Völner Pál államtitkár Vas Imre (Fidesz) napirend előtti felszólalásra válaszolt az Országgyűlés 2016. szeptember 13-i ülésnapján.

Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház!

Ahogy beszédében is elhangzott, a tények erősen ellentmondanak azoknak a baloldali és liberális állításoknak, amelyek szerint nincs kötelező betelepítési kvóta.

Ha csak a tavalyi szeptember 22-ei döntésre gondolunk és az annak kapcsán keletkezett perre, talán egy bírósági per kellő bizonyítékot nyújt arra, hogy ez egy létező és valós probléma, és valóban egy kötelezettség miatt indult a per, hiszen enélkül nem lehetne ezt az ideiglenes intézkedést megsemmisíttetni.

De a nagyobb probléma az, amit a népszavazás segítségével is próbálunk kezelni, illetve felhívni rá a figyelmet, és kérni mindenki segítségét, hogy akadályozzuk meg az állandó, felső határ nélküli elosztási kvóták kialakulását, amellyel tavalyi adatokat figyelembe véve évente több mint 15 ezer migránst irányítanának ide automatikusan, megspékelve azokkal a családegyesítési elképzelésekkel, amelyek egyre kiterjesztőbben értelmeződnek, és gyakorlatilag azt eredményeznék, hogy többszörösét jelenthetné egy-egy befogadás, mint az adott személy befogadása.

Ami szintén a baloldali és a liberális kételyeket illeti, őket az sem győzi meg, amely események Nyugat-Európában történnek, vagy sajnos a tegnapi napon Magyarországon is volt egy olyan kísérlet, ahol egy 12 éves lánnyal szemben próbált egy migráns erőszakot elkövetni. Nem tudom, hogy azok a döntéshozók, akik a szemközti padsorokban ülnek, és ezeket a kormányzati intézkedéseket ellenzik, hasonló esetekben felfogják-e annak jelentőségét, hogy ezeknek az eseteknek az elszaporodása az ő lelkükön szárad. Vajon akkor majd kit fognak hibáztatni? A rendőrséget, a kormányzatot, amikor a helyzet előidézésében markáns szerepük lenne? Éppen a népszavazás negligálása is azt jelenti, hogy vastagon érdekeltek abban, hogy ebben a kérdésben ne tudjon markáns álláspont kialakulni Magyarország részéről, ne tudjuk felhívni Brüsszel figyelmét arra, hogy az itt élő emberek ellenzik idegen kultúrák, ellenséges kultúrák, olyan kultúrák megjelenését, amelyek vitatják az itt élők jogait is adott esetben a kereszt használatához, ahogy például Rétvári képviselőtársam említette az iménti felszólalásában.

És hogy ezek nemcsak politikai vitákat jelentenek: a képviselő úr is utalt rá, hogy a Bizottságnak a május 4-ei előterjesztése, javaslata, döntése, amelyet október-november folyamán fognak megvitatni a különböző tanácsi formációk, mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy nemcsak hogy a kötelezettséget írják elő, hanem aránytalan és diszkriminatív pénzügyi terheket rónak azokra a tagállamokra, amelyek nem hajlandók ezeket teljesíteni. Gondoljunk arra, a 6500, illetve 10 ezer euróval szemben, amit egy-egy migráns befogadása, vagy éppen ügyének kezelése esetén az Unió pénzügyi teherként elfogad vagy támogatásként nyújt, ezzel szemben évente és személyenként 250 ezer eurónyi büntetéssel sújtaná mindazokat, akik nem hajlandók beállni a sorba.

És mindezt miért? Mit nyerhet cserébe az Unió? Mit nyerhet cserébe Európa? Mit nyerhet cserébe Magyarország? Semmilyen észszerű okot nem tudtak megnevezni arra, hogy miért ne tartsuk be az eddigi dublini rendszer szabályait, hogy miért vesszük semmibe a schengeni övezet védelmét; gondoljunk csak Görögország esetére!

Az az álszent hivatkozás, hogy Európában demográfiai problémák vannak, hogy a munkaerőpiaci helyzetet így meg lehet oldani, éppen az eltelt évek statisztikai adatai bizonyítják, hogy nem sikerült integrálni ezeket a bejövőket, sőt azokat a másod-, harmadgenerációs tömegeket sem, akik a korábbi bevándorlási hullámokkal érkeztek be. Németországban a tegnapi adat szerint az 50 legnagyobb foglalkoztatónál 60 fő helyezkedett el az elmúlt időszakban, ebből 50-et a német posta foglalkoztat, tehát a német iparnak sincs szüksége ezekre a szakképzetlen vagy éppen nem ebben a termelési kultúrában felnőtt tömegekre.

Minderre természetesen az a megoldás, amit miniszterelnök úr a tegnapi beszédében is említett, elismerve azt, hogy a háború és az üldöztetések a humanitárius segítséget igenis kötelezővé teszik, de ott kell segítenünk a helyszínen, és nem idehozni a bajt, mert utána már mi sem tudunk segíteni nemcsak rajtuk, hanem magunkon sem.

Köszönöm szépen.

(Igazságügyi Minisztérium)