Völner Pál államtitkár Ikotity István (LMP) napirend előtti felszólalására válaszolt az Országgyűlés 2016. március 29-i ülésnapján. Leirat.

Képviselő úr kicsit eltért ugyan a megadott címtől a napirend előtti felszólalásában, de a beszéd második részében azért rávilágított arra, hogy némi ténybeli ismereteket nem árt közölni az LMP-vel a sztrájktörvény kapcsán, többek között polgári elégedetlenség… - engedetlenség az, ami végül is kategóriaként létezik, de ez mondjuk, nem a sztrájktörvényhez kapcsolódik konkrétan. A sztrájktörvény az Alaptörvényben biztosított a XVII. cikk (2) bekezdése alapján, és alkotmánybírósági döntés is rendelkezik arról, hogy ez nem egy alanyi természetű alapvető jog, hanem gyakorlatilag a jogalkotó nagyobb szabadsággal rendelkezik ennek a szabályozásának a kialakításánál, de nyilván ez is egyeztetetten készült el, amikor a sztrájktörvény megalkotásra került.

Nyilvánvaló, hogy jogellenesen nem gyakorolható a sztrájk, hiszen a jogok nem lehetnek korlátlanok, a kötelezettségek pedig korlátozottak, ahogy némelyik parlamenti képviselő néhány felszólalásában érzékeltetni szeretné. Nagyon fontos lényegi eleme a sztrájknak, hogy a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeinek a biztosítására folytatható sztrájk, és a politikai nyomásgyakorlás ebből a körből ki van zárva. Tehát nagyon dicséretes az LMP-nek mint politikai pártnak az a tevékenysége, hogy új sztrájktörvényt akar alkotni s ebben a szakszervezeteket is megkeresi, de ha a szakszervezetekre bíznánk a gazdasági és a szociális érdekek védelmét, talán akkor mindenki maradhatna a kaptafánál, az LMP pedig politizáljon, de nem biztos, hogy a sztrájkjog az a terület, ahol elsősorban a tevékenységét ki kellene fejtenie. Mindannyian tudjuk, hogy a sztrájk szervezésénél az elégséges szolgáltatás mértékét biztosítani kell, erre a legnagyobb garancia az, hogy a sztrájktörvényben ez bírói úton kerül meghatározásra. Tehát gyakorlatilag nem a munkáltató oldaláról, nem a kormányzat oldaláról, hanem egy független hatalmi ág, a bírói ág az, amelyik ebben végső soron eljár.

Képviselő úr pontosan az oktatási területre fókuszált az elhangzottakban. Azért néhány szóban kitérnék a beszéd elején elhangzottakra is, ahol említette, hogy a KLIK fennmaradása, fenn nem maradása. Én úgy emlékszem, hogy a tárgyalások elején arról volt szó, hogy az állami fenntartás marad, és a KLIK kivezetésre kerül. Hogy ez a folyamat felgyorsult, ez csak egy ténybeli pontosítás, de éppen azt igazolja, hogy a tárgyalásoknak van értelme, mert hogyha a tárgyalások során ugyanaz az álláspont lenne az elején is és a végén is, akkor minek folytatnának a felek tárgyalásokat, tehát egyfajta önellentmondást vélek itt felfedezni az elhangzottakban.

Azokra a részekre – visszatérve a nevelésre –, hogy az elégséges szolgáltatásnál mennyiben van korlátozva a sztrájkjog és mennyire nincs, azért vegyük tudomásul, hogy a nevelés, az oktatás egy speciális terület, itt gyerekekről van szó, iskolákról van szó, ahol politikai tevékenység nem folytatható. Tehát minden olyan mozgalom, ami „sztrájkoljunk együtt a gyerekekkel”, az kimondottan politikai tevékenység és a gyerekeknek a politikába való berángatását szolgálja, akárcsak a szülőkét, akik ugyan szolidaritási sztrájkot folytathatnak, nyilvánvaló, miután ebben a viszonylatrendszerben nem érintettek, de én nagyon óvatosan bánnék az ilyenfajta felszólításokkal és mozgalmakkal, amelyek akár Alaptörvénybe vagy sztrájkjogba ütköző eredményeket hoznak magukkal.

Tehát még egyszer, vissza kell utasítanunk minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy az ifjúság nevelésébe politikai jelszavakkal beavatkozzanak, olyan mozgalmakat indítani, amelyek gazdasági, szociális köntösbe ágyazva vagy álcázva gyakorlatilag nyílt politikai célokat kívánnak megfogalmazni. Nagyon nehezen értelmezhető például a legutóbbi tüntetés egyik résztvevőjének a kijelentése, amely úgymond bocsánatkérésre szólított fel bizonyos állami szereplőket, amikor tudhatjuk, hogy ez nem gazdasági és nem szociális szféra, tehát megint csak nehezen értelmezhető a sztrájkjog gyakorlásaként.

Nyílt politikai hecckampány zajlik időnként, szemben azzal, hogy a pedagógusok és az iskolák többsége valóban tárgyalásokat folytat a kormányzattal, és úgy tűnik, hogy eredményre fognak vezetni ezek a tárgyalások.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(Igazságügyi Minisztérium)