Völner Pál államtitkár napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hadházy Ákos (LMP) napirend előtti felszólalására válaszolt az Országgyűlés 2017. június 6-i ülésnapján. Leirat.
Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház!
Ha végighallgattuk képviselő úr beszédét, akkor tapasztalhattuk, hogy sok mindenről beszélt, de a devizahitelesekről, azoknak a folyamatoknak a kialakulásáról és a devizahitel-probléma kezeléséről vajmi kevés szót ejtett, ehelyett belebonyolódott egy olyan levezetésbe, hogy el kell adni azt a közvagyont; bebizonyította az ellenzék és elismerten közpénznek minősül a Nemzeti Banknál és az alapítványainál lévő vagyon , hogy tehát önök megint ott folytatnák, ahol 2002-ben az elődeik elkezdték, illetve az MSZP, hogy mindazokat a gazdasági eredményeket, amelyeket elért az ország az elmúlt hét évben, pillanatok alatt elherdálnák, és ugyanarra a lejtőre tennék Magyarországot, amelyen volt.
De azért, hogy a tényekről is essék szó, én fölemlítenék néhány dolgot, ami 2010 óta devizaügyben történt, és ami ennek a kormánynak és ennek a parlamenti többségnek a tevékenységét mutatja be. Tudható, hogy 2010-ben családok százezrei voltak kiszolgáltatva a devizahiteleknek, gyakorlatilag a lakhatásuk került veszélybe, kilakoltatások fenyegették őket, és egy teljesen megoldhatatlan spirálba kerültek bele: emelkedő devizaárfolyamok mellett egy stagnáló gazdaságnál sok százezres munkanélküliséggel sújtva, több mint 11 százalék volt az országban a munkanélküliségi arány. S egy komplett gazdasági átalakítást kellett végrehajtani ahhoz, hogy az ország is stabilizálódjon, és a devizahitelesek helyzete is rendeződjön, betartva a jog kereteit, mert azért ne feledkezzünk el arról, hogy van Alaptörvény, vannak európai uniós normák, vannak nemzetközi szabályok, s a tulajdont védő jogszabályok, amelyek a bankokat is védik. Mindig olyan megoldást kellett találni, ahol a végén majd nem a köz fog fizetni, hanem valóban a bankokkal történő egyezkedések, korrekt jogszabályalkotás mentén kell megosztani azokat a károkat, amelyek az előző kormányzat átkos gazdaságpolitikájából, a devizahitelek elszabadításából eredtek.
Hogy néhányat felidézzek ezek közül: tudjuk, 2010-ben a végrehajtásokat ez a parlament felfüggesztette, tehát senki nem veszítette el az otthonát, nem került fedél nélküli helyzetbe amiatt, merthogy ezeknek a hiteleknek a következtében azonnal kitehették volna az utcára. Utána megalkotásra került a középárfolyamról szóló törvény, a 2010. évi XCVI. törvény, amely a bankokat kötelezte arra, hogy csak középárfolyamon alkalmazhatnak átváltásokat. Maximáltuk az előtörlesztési díjak mértékét, a futamidő-meghosszabbítási díjakat töröltük, és ilyen-olyan költségeket nem számolhattak el a bankok, amelyek sokszor a kamatterhekkel vetélkedve sújtották az adósokat. Utána sikerült a Bankszövetséggel megállapodni az árfolyamgát bevezetéséről, a Nemzeti Eszközkezelő létrehozásáról, amely azoknak az adósoknak nyújtott segítséget, akik eleve talán nem is vehettek volna föl hitelt, mert nem voltak hitelképes állapotban, de ugyanúgy elveszítették volna a lakásukat, és nem juthattak volna olyan helyzetbe, hogy meneküljenek ezek alól a terhek alól.
Képviselő úr megvetően említette a végtörlesztés lehetőségét, amely több mint 130 ezer családot mentett meg attól, hogy a továbbiakban is hurcolnia kelljen a devizahitel-örökséget. Más kérdés, hogy a bankok nem adtak kiváltó hiteleket, hogy ehhez még többen hozzáférhettek volna. Tehát nem a konstrukció volt a hibás, hanem gyakorlatilag a piaci fogadtatása nem volt elég kedvező. De azt mondani, hogy 130 ezer család kimentése egy ilyen csapdahelyzetből gyakorlatilag negligálható és nem értékes tevékenység, egyszerűen rágalom.
Sikerült a törlesztési árfolyamokat rögzíteni, és gyakorlatilag sikerült utána elszámoltatnunk a bankokat a Kúria jogegységi döntése alapján, amely azt tartalmazta, hogy gyakorlatilag a bankok az indokolatlanul felszámolt kamatokat, költségeket vissza kellett hogy térítsék az adósoknak. Erre a korábbi gazdaságtörténetben nem nagyon volt példa Magyarországon, azt hiszem. Ez is egy jelentős vívmány volt, s kellő jogi keretek, jogi garanciák mellett történt, anélkül, hogy nemzetközi pereskedéseknek tettük volna ki magunkat. S legvégül sikerült forintosítani a devizahiteleket, megjegyzem, pontosan egy olyan rögzített árfolyamon, amikor jóval magasabbak voltak éppen a piaci árfolyamok, tehát abban a pillanatban, amikor Horvátországban, Romániában és a többi környező államban a devizahitelesek kétségbeejtő helyzetbe kerültek, nekünk pont akkor sikerült stabilizálnunk a helyzetüket.
Tehát minden olyan lehetőséget, amire a magyar jogrendszer kereteket ad, a múltban is megtettünk és a jövőben is meg fogunk tenni a devizahitelesek érdekében.
Köszönöm.
(Igazságügyi Minisztérium)