Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára volt az M1 Ma este című műsorának vendége 2015. november 8-án.

Mv: Fél kilenc után másfél perccel ez itt a Ma este az M1-en, és a bevándorlással folytatjuk. Miközben hallhatták a Híradóban, elérte az újabb hatalmas bevándorló áradat a balkáni országokat, és tízezrek tartanak megint Németország felé, a berlini, illetve az uniós vezetők egy része továbbra is a kötelező kvótákat, vagyis a menedékkérők tagállamok közötti szétosztását tartja egyfajta csodafegyvernek. A magyar kormány viszont nem így gondolja, ezzel folytatjuk. Völner Pállal, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárával. Jó estét kívánok, államtitkár úr!

Völner Pál: Jó estét!

Mv: Van egy egészen friss hír, azt mondja a német politikai vezetés, hogy az illegális bevándorlást legálissá kell tenni. Ezt hogyan lehet értelmezni?

Völner Pál: Kétféle módon lehet legálissá tenni. Egyrészt Magyarországon is ma be lehet jönni a kapukon úgymond, tehát az ellenőrzött határőrzési pontokon.

Mv: Tehát ebben a pillanatban is létezik a legális.

Völner Pál: Legális bevándorlás. És ha valaki menedékkérőnek minősül, akkor legálisan bejöhet. Akik nem ebbe a körbe tartoznak, mert bevándorlók, netán illegális bevándorlók, mert úgy jönnek át a határon, hogy nem ezeket a pontokat használják, vagy éppen a szlovén határon, vagy az osztrák határon mennek át, azoknál akarják a németek valamilyen formában legalizálni. De én ezt olyan értelemben német ügynek tekinteném. Ha a németeknek van ilyen tervük, akkor elmehetnek Törökországba, felkereshetik a menekülttáborokat, kiválogathatják azokat az embereket, akiket be akarnak fogadni, és őket mind szuverén nemzetállamot megilleti az a jog, hogy őket befogadják. Tehát ezt európai üggyé emelni, vagy éppen a magyarokra erre kötelezettséget róni egy ilyen elképzelés kapcsán, ez az, ami nonszensz, és ami ellen mi tiltakozunk.

Mv: Tehát emögött már ez is van, e mögött a politikai ötlet mögött, hogy ezt kötelezővé akarják tenni?

Völner Pál: Hát, a kötelező kvótáknak a kitalálása, az végül is arról szól, hogy Németország úgymond meghívja a bevándorlókat, azok elözönlik Németországot, ők pedig ezt szétosztanák az európai tagállamok között. Van az úgynevezett Juncker-képlet, egy háromnegyed oldalas bonyolult matematikai feladvány. Bevallom, hogy nem álltam neki, nálam okosabbak végigvezették. Aszerint, hogyha idén bejött 1 millió 200 ezer vagy bejön 1 millió 200 ezer bevándorló az unió területére, ebből 15 ezret Magyarországnak át kellene vennie. De olyan jogszabály, ami nekünk ezt előírná, amibe mi beleegyeztünk volna, nem létezik.

Mv: De hát akkor, amikor a belügyminiszterek tanácsa volt, tulajdonképpen ott még erről messze nem volt szó. Ott alapvetően még önkéntes alapon ment volna a befogadás.

Völner Pál: Korábban az Európai Unió Tanácsa, tehát a miniszterek tanácsa kétszer is tárgyalt erről, ahol valóban önkéntes kvótákról volt szó. Ezt a tagállamok nyugodtan vihetik. Nyilvánvaló, hogy ehhez nekünk nincs közünk, tehát nincs beleszólásunk, vagy mi is vállalhatunk, ha akarunk. Majd ezt követően szeptemberben volt a belügyminiszteri tanácsnak egy olyan ülése, ahol a bizottságnak volt egy olyan javaslata, hogy a meglévő jogi keretek arra kellő felhatalmazást adnak, hogy kötelező kvótát rendeljen el ez a tanács. És meg is szavaztak egy 120 ezres kontingenst, aminek az arányos része Magyarországra került volna. Természetesen mi sem fogadtuk el egy-két tagállammal együtt ezt a fajta szavazást, és vitatjuk ennek a jogi érvényességét. Ugyanis nincs mögötte olyan jogszabály, ami felhatalmazta volna ezt a tanácsot, hogy ilyen döntést hozzon.

Mv: Honnan ered ez a 120 ezres kontingens? Mert hogyha megnézzük, csak Magyarországon 390 ezer ember ment át.

Völner Pál: Ez a 120 ezer egy korábbi pillanatfelvételnek a száma volt, amit éppen meg akartak akkor oldani hónapok alatt. És nyilván nem tették hozzá azokat a létszámokat, amelyek időközben még jelentkeztek.

Mv: De hát akkor ez nem megoldás, ha nem teszik hozzá azokat a létszámokat. Ugye Németország nyolcszázezer bevándorlóra számított, hát, ez már bőven megvan. És ha igazak azok a számok, amit a német ipar és a német statisztikusok mondanak, nekik valóban szükségük lenne évi félmillió, de nem nyolcszázezer bevándorlóra. És ez az év végéig akár egymillió-kettőszázezer vagy még több is lehet.

Völner Pál: Ez valóban nem megoldás, de egy rossz precedens. Mert hogyha ezt a precedenst elfogadjuk, akkor bármikor a bizottság javaslatára születhetnek újabb és újabb kötelező kvóta megállapodások, aminek alapján, ha kell nekünk, ha nem, kötelező ezeket befogadni. Sőt, ma már a sajtóban jelentek meg olyan ötletek, hogy mintegy négy és fél millió forintnyi összeggel támogassuk ezeket az embereket. Ha a tagállamoknak erre nincs pénzük, akkor vegyenek fel rá hitelt. Hát, gondoljunk csak arra, hogy 2010 óta milyen erőfeszítéseket kellett Magyarországnak ahhoz tenni, hogy egy csökkenő államadóssági pályára állítsuk az országot. Majd erre vegyünk fel egy bevándorlási hullám miatt hiteleket. Hát, ez egy abszurd.

Mv: A Fidesz-frakció indítványozta, hogy az Európai Bíróságon Luxemburgban indítson Magyarország pert, a magyar kormány pert az Európai Unió ellen, a kötelező kvóták ellen. Ha a parlament elfogadja, és ugye utasítja a kormányt, hogy ezt tegye meg, ez hogyan történik? Technológiailag mi történik? Gondolom, egy bonyolult folyamat eredménye lesz, amíg itten perre viszik ezt a dolgot.

Völner Pál: Hát, Magyarországon nem olyan bonyolult. Tehát hogyha születik egy ilyen parlamenti döntés, nyilván a kormány végre fogja hajtani, az illetékes Igazságügyi Minisztériumnak kiadja utasításban. A minisztérium megfogalmazza ezt a keresetlevelet, bemutatja a kormánynak, és azt követően be fogjuk nyújtani a bíróságon.

Mv: Mit fog tartalmazni a keresetlevél, ha megtörténik a felkérés?

Völner Pál: A keresetlevél azt fogja tartalmazni, hogy a jogi felhatalmazása nem volt meg a tanácsi döntésnek. Tehát kötelező kvótákat nem írhattak volna elő, és arra kérjük a bíróságot, hogy ezt állapítsa meg. Utána a bizottságnak, meg a tanácsnak is, mármint a belügyminiszterek tanácsának is le kell vonni a megfelelő következtetéseket, és akkor annulálni kell ezt a döntést. Nyilván, itt lesz jogi csűrés-csavarás, tehát az a cikkely, amire hivatkozott a bizottság, ezt értelmeznie kell a bíróságnak, szűkebb vagy tágabb értelemben. Tehát azért egy húzósabb pernek nézünk elébe.

Mv: Ugye Trócsányi úr azt mondta, a miniszter úr, hogy azért lehet támadni, mert nem jogalkotási aktussal született ez a döntés. Hogyan születhetett volna jogalkotási aktussal? És ha megszületett volna jogalkotási aktussal, akkor automatikusan érvényes lenne a magyar államra, vagy pedig még a parlamentnek ezt ratifikálnia kellene?

Völner Pál: A jogalkotási aktusnál a bizottság él egy javaslattal. Ahhoz, hogy létrejöjjön egy jogszabály, ami alapján meg lehet állapítani ezt a kötelezettséget, ezt megtárgyalja az illetékes miniszteri tanács, vagy éppen a miniszterelnököknek a tanácsa. És ezt követően, ha elfogadnak egy ilyen tartalmú jogalkotási aktust, erről a nemzeti parlamenteket is értesíteni kell, be kell őket vonni a szubszidiaritás elve alapján, mivel szuverenitási kérdést érint. És ha megvan a döntés a tanácsban, akkor lehet átküldeni az Európai Unió parlamentjéhez, ahol a parlament is megtárgyalja. És ha egyezik a két szöveg, akkor gyakorlatilag elfogadottnak tekinthető. Ha nem, akkor megy vissza a tanácsba, és gyakorlatilag, amíg kialakul az a megfogalmazás, ami végül elfogadásra kerül.

Mv: Tehát gyakorlatilag az történt, hogy itt rövidítettek ezen a folyamaton, és ennek ellenére kötelezővé akarják tenni. Köszönöm, hogy eljött hozzánk.

Völner Pál: Köszönöm a lehetőséget.

(Igazságügyi Minisztérium)