Völner Pál államtitkár mondta el a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat expozéját 2016. Szeptember 27-én az Országgyűlésben, valamint reagált a vitában elhangzottakra. Leirat.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Az önök előtt fekvő törvényjavaslatban foglalt módosítások új jogintézmények megteremtését és a meglevő szabályozásnak a joggyakorlat által felvetett pontosítását célozzák a büntetés-végrehajtási jog területén.
Engedjék meg, hogy a következőkben a legfontosabb változásokat összefoglaljam! Mint az ismert, az Emberi Jogok Európai Bírósága a büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztalható zsúfolt elhelyezési körülmények miatt többször is elmarasztalta hazánkat, és a 2015. március 10-én meghozott úgynevezett vezető ítéletében az egyezményt sértő fogvatartási körülmények megszüntetésére irányuló cselekvési terv elkészítésére hívta fel.
A bíróság továbbá szükségesnek tartotta az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. cikkében meghatározott kínzás, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának a megsértésével összefüggésben a jogsérelem bekövetkezésének megelőzését, illetve a sérelem bekövetkezése esetén megfelelő kompenzációt biztosító hatékony jogorvoslat bevezetését. A folyamatban lévő hasonló ügyek tekintetében a bíróság a vizsgálatot nem függesztette fel. Az ítélet végrehajtását az Európai Tanács miniszteri bizottsága a kormány által benyújtott cselekvési terv alapján ellenőrzi. A cselekvési terv 2015. december 9-én került megküldésre az Európa Tanácsnak. A törvényjavaslat elsődleges célja, hogy a magyar cselekvési tervben vállalt, börtönzsúfoltság felszámolására szolgáló férőhelybővítési programot kiegészítve a jogalkotás eszközeivel is segítse a probléma kezelését, és megteremtse a bíróság ítéletében meghatározott hatékony jogorvoslati rendszert.
Mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy Magyarország nem az egyetlen Európában, amelynek szembe kell néznie a börtönzsúfoltságból eredő nehézségekkel, és az egyezménysértés következményeként a bíróság elmarasztaló, kártérítésre kötelező döntéseivel, így például Olaszországgal és Oroszországgal szemben szintén vezető ítéletet hoztak, de Bulgáriával, Görögországgal, Lengyelországgal és Romániával szemben is születtek elmarasztaló ítéletek.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatában kiemelte, hogy a szabadságvesztés időtartamának jelentős csökkentése megfelelő jóvátétel lehet. Egy ilyen típusú jóvátétel azonban nem szolgálná azokat a büntetőpolitikai célokat, amelyek mellett a kormányzat már 2010-ben határozottan elkötelezte magát, vagyis a közbiztonság megerősítését és a törvénytisztelő emberek védelmét. A reintegrációs őrizet viszont, amikor az elítélt kontrollált körülmények között tölti a szabadságvesztésből hátralévő időt a számára kijelölt lakásban, már olyan garanciális szabályokkal övezett jogintézmény, amelynek révén a zsúfoltság csökkenthető, de nem a közbiztonság rovására.
A törvényjavaslat ennek tükrében a reintegrációs őrizet alkalmazhatóságát kiterjeszti mind a személyi kört, mind annak időtartamát illetően. A módosítás értelmében már nemcsak az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltekre, hanem valamennyi gondatlanul elkövetett bűncselekmény miatt elítéltre, illetve a visszaesőnek nem minősülő bűnismétlőkre is kiterjedne. Másrészt a reintegrációs őrizetben töltendő időt a bűnösség fokától függően és hosszabb tartammal határozza meg, szándékosság esetén a korábbi hat hónapi időtartamot tíz hónapra, míg a gondatlan elkövető esetén egy évre emeli fel.
A bíróság által megjelölt megelőző jogorvoslatként a büntetés-végrehajtásról szóló törvénybe egy új jogintézmény kerül, az egyezménysértő elhelyezési körülmények miatti panasz benyújtásának lehetősége a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához. A panasz alapján az intézet parancsnoka az elhelyezési körülmények javítása vagy ellensúlyozása érdekében a lehetőségekhez mérten megteszi a szükséges intézkedéseket. Indokolt esetben akár a fogvatartott átszállítását is kezdeményezheti, amiről az aktuális telítettségi mutatók alapján a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága dönt.
A börtönfejlesztések előrehaladtával már reálisan számolni lehet majd azzal, hogy lesz olyan kapacitással rendelkező büntetés-végrehajtási intézet, ahová a fogvatartott kapcsolattartási jogának sérelme nélkül átszállítható. Ha az átszállítás sértené a fogvatartott kapcsolattartási jogát, az erről hozott határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezhető.
Végül az egyezménysértő helyzet felszámolását célzó módosítások központi eleme a zsúfolt elhelyezési körülmények miatti jogsérelemmel arányban álló, hatékony kompenzációt biztosító hazai kártalanítási eljárás bevezetése. Az új kártalanítási eljárást szintén a büntetés-végrehajtásról szóló törvénybe építi be a javaslat, kiegészítve a büntetés-végrehajtási bírói eljárások körét. A büntetés-végrehajtási bíró független, pártatlan szervként bírálhatja el a kártalanítási igényt egyszerű eljárás keretében, és így rövid határidővel sor kerülhet a sérelem orvoslására. A kártalanítás minden olyan napra jár, amelyet a fogvatartott az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között töltött. Kártalanítás iránti igény az alapvető jogokat sértő elhelyezés megszűnésétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül érvényesíthető.
A büntetés-végrehajtási intézet a kárigényhez kapcsolódóan a kifogásolt fogvatartási körülményekre vonatkozóan közöl adatokat, csatolja a fogvatartási nyilvántartás alapján készített kivonatot, valamint azon egyéb iratokat, amelyek a jogalap megítéléséhez szükségesek. A büntetés-végrehajtási bíró speciális ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezik az értékelhető fogvatartási körülmények számbavételekor. A büntetés-végrehajtási bíró iratok alapján is meghozhatja a döntést. Az eljárásban egyebekben illeszkedik a büntetés-végrehajtási bíró az eljárások általános szabályaihoz, ügyiratok alapján az eljárásra a bírósági titkár is jogosult.
Az eljárás során a pénzbeli kártalanítás mértékét a napi tétel törvényben meghatározott keretei között – amelynek alsó határa 1200 forint, felső határa pedig 1600 forint – a büntetés-végrehajtási bíró határozza meg, a napi tétel általa megállapított konkrét összege és az alapvető jogokat sértő fogvatartási körülmények között töltött napok szorzataként. Ez a megoldás megfelelő teret ad a bírói mérlegelésnek, lehetőséget biztosítva arra, hogy a büntetés-végrehajtási bíró a zsúfoltsággal együtt a fennálló egyéb alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményeket összességükben értékelhesse, és az okozott jogsérelem súlyával arányban álló kártalanítást állapíthasson meg.
A módosítás a kártalanítás kifizetése iránti intézkedési kötelezettséget az igazságügyért felelős miniszter feladatkörébe telepíti. A kifizetésre a határozat kézbesítésétől számított 60 nap áll rendelkezésre. A módosítás értelmében a kártalanítással szemben a következő követelések kielégítésének van helye: a gyermektartásdíj behajtása iránti végrehajtási eljárásban érvényesített követelés, azzal a bűncselekménnyel összefüggésben megítélt polgári jogi igény, illetve a polgári bíróság által jogerősen megítélt kártérítés vagy sérelemdíj, amely miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása tekintetében a kártalanítást megállapították.
A törvényjavaslat továbbá a gyakorlati szakemberek és jogalkalmazás oldaláról felmerülő észrevételek alapján olyan pontosításokat végez el, amelyek segítik a jogalkalmazást, és amelyek révén egyszerűbbé és átláthatóbbá tehető a szabályozás, illetve az egyes jogintézmények működtetése. Ezek közül kiemelném a fogva tartott anyák és gyermekük büntetés-végrehajtási intézetben, illetve javítóintézetben való együttes elhelyezésének módosítását. A büntetés-végrehajtási kódex jelenlegi szabályozása csak a büntetés végrehajtása során megszületett gyermekek esetében teszi ezt lehetővé. A javaslat kiterjeszti az együttes elhelyezés lehetőségét, és az anya a szabadságvesztés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajtásának megkezdésekor, illetve az előzetes letartóztatás elrendelésekor is kérelmezheti az egy évnél fiatalabb gyermekével való együttes elhelyezését. Az együttes elhelyezés egy speciális, kifejezetten erre a célra kialakított részlegen, a gyermek megfelelő gondozását biztosító környezetben valósul meg.
Az alapvető jogok biztosa egyéni panaszbejelentés alapján lefolytatott vizsgálatot követően az ezzel kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatára munkacsoport felállítását kezdeményezte az igazságügy-miniszternél. A munkacsoport működése során megvizsgálta az uniós államok szabályozását, és a hazai helyzet elemzését követően javaslatot tett az együttes elhelyezés kiterjesztésére. Az együttes elhelyezés alanyi körének kiterjesztésével tehát a törvényjavaslat célja a gyermeknek az anya általi gondozáshoz való jogát érintő megkülönböztetés felszámolása.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A törvényjavaslat elfogadása esetén az Európa Tanács részére megküldött cselekvési tervet kiegészítve szándékaink szerint hazánk eleget tud tenni a bíróság vezető ítéletében meghatározott követelményeknek, a preventív, illetve a kompenzációs jogorvoslat megteremtésével. Ezzel elérhetővé válhat, hogy a további kérelmeket a bíróság visszaadja nemzeti elbírálásra.
A bírósághoz benyújtott kérelmek száma folyamatosan növekszik. Ez év januárjában 3500 ügy volt, a legfrissebb adatok szerint 5000 ügy van a strasbourgi bíróság előtt. Annak érdekében, hogy a bíróság tömeges elmarasztalásait, valamint az euróban megállapított súlyos kártérítések és egyéb költségek megfizetését a magyar állam elkerülhesse, indokolt a hazai kompenzációs rendszer mielőbbi hatályba léptetése, ugyanis csak reális időn belüli megoldás esetén van meg az az esély, hogy a bíróság a kérelmek befogadását és vizsgálatát beszüntesse.
Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a T/12179. számú törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
***
Tisztelt Ház!
Először is szeretném megköszönni a jelen lévő képviselőknek, hogy szakszerűen és szakmailag nyilvánultak meg az előterjesztés kapcsán, noha nézetazonosság nyilvánvalóan nem volt teljesen összehozható. De néhány olyan felvetés elhangzott, amelyre szeretnék választ adni.
Először is, hogy a börtönzsúfoltságnak a kialakulása gyakorlatilag egyrészt az európai szemléletmód változásából is fakad és az emberi jogok bírósága gyakorlatának a fejlődéséből ered. Mint a bevezetőben is említettem, több európai országban is komoly intézkedéssorozatot váltottak ki ezek az ítéletek, ugyanis a strasbourgi bíróság nem egyedileg vizsgálja ezeket az ügyeket, hanem gyakorlatilag mintegy nyomást gyakorolva az államokra, önmagában a börtönzsúfoltságnak, tehát mondjuk, a négyzetméterhiánynak a megléte esetén gyakorlatilag tételesen állapítja meg a fizetendő kártérítések összegét.
Ugyanakkor ez a szabályozás, ami önök előtt van, gyakorlatilag figyelembe vette a strasbourgi gyakorlatot, figyelembe vette például az olasz megoldást, amit Strasbourg elfogadott, ugyanakkor azokat a magyar viszonyokat is, amelyeket szintén Olaszország esetében is akceptált a strasbourgi bíróság, amikor elfogadta az ottani kártérítési összeg megállapítását.
Ami a jogalkotási eszközöket illeti, tehát a bevezetőben is elhangzott és önök által is ismert, hogy a férőhelyek számának a növelése is folyamatban van, de nyilvánvaló, hogy ehhez idő kell. A feltorlódott ügyek kezelésére átmeneti szabályként mindenképpen például ennek a kártérítési vagy kártalanítási összeghatárnak a megállapítása szükségessé vált, valamint annak a bírói útnak a biztosítása, amelynek keretében elfogadják, hogy belső jogrenden belül kerülnek rendezésre ezek a kérdések.
A kompenzáció mértékét említettem, tehát a magyar viszonyokat figyelembe véve került kialakításra. Ami pedig a Sallai képviselőtársam által is üdvözölt reintegrációs őrizetnek a kiterjesztését illeti, az pedig egy maradandó elem, mert nyilvánvalóan a börtönbővítésektől függetlenül a rendszerben remélhetőleg ez is tartósan enyhítheti a börtönöknek a zsúfoltságát.
Az anya-gyermekkel kapcsolatban volt a felvetés Staudt képviselőtársamtól. Tehát kérelemre tud indulni egy ilyen eljárás, és valamennyi körülményt, a gyámhatóság véleményét is figyelembe veszik a döntéshozatal során, tehát nem alanyi jogon születik meg a döntés. Elméletileg ezek a problémák ott figyelembe vehetők, és ennek alapján lehet akár olyan döntést is hozni, hogy mégsem az anyával együtt helyezik el a gyermeket.
A Sallai képviselő úr által említett szabálysértési és büntetőeljárással, előzetes letartóztatással kapcsolatos kérdéskörök: mint már bejelentésre került többször, tehát a büntetőeljárási törvény rövidesen benyújtásra kerül a Ház elé, valószínűleg az eljárási kérdések keretében lehet majd az előzetes letartóztatás kérdésköréről érdemben majd tárgyalni.
Ennyit szerettem volna az elhangzottakhoz hozzáfűzni.
Köszönöm a szót, elnök úr.
(Igazságügyi Minisztérium)
