük… Büszkék, lám, most is elhangzott, tehát nem határolódnak el az akkori önmaguktól. Akkor döntsék el, hogy cukik, vagy pedig éppenséggel a felforgatás az alapelemük!
Vagy talán a Jobbik az egyetlen párt, amely származására való tekintettel szorította ki Szegedi Csanádot a soraiból, ami szintén elfogadhatatlan egy demokratikus párt történetében. Miért nem szorítják ki ugyanígy Kovács Bélát, teszem fel a kérdést, aki korrupciós és kémkedési ügyek miatt keveredett bele egy uniós botrányba. A mai napig nem hallottunk önöktől nyilatkozatot, ahol azt mondták volna, hogy nem értenek egyet párttársukkal, vagy ahol azokat az anyagi ügyeket, amelyeket ő vitt, kritizálták volna.
Tegnap éppen a közösség elleni uszítás volt a parlamentben a napi téma, a Jobbiknak egy örök problémája, hogy ez miért büntető tényállás. Tudhatjuk, hogy miért: mert korlátozni kell ezeket a hajlamokat, ezeket a cselekményeket, ezt az erőszakot, amit képviselne szívesen ezekben a kérdésekben. Szerencsére a büntetőjog eszközei ezt nem teszik tehetővé, továbbra is korlátozzák őket.
És akkor még egy gondolat. Vona Gábor azt mondta, hogy ő elvette a párt lelkét; én inkább úgy fogalmaznék, hogy eladta. Utalnék arra, hogy ma a Gárda-mellény helyett egy labirintust tetováltatott a vállára. Szerintem vigyáznia kell az országnak, nehogy ebbe a labirintusba valaha is belevihesse.
Köszönöm a figyelmüket.
(Igazságügyi Minisztérium)
