Völner Pál államtitkár a TV2 Mokka című műsorában a szülőtartás részleteiről beszélt 2016. május 24-én. Az interjú leirata.

Mv: Nemcsak a szülők, hanem bírósági úton a szociális otthonok, és hozzátartozók is kérhetik a kötelező szülőtartást. Ezt is tartalmazza a polgári törvénykönyv tervezett módosítása. Az ellenzék szerint a szülőtartás intézménye merénylet lehet a nyugdíjasok ellen. Vendégünk a témában Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. Jó reggelt kívánok államtitkár úr!

Völner Pál: Jó reggelt kívánok!

Mv: Köszönöm szépen, hogy itt van. Hát nekem is ez ugrott be egyébként először, amit a Demokratikus Koalíció mond, hogy a nyugdíjrendszer veszélyben van, vagy összeomolhat, tekintettel arra, hogy a szülőket most már a gyerekek fogják támogatni az elkövetkezendőkben.

Völner Pál: Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a nyugdíjrendszernek a működése teljesen független ettől a Ptk.-beli rendelkezéstől. Eddig is a polgári törvénykönyvben, bocsánat meghosszabbítva, tehát a rokontartás szabályai között ugyanígy érvényesíthetőek voltak ezek a követelések. Annyival bővült ki a mostani módosítás, hogy nemcsak a szülőt illeti meg ez a jog, hanem az önhibáján kívül tartásra szoruló szülőt ellátó harmadik személy is érvényesíthet ilyen követelést. Azzal kiegészíteném, hogy egy éven belül, tehát nem örök időkre visszamenőleg, hanem a törvény hatályba lépését követően évente kell ezt az igényét bejelentenie a tartásra kötelezett gyereknek, és úgy tudja akkor ezt bírósági úton érvényesíteni, amennyiben vita van.

Mv: Akkor attól sem kell tartani, hogy mondjuk a szociális juttatásokban valamelyest majd a kormány visszavesz, mármint kevesebb jut ilyen tekintetben, hiszen elvárható az, hogy a gyermek támogassa a szülőjét?

Völner Pál: A szociális juttatások mértékét nem érinti ez a módosítás. Ez az Alaptörvényben foglalt, 16. cikkben foglalt kötelezettségnek a törvényi szintű megjelenítése, illetve a családok védelméről szóló törvény is tartalmaz ugyanilyen jellegű rendelkezést, tehát egyfajta anyagi-jogi megerősítését jelenti ennek az erkölcsi, és ennyiben jogi kötelezettségnek is, ami más jogszabályokban eddig nevesítetten megjelent.

Mv: Hogyha már itt ilyen erkölcsi kötelezettségről beszélünk, volt bármilyen olyan egyéb, az anyagiakon túl, egyéb vonatkozás a koncepcióban, ami önöket vezette ahhoz, hogy ezt a törvényt ilyen szofisztikáltan, hogy úgy mondjam, kidolgozzák? Szóval itt érzelmi és egyéb vonulatok voltak benne?

Völner Pál: Az érzelmi vonulatai, hát azok évezredek óta megvannak. Tehát a szülő-gyerek viszony ismert, a gyerektartási kötelezettsége a szülőnek az az általánosan ismert és elfogadott jelenség a társadalmon belül. Hát ugyanúgy a gyerekeknek is megvan a szülők felé ez a fajta tartási kötelezettsége, amit nyilván a társadalom, az állam útjának különböző szociális ellátó rendszereken keresztül részben kivált, de nem szünteti meg. Tehát ez a törvényhely ennek a kifejezése. Ugyanakkor nem kell arra számítani, hogy most tömegével perek fognak kirobbanni, és akkor a bíróságok tele lesznek ilyen ügyekkel. Jelenleg is, aki szociális alapon részesül ellátásban, nyilván annak a hozzátartozójától nem követelhető ez a fajta tartás. Akik emelt szintű tartásban részesülnek, és egy idő után a jövedelmük, tehát a nyugdíjuk húsz-nyolcvan százaléka nem elegendő arra, hogy az állam által adott támogatás és a nyugdíjuk lefedje az önköltségnek az összegét, akkor például az intézmény kérheti a gyerektől, hogy ezt a különbözetet fizesse meg. Megjegyzem, hogy most is a túlnyomó részt önkéntesen teljesítik azok, akik ebbe a körbe esnek bele. A fennmaradó résznél lehet ez alapján megvizsgálni, hogy valaki nem tud ilyen támogatást adni a szülőnek vagy nem akar valamilyen más okból.

Mv: A törvény anyagilag, mármint összegileg, vagy fizetés százalékilag, nem tudom hogyan, szabályozza majd, hogy mennyit köteles adni a gyermek a szülő felé?

Völner Pál: Hát gyakorlatilag a rokontartás szabályai között ez nagyon pontosan le van szabályozva, gondoljunk a gyerektartási díj esetekre, tehát a bíróságok egyrészt hogy a szülő tényleg rászorul-e, tényleg önhibáján kívül került-e ilyen helyzetbe? Van-e neki saját vagyona, ami fedezetet nyújthatna erre az ellátásra, csak ő sem akar fizetni? A gyerek az képes-e teljesíteni? Van-e tartási kötelezettsége? Ugye egyrészt ugye önmaga felé, mert a saját tartását sem veszélyeztetheti, a gyerekei felé fennáll-e, a felesége felé. Tehát vannak, akik megelőzik a szülőt ebben a sorban, és ha ezek után is van olyan jövedelem, ami nélkülözhető, akkor tud úgy dönteni a bíróság, hogy ennek a törvényhelynek az alapján adott esetben a szülő, vagy harmadik személy, aki a szülőt eltartja, afelé tartási kötelezettség fennáll, és ezt ki kell fizetnie.

Mv: Az imént azt mondta, hogy ön szerint nem fognak perek indulni. Miért ennyire biztos abban?

Völner Pál: Tömegével nem fognak perek indulni.

Mv: Tömegével nem.

Völner Pál: Tehát én ezt úgy értettem, tehát ez nem fog egy akkora problémahalmazt jelenteni. Nyilván, hogy azok az esetek, amelyek eddig elhúzódtak, vagy talán nem volt ennyire világos a törvényi szabályozás és ezért a bíróságoknak nehézséget okoz, hogy közvetlenül az alaptörvény alapján hozzanak meg egy döntést, egy polgári törvénykönyvben foglalt rendelkezés alapján sokkal könnyebben tudnak ítéletet hozni.

Mv: Azoknak, akiknek nincsen gyerekük, de rászorulnának. Azoknak marad a nyugdíjrendszer, plusz a szociális juttatások?

Völner Pál: Igen, tehát a szociális ellátó rendszer, a nyugdíjrendszer. Ma is az van, ha valaki nem tud ilyen különbözetet megfizetni, ettől nem kerül ki az ellátórendszerből, csak ilyenkor maga a fenntartó, vagy az állam, vagy önkormányzat, vagy egyház, aki fenntartja az intézményt, az viseli ezt a különbözetet, ami a törvényi normák által nem lefedett finanszírozást jelent.

Mv: Én nem tudom, hogy pontosan a rokontartásról szóló törvény hogyan rendelkezik, de ezt miért bővítették ki magánszemélyekről intézményekre is, tehát most már intézmények is követelhetik ezt a bizonyos, hát csúnyán hangzik, szülőtartást.

Völner Pál: Azt hiszem, hogy azért, mert egyrészt a szülők sem minden esetben lépnek fel a gyerekeikkel szemben. Másrészt hát például idősotthonokban van amikor olyan mentális vagy pszichikai állapotban van már egy idős elfekvőbeteg szülő, hogy nincs is tudatában, hogy ezt a fajta tartást a gyerek felé önmaga tudná érvényesíteni, és ilyenkor az intézmények védik meg egyfajta ilyen lehetőséggel, de mondom, ez lehet egy harmadik személy, egy közeli rokon is, aki egyébként nem tartásra kötelezett, de a gyerek helyett mondjuk elvégzi ezt a tevékenységet.

Mv: Nézzük meg a szankciókat. Mi lesz azokkal, akik majd nem tudják eltartani a szüleiket, vagy azokkal a szülőkkel, akiket nem tudnak eltartani? Hogyan szankcionálható ez törvényileg?

Völner Pál: Én azt mondom, hogy a szankciókról azért nem tudunk beszélni, mert amennyiben valakinek nincs fedezete rá, akkor emögött semmilyen büntetés vagy egyéb anyagi jellegű konzekvencia nem fenyegeti őket. Egyszerűen arról van szó, hogy a törvény megnyit egy lehetőséget, hogy akik olyan helyzetben annak, de mint említettem, valamilyen okból, tehát azt mondják, hogy ez egy állami feladat, ez egy önkormányzati feladat, ez az idősotthon feladata, vagy csinálják a szomszédok, azok ne tudjanak így kisétálni ebből a történetből.

Mv: Várják önök ettől a törvénytől azt, hogy úgy generálisan, általában megváltozik a társadalmi szemlélet és valóban elhiszik a gyerekek azt, hogy a szülőknek segíteni kell?

Völner Pál: Hál'Istennek szerintünk a társadalmi szemlélet az rendben van. Ez egyfajta törvényi megerősítése annak a helyzetnek, ami szerintem ma még valóban él a társadalmi normák között. És ha csak annyit elérünk, hogy nem romlik ez a helyzet, akkor már megéri ez a módosítás.

Mv: Államtitkár úr, köszönöm szépen.

Völner Pál: Köszönöm a lehetőséget.

(Igazságügyi Minisztérium)