Völner Pál államtitkár reagált az Alaptörvény hetedik módosítása általános vitájában elhangzottakra az Országgyűlés 2018. június 5-i ülésnapján. Leirat.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!

A vezérszónoki körökben is számtalan felvetés elhangzott, illetve a mostani hozzászólások is tartalmassá tették a vitát. Nagyon köszönöm mindazoknak a felszólalásait, akik vagy magát a javaslatot támogatták, vagy legalább a céljaival egyetértettek, és tartalmi kérdéseken természetesen további egyeztetések lehetségesek.

Staudt képviselő úrnak volt a legtöbb felvetése a felszólalások során. Tehát nyilvánvaló, hogy azt a csomagot, ami a részletekben való kibontását jelenti például a véleménynyilvánítási szabadság kontra magánélet verziónak, ezt ki kell dolgozni, a Háznak meg kell vitatni, a kereteit adtuk meg ennek a további folyamatnak. De ugyanígy a közigazgatási felsőbíróságról is ezt tudom mondani. Van most már egy közigazgatási perrendtartásunk, hogy ahhoz igazodóan milyen szervezet alakul ki, ehhez most egy szakértői munkabizottság összehívásra került a miniszter úr részéről. Nyilván ők le fogják tenni az eddigi nemzetközi, magyar hagyományok alapján azokat a lehetséges modelleket, amelyekről tárgyalni lehet, természetesen akár áttekintve azt a kérdéskört is, hogy milyen bírósági igazgatási modellek léteztek 1990 óta Magyarországon, hogy a rendszerváltás utáni időszakról beszéljünk elsősorban. Tehát mindhárom modellnek az előnyeit, hátrányait remélhetőleg szakértői szinten elemzéssel tudják kimutatni, s azt követően van értelme egy olyan közös gondolkodásnak, ami aztán a parlamenti munkában tud majd megjelenni.

De visszatérve a sorrendre, tehát alapvetően arról van szó, hogy az alaptörvény-módosítást az tette elsősorban szükségessé, egy szuverenitási kérdésből indultunk ki, hogy maga az Unió gyakorlatilag egy gazdasági integrációra jött létre, azóta elértünk aztán a lisszaboni szerződésig. Most látható az, hogy a brüsszeli vezetők gyakorlatilag akár szuverenitási kérdésekbe belegázolva is próbálnak irányelveket, határozatokat, akár rendeleteket hozni, s itt ki kell jelölni azokat a cövekeket, ahol a nemzeti önazonosságunk van. Képviselő úr említette a német mintát, a cseh alkotmánybíróságnak is van hasonló tárgyban már precedens döntése, a franciák is, ha jól tudom, foglalkoztak már ezekkel a kérdésekkel. Tehát minden nemzetállam felfigyelt arra, hogy gyakorlatilag itt egy lopakodó hatáskör-kiterjesztés van az Unió részéről. Most éppen a migráció kérdése az, ahol mi a legnagyobbat ütköztünk, tehát nyilvánvalóan ez provokálta ki ezt a módosítást.

Szeretnék azért néhány fogalmat tisztázni, itt szó volt a betelepítésről, a letelepítési kötvények többször elhangoztak. Emlékezetes az az ötpártinak indult egyeztetés, ami a hetedik módosítás kapcsán lezajlott. Én úgy emlékszem, hogy akkor gyakorlatilag betűre leegyeztettük a Jobbikkal a szövegtervezetet, gyakorlatilag befogadtuk azokat a módosító javaslatokat, amiket kértek, majd mint kalapból a nyuszi, került elő ez a gazdasági téma, ami az államadósság-finanszírozás kapcsán létezett a palettán, és tulajdonképpen ez volt az a töréspont, ami miatt a kétharmados törvény nem került elfogadásra. Nem akarom feltépni a régi sebeket és erről túl sokat beszélni, de lenne mit tárgyalnunk ebben a kérdéskörben is. Valóban, ez a módosítás, ami bejött, ez ennek a majdhogynem azonos tartalmú felelevenítése.
Varga-Damm Andrea és Staudt Gábor között nem volt teljesen összhang itt, hogy erre szükség van vagy mennyire hasznos; gondolom, ezt majd frakción belül megvitatják, erre nem kívánnék kitérni.

Ami a többi hozzászólást illeti, Harangozó Tamás az eddigi alaptörvény-módosításokat végigvéve ellenzéki szempontból adott egy értékelést; szerintem ezt nem kell végigvennünk. A gyülekezési joggal kapcsolatban voltak a legélesebb felvetései, hogy erre semmi szükség nincsen, illetve ez micsoda jogkorlátozást jelent. Hivatkozott miniszter úr is, azt hiszem, az expozéjában arra az alkotmánybírósági döntésre, amely 2016-ban született, ami a gyülekezési törvény alkalmazásával kapcsolatban egy mulasztásos törvényalkotási kötelezettséget írt elő a parlament részére, hogy itt az alapjogi ütközésre mondjon valami iránymutatást a bíróságoknak, hiszen most is benne van a gyülekezési törvényben, hogy senki másnak a jogos érdekét nem sérthetik, de ez egy olyan általános megfogalmazás, amit a bíróságok nem hajlandók vagy nem tudnak alkalmazni.

Arató Gergely képviselő úrnak: ugye, volt itt, hogy milyen sokszínű azonosságot szeretne ahhoz képest, ami van. Én a mostanit is sokszínűnek tekintem, merthogy szerintem a mi keresztény kultúránk is kellően sokszínű, rengeteg sok nemzetiség él Magyarországon, mégis egyfajta közösségben tudunk itt élni, és az állampolgárokat egyenlő jogok illetik meg, szemben azzal, amit ő felvetett. Itt éppen arról van szó, hogy kik kaphatnak vagy követelhetnek vagy éppen kényszeríthetnek ki jogokat Magyarországon, ezt nekünk kell eldöntenünk, és nem máshonnan kell megmondani, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk.

Érintették ők is a bírósági szervezet kérdését; Szabó Timea felszólalására is emlékszem, aki itt Fidesz-bíróságokról beszélt. Azért ezek elég erős túlzások. Mindenféle bírósági szervezetnél Magyarországon a bírósági önigazgatás keretein belül teszik meg a szakmai javaslatokat, akik közül aztán a bírák kinevezésre kerülnek, függetlenül attól, hogy az igazgatási kérdésekben milyen szervezet jogosult eljárni. Szerintem ez a jövőben sem fog változni.

Keresztes László Lóránt hozzászólásának örültem, mivel végre megszólalt egy tiszta hang az LMP-ben, amely egyértelműen kijelentette, Schiffer András óta először, hogy visszautasítják a bevándorlást, támogatják a határvédelmet. Köszönjük. Reméljük, hogy ki tudnak tartani e mellett a vélemény mellett.

Szabó Timeát már említettem, ő azt állítja, hogy nincsen semmiféle kvótavita. Felhívnám – most ugyan nincs jelen – képviselő asszony figyelmét, hogy Luxembourgban most is zajlik egy per az Unió bírósága előtt, ahol a Bizottság beperelt bennünket amiatt, mert nem teljesítettük azt a határozatot, amelyben azt a bizonyos 1294 főt a hozzájárulásunk nélkül Magyarországon be kellett volna fogadnunk.

Azt hiszem, hogy az együttműködést Varga-Damm Andrea képviselőtársam említette, nyilván nyitottak vagyunk rá. Mondom, az egy fiaskó volt a hetedik alaptörvény-módosítási kísérletnél, ahol úgy hittük, hogy eljutottunk odáig, ugyanakkor például a büntetőeljárás elfogadásakor éppen a Jobbik volt az, akivel az utolsó ilyen kétharmados szavazást meg tudtuk ejteni.

Én azt tudom ígérni, hogy az ilyen kétharmados kérdésekben, függetlenül attól, hogy a kormánypárti többség ehhez megvan, azokat az egyeztetéseket a kiemelt súlyú törvényeknél továbbra is le fogjuk folytatni a pártokkal együtt, hogy meglegyen az a fajta alaphang, ami a parlamenti vitának a hátterét tudja szolgálni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(Igazságügyi Minisztérium)