Völner Pál a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentés vitájában elhangzottakra reagált az Országgyűlés 2015. november 2-i ülésnapján. Leirat.
Tisztelt Ház!
A képviselőtársaimnak köszönöm az aktív részvételt ebben a vitában; Vas Imre képviselő úrnak, hogy ismertette a módosításhoz fűződő okokat. Schmuck Erzsébet képviselőtársam sajnos… Itt van a teremben, köszönöm szépen. Tehát valóban ez a kilakoltatási és a végrehajtási moratórium, ahogy Vas Imre képviselő úr is említette, a kettő egymás mellett létezik, és a kilakoltatási moratórium továbbra is érvényben van, tehát ezért nem volt szükség erre a támogatott módosítási javaslatra, mármint az Ön által támogatott módosítási javaslatra.
A bérlakásállomány és a szociális kérdések egészét ugyan átvette a képviselő asszony vagy legalábbis egy jó részét a hozzászólásában, de ennek a törvénymódosításnak nem ez a célja, nem tudja ezt a helyzetet természetesen kezelni. Ez bizonyosan olyan családi csődesetekre vonatkozik, amelyeknek a gyakorlata még nem alakult ki Magyarországon.
Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak: nem működik a törvény? Éppen a saját beszédében említette ő is, hogy számtalan olyan intézkedést tett a kormány – az árfolyamgát bevezetése, a végtörlesztés, a forintosítás, a devizatörvény, a fairbank-törvény esetei vagy éppen a Nemzeti Eszközkezelő bevezetése –, ami nagyon-nagyon sok adóson segített, és gyakorlatilag az elmúlt években ezek az intézmények jelezték azt, hogy az állam és a kormány megsegíti az adósokat.
Nyilván egy új intézményről, amelyről nincs konkrét tudomásuk, bár az Unió nagy részében, négy tagállam kivételével már bevezetésre került, a jogállamisághoz tartozik, további ismereteket kell szerezniük, és azoknak a kényszerhelyzeteknek az előállása, ami valóban kikényszerítené, hogy ezzel éljenek, még hál’ istennek nem következett be.
Elhangzott már a korábbi vita során is, hogy a kormányhivatalokban a családi csődvédelmi szolgálat munkatársai is rendelkezésre állnak a jövőben, és kioktatják a rászorulókat, tehát nem a bankok egyoldalú tájékoztatásán vagy éppen lebeszélőképességén múlik ennek a jogintézménynek az igénybevétele. Elég, ha csak arra a vitára gondolunk, ami a bankokkal kialakult, amelyek elviselhetetlen adminisztrációs terheket említettek egy-egy ilyen nyomtatványnak a kitöltésével kapcsolatban, ami valóban egy formanyomtatvány, de vannak olyan oldalai, amelyek nemlegesek, tehát nem is kell kitölteni ténylegesen, és messze nem az őáltaluk hangoztatott 600 vagy több száz oldalas kötelezettséget jelenti, hanem maximum 67 oldalra rúg azoknak a lapoknak a száma, amelyeket át kell lapozni.
A nem teljesítő jelzáloghitelekről is szó esett. Itt is azt kell hangsúlyoznunk egyébként, hogy hogyan keletkeztek ezek a jelzáloghitelek, mely időszakban, és gyakorlatilag nem ennek a kormánynak a szabályozórendszere volt az, ami ezt a bajt a nyakába szabadította a magyar lakosságnak, hanem éppen mi vagyunk azok, akik próbáljuk ezt megoldani több lépcsőben és az elmúlt években számtalan erőfeszítést téve.
A devizahitelekkel csak a jómódúak jártak jól, és a forintosítással: azért ez egy erős túlzás volt, ugyanis a forintosítás mindenkire vonatkozott, kivéve azokat, akik ezt visszautasították, és ezt megtehették.
Összefoglalóan ennyiben kívánnám megválaszolni előterjesztői részről az elhangzottakat, nagyon köszönöm mindenkinek az aktív részvételt, és kérem az előterjesztés támogatását.
Köszönöm.
(Igazságügyi Minisztérium)
