Az egyezmény szabályozási köre jóval túlmutat egy vagy két minisztérium hatáskörén, hiszen a nők elleni és a kapcsolaton belüli erőszak tárgykörében komplex jelleggel fogalmaz meg anyagi és eljárásjogi kötelezettségeket – mondta Völner Pál államtitkár Szél Bernadett, az LMP képviselőjének a miniszterelnökhöz intézett interpellációjára válaszolva 2016. március 16-án az Országgyűlésben.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony!
Az Európa Tanács miniszteri bizottsága 2011. április 7-én fogadta el a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezményt, amelyet 2011. május 11-én nyitottak meg aláírásra, és 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba. A kormány – mint ahogy ezt képviselő asszony részére már számos alkalommal és számos formában jeleztük – fontos feladatának tartja az egyezményhez való csatlakozást. Ahhoz azonban, hogy valamely megállapodást magunkra nézve kötelezőnek ismerjünk el, fel kell mérnünk a belső jogi környezetet annak érdekében, hogy ne legyen jogrendszerünkben olyan szabályozási elem, amely nemzetközi egyezménnyel ellentétes lenne.
Az egyezmény szabályozási köre jóval túlmutat egy vagy két minisztérium hatáskörén, hiszen a nők elleni és a kapcsolaton belüli erőszak tárgykörében komplex jelleggel fogalmaz meg anyagi és eljárásjogi kötelezettségeket. Az egyezmény végrehajtását pedig egy külön testület, a nőkkel szembeni erőszak és kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja ellenőrzi a csatlakozó államok vonatkozásában.
Állításával ellentétben az Igazságügyi Minisztérium valamennyi válaszában azt hangsúlyozta, hogy a csatlakozás előkészítése a fentiekre figyelemmel önkormányzati együttműködést és más állami szervek bevonását tette szükségessé a munkálatokba. Erre figyelemmel a kérdéskör rendezéséért leginkább felelős miniszterek, a közigazgatási és igazságügyi miniszter, az emberi erőforrások minisztere és a belügyminiszter külön munkacsoportot hoztak létre a csatlakozás előkészítése érdekében.
A munkacsoport 2013 novemberét követően több ülést tartott, majd 2014 januárjában döntést hozott arról, hogy az egyezmény aláírására sor kerülhet. A Magyar Közlöny 2014. február 3-i számában közzétételre került a kormány határozata az egyezmény szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazásról. Ez alapján 2014. március 11-én Magyarország képviseletében Robák Ferenc nagykövet úr aláírta az egyezményt. A munkacsoport tagjai azonban jelezték, hogy az egyezményhez való csatlakozás során jogszabályalkotásra, intézkedések meghozatalára van szükség, ami egyidejűleg költségvetési források biztosítását is indokolja. Csak ezek meghozatalát követően kerülhet sor az egyezmény ratifikációjára.
A ratifikáció előkészítésének, a feladatok pontosításának és a végrehajtás ütemezésének elősegítése érdekében 2015-ben többször is összehívásra került a nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozó munkacsoport. Az intézkedések feltérképezése folyamatosan zajlik. A munkacsoport elkészítette az összegző jelentését, ez benyújtásra került a kormányhoz, bemutatta az egyezmény ratifikációjához kapcsolódó álláspontokat és a szükséges döntési pontokat.
A kormány a tárgykör megtárgyalását 2015. április 9-én elkezdte, és további közigazgatási egyeztetések lefolytatását rendelte el. A csatlakozás előkészítésének munkálatai ennek megfelelően már nem a munkacsoport, hanem a közigazgatási egyeztetés keretében zajlanak. Ennek során három, leginkább érintett szervezet, a Belügyminisztérium, az EMMI és a Legfőbb Ügyészség fejthette ki álláspontját. Emellett egyeztettünk az Európai Unió adatvédelemmel foglalkozó munkatársaival is. A csatlakozáshoz szükséges fenntartások szövegének fogalmazása folyamatban van.
A ratifikáció tárgyában készülő előterjesztés tervezete hamarosan közigazgatási egyeztetésre kerül, amelyet követően a kormány dönthet a tervezet elfogadásáról és annak Országgyűlés elé terjesztéséről. Fontosnak tartjuk ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az Európa Tanács 47 tagállama közül csupán 20 ratifikálta az egyezményt. Az aláírás és a ratifikáció között átlagosan 2-3 év telt el. 19 további tagállam aláírta az egyezményt, azonban nem ratifikálta. Ezeknek az államoknak a nagy része 2011 óta, tehát 5 éve nem tudta ratifikálni, míg Magyarország csupán 2 éve dolgozik a ratifikáció előkészítésén.
Kérem erre tekintettel a válaszom elfogadását.
(Igazságügyi Minisztérium)
