Völner Pál államtitkár az alábbi beszédet mondta az új polgári és közigazgatási perrendtartásról szervezett szakmai rendezvényen 2015. november 27-én Szombathelyen. Leirat.

Tisztelt Miniszteri Biztos Asszony! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Kollégák! Hölgyeim és Uraim!

Trócsányi László igazságügyi miniszter úr – a konferencia védnöke – nevében is köszöntöm a résztvevőket. A Tárca és a Magyar Jogász Egylet számos nagyvárosban rendezett az új polgári- és közigazgatási perrendtartás szabályozási megoldásairól rendezvényt. Ezek célja az volt, hogy az adott település, megye, régió jogásztársadalma megismerkedhessen azzal a jogalkotási folyamattal, amely – elfogadását követően – hosszú időre meg fogja határozni a mindennapok jogi munkáját.

Köszöntöm, egyben párbeszédre és közös munkára hívom Szombathely, Vas megye és Nyugat-Magyarország jogászait. A mai nap fórumot biztosít ennek. Helyénvaló, ha egy, a rómaiak által alapított városban, Colonia Claudia Savariában fórumról beszélünk. Az ásatások ugyan még nem hozták felszínre a római fórum maradványait, történelmi és római jogi tanulmányainkból azonban tudjuk, hogy a fórum a közélet helyszíne: köztér, piac (forum venale), de a gyülekezés, törvénykezés tere is (forum civile). Napjaink perjoga lényegében a római contradictio, az ellenérdekű fél állításának történő ellentmondás alapján áll. Formájában pedig a késő császárkorban kialakult extraordinaria cognitio, vagyis egy rendkívülinek névvel illetett törvényszéki eljárásra hasonlít. Ez az eljárás valóban rendkívüli, hiszen számos eleme több mint másfél ezer évet követően a modern perjogokban is fellelhető. A fórum és a törvénykezés ma is összekapcsolódik, hiszen reményeink szerint a mai konferencia is komolyan hozzájárul a jövő perjogáról szóló eszmecseréhez. Buzdítok mindenkit, hogy kapcsolódjon be a társadalmi vitába, legyünk együtt a jövő joganyagának megalkotói!

Ez az eszmecsere – jóllehet a témát sokan feleslegesnek vagy éppen unalmasnak találják – mégis komoly dologról szól. A jelenleg hatályos Pp. évente mintegy háromszázezer polgári per szabályozásának kereteit adja meg, és az évi több mint egymillió nemperes eljárás háttérjogszabályául is szolgál. Elég a számokra tekinteni, látszik, hogy társadalmi léptékkel mérve jelentős ügyről van szó. Képzeljük csak el azt a nem kívánt helyzetet, hogy ha a vitáit mindenki a „maga módján” kívánná elintézni. Nem véletlen, hogy az államiság egyik legfőbb ismérve, hogy a jogviták rendezését – a társadalmi béke érdekében – megfelelő mederbe kívánja terelni.

A Polgári perrendtartás története egybeesik hazánk és jogrendünk történetével. E jogág is szervesen fejlődött az évszázadok alatt, idegen jogrendek hatást gyakoroltak rá, de magyar jellege hosszú ideig megmaradt. Az 1911. évi Plósz-kódex kiemelkedő, előremutató mű volt, remekül megállta a helyét. Párhuzamba lehet állítani Ausztria 1895. évi perrendtartásával. Egy különbség van, az osztrák ZPO ma is hatályban van.

Az öt éve elfogadott Alaptörvény szellemisége, az új Polgári Törvénykönyv egyaránt megkövetelik, hogy az új polgári és különváltan közigazgatási perrendtartása legyen hazánknak. Természetesen nem lehet csupán az a célunk, hogy törvényszámban az 1952. évet lecseréljük. A Pp. esetében a legfontosabb jogalkotói célkitűzésünk a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása. Ez azt jelenti, hogy rendszerszinten kell megteremteni a koncentrált per feltételeit, kezdve a per teljes életciklusa alatt érvényesülő alapelvektől, végig az elsőfokú és a perorvoslati eljárások szabályainak kimunkálásáig minden részletszabálynak a perkoncentrációt, a hatékonyságot kell szolgálnia.

A Pp. alapelvi fejezete teljesen megújul. A törvény elején elhelyezkedő fejezetben csak azok az alapelvek jelennek meg, amelyeknek az egész perrendtartáson átsugárzó hatásuk van, tömören, tételszerűen, magas absztrakciós szinten, hasonlóan az új Ptk. első könyvének bevezető rendelkezéseihez.

Ezek közül kiemelést érdemel a perkoncentráció elve, a felek eljárás-támogatási kötelezettsége, a feleket terhelő igazmondási kötelezettség előírása. Ezekkel kívánja a jogalkotó kifejezni a felek fokozott eljárási felelősségét a bíróság elé vitt jogvita előre vitelével kapcsolatban, ami a perkoncentráció megvalósításának is egyik pillére.

Az igazmondási kötelezettség előírását, hasonlóan a mintaadónak tekinthető külföldi kódexek megoldásaihoz, a polgári per társadalmi költségei teszik szükségessé, vagyis a fél felelősségének hangsúlyozását a tényállítások, és az általa megtett nyilatkozatok valóságtartalma tekintetében, ami szoros összefüggésben áll a felek eljárás-támogatási kötelezettségével.

Az új Pp. a bíróságtól is új szerepfelfogást kíván, mely alapelvi szinten a közrehatási kötelezettség nevesítésében jelenik meg, a per során pedig az anyagi pervezetésben. Az új Pp. egyik jellegadó sajátossága a bíróság szerepének erősítése a jogvita tárgyi kereteinek kialakításában. Valamennyi újrakodifikált európai perrendben megfigyelhető a bírói aktivitás fokozódása. Az aktív bírói attitűd előírása egyben a koncentrált per nemzetközi követelményének is hivatott eleget tenni, amit több nemzetközi dokumentum is elvárásként fogalmaz meg.

A bíróság közrehatási tevékenysége nem írja felül a felek rendelkezési jogát, hanem e jog érvényesítésének hatékony elősegítését kell szolgálnia, a bíróságnak magának is aktívan hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a felek megtudják, mit kell tenniük a per mielőbbi érdemi eldöntése érdekében.

Az osztott perszerkezet bevezetése az új polgári perrendtartás legfőbb újítása, ez biztosítja mindenekelőtt a perhatékonyságot rendszerszinten.

Az új törvény az eljárást két szakaszra osztja, előkészítő szakra és érdemi tárgyalási szakra. A törvény által kialakított struktúrában a per előkészítő szakára nagy hangsúly helyeződik. E szakasz szabályainak kialakításához mindenekelőtt azonosítani kellett az eljárást hátráltató főbb problémákat, és olyan szabályokat kellett kialakítani, amelyek ezeket kiküszöbölik.

Az osztott perszerkezet lehetőséget ad arra, hogy az előkészítő szakra koncentráljuk a jogvita tartalmának, kereteinek meghatározását, amelyhez az új Pp. szabályai pontos menetrendet, forgatókönyvet adnak, ahol mind az írásbeliség, mind a szóbeliség szerepet kap.

Nagy hangsúlyt kap azonban a rugalmasság, azaz, az előkészítő szak egyes lépései felől a bíróság dönt. A rugalmas szabályozás lehetővé teszi, hogy a bíróság a konkrét ügy sajátosságaihoz igazodóan határozzon az előkészítés megfelelő módjáról és menetéről.

A törvény 2 felperesi és 2 alperesi írásbeli beadványra (keresetlevél – ellenkérelem – válaszirat – viszontválasz) kívánja korlátozni az írásbeli előkészítést, úgy, hogy a második iratváltás szükségessége felől a bíróság dönt az ügy állása alapján.

Ezután kerül sor – főszabály szerint – a perfelvételi tárgyalásra, ahol rögzülnek a felek konkrét tény- és jogállításai, kérelmei, bizonyítási indítványai – szükség esetén bírói közrehatással, anyagi pervezetéssel. Ezen időpontig van lehetőségük a feleknek tény és jogállításaikat, kérelmüket, ellenkérelmüket módosítani, bizonyítási indítványt előterjeszteni.

A perfelvételi tárgyaláson meghozatalra kerül az előkészítő szakot lezáró végzés, amelynek meghozatala időpontjával a törvény erejénél fogva rögzülnek a felek tény- és jogállításai, bizonyítási indítványai.

Az előkészítő szak lezárása jelenti a per cezúráját, amelynek legfőbb következménye a preklúzió: a bíróság a felek késedelmesen előterjesztett támadási és védekezési eszközeit kizárja, azokat a per későbbi szakaszában nem lehet előterjeszteni.

Ez a rendszer alkalmas arra, hogy gátat szabjon a per elhúzására alkalmas jogintézmények alkalmazásának: a keresetváltoztatásoknak, az újabb és újabb előkészítő iratok és bizonyítási indítványok előterjesztésének.

A lezáró végzésben egyidejűleg a bíróság megnyitja az érdemi tárgyalási szakot és kitűzi, vagy ha az ügy körülményei megengedik, nyomban megtartja az érdemi tárgyalást, ahol ítélet is hozható, ha nincs szükség további bizonyításra vagy egyidejűleg az is foganatosítható.

(Az új Pp. szabályozása megtartja a két elsőfokú bemeneti szintet, de általános hatáskörű bíróság a törvényszék marad.)

Az új Pp. fenntartja a két elsőfokú bemeneti szintet, igazodva az európai perjogi megoldások döntő többségéhez, azokra egységes perrendet dolgoz ki, de azt a törvényszékre modellezi, és a járásbírósági szinten alkalmazandó eltéréseket határozza meg.

Ennek fő indoka, hogy hogy a polgári perjogi kodifikációt elrendelő 1267/2013. Korm. határozat szerint az új Pp. kiemelt célja, hogy biztosítsa az új Ptk.-ban újraszabályozott anyagi jogi normák hatékony érvényesülését, és ennek része a Ptk. társadalmi modellje és a perjogi szabályozás közötti összhang megteremtése.

Az új Ptk. kodifikációs szabályozási modellje a professzionális vagyoni viszonyokra vonatkozó rendelkezéseket tekinti kiindulópontnak, az ettől eltérő viszonyokra vonatkozó szabályokat speciális rendelkezésként fogalmazza meg.

A perrendnek azt az üzenetet kell hordoznia, hogy kiszámítható, világos és tisztességes (hatékony és gyors) jogérvényesítést biztosít a magánjogi jogérvényesítést kereső, felelősséget viselő feleknek, természetes személyeknek és jogi személyeknek egyaránt.

Az egységes perrendet, ehhez igazodóan indokolt a professzionális (törvényszéki) szintre modellezni, amelyhez főszabályként indokolt kapcsolni a professzionális eljárást biztosító kötelező jogi képviseletet. Ehhez képest határozhatók meg speciális szabályok, amelyek rugalmas megoldási alternatívákat kínálhatnak az egyszerűbb megítélésű, illetve a gyengébb fél jelenlétét feltételező ügyekben.

Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az ügyek különböző bírósági szintek közötti jelenlegi eloszlásának markánsan meg kell változnia, ez csak szabályozási szempontból jelent szemléletváltozást.

A járásbírósági hatáskörbe tartozó ügytípusokra az egységes polgári peres eljárás modellezése azért is célszerűtlen, mert azok igen jelentős részét olyan perek teszik ki, pl. a családjogi, a személyi állapottal összefüggő perek, amelyek jelenleg is speciális, különleges szabályozás alá esnek, így a járásbírósági pereknek nincs olyan absztrakciós szintje, amely egy egységes peres eljárási rend modelljéül szolgálhatna, amelyet főszabályként lehetne megfogalmazni. A hatályos Pp. anomáliái, joggyakorlati bizonytalanságai gyakran éppen arra vezethetők vissza, hogy hiányzik az egységes modellre szabott főszabály és ahhoz képest az eltérések, kivételek koherens összhangját megteremtő koncepció.

Mindezen indokokra tekintettel indokolt a törvényszéket általános hatáskörű elsőfokú bíróságként meghatározni.

A jövőbeni polgári perrendtartás áttekintését követően nézzük meg, mik lesznek a közigazgatási perrend alapelvei. Utánam tart előadást dr. Rozsnyai Krisztina Miniszteri Biztos Asszony, aki a közigazgatási perjogi kodifikáció fő irányairól fog szólni, és részletesen körüljárja majd e témát.

A kodifikációs munka vezérfonala a koncepció alapján a hatékony jogvédelem elvének minél szélesebb körű érvényre juttatása. Ez jelenti egyrészt a jogvédelem hézagmentességének biztosítását, tehát hogy a közigazgatás által okozott jogsérelmek a közigazgatás cselekvésének formájától függetlenül bíróság elé vihetőek legyenek, vagyis ne csak a hatósági határozatok, továbbá hogy e cselekvések törvényességének vizsgálatához igazodó eljárási szabályok legyenek.

A jogvédelem hatékonyságához szükség van az egyenlőtlen helyzetben lévő felek közötti fegyveregyenlőséget ténylegesen megteremtő szabályokra.

Nagyon fontos, hogy időben is hatékony legyen a jogvédelem: minél koncentráltabb per és minél több lehetőség a bíróság általi végérvényes rendezésre.

Amint azt Trócsányi László Miniszter Úr többször is elmondta, a közigazgatási bíráskodás megteremtése a rendszerváltás adóssága. A legjobb úton haladunk afelé, hogy ezt törlesszük. E munkában kiemelten számítunk a jogalkalmazók tapasztalatára, véleményére, észrevételeire.

Az Igazságügyi Minisztérium apparátusa mélyen elkötelezett, hogy az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősödjön. Ezt a tárca a jogalkotás útján, illetve az igazságszolgáltatás egyes szereplői – ügyvédi kamarák, szakértők, végrehajtók – feletti különböző szintű felügyelet gyakorlásával tudja megtenni. Egy, a jogász hivatásrendekkel egyeztetett módon elfogadott, komoly szakmai és társadalmi támogatásnak örvendő polgári és közigazgatási perrendtartás komoly lépés lesz az elérni kívánt cél, a közbizalom erősödése irányába.

Ehhez a munkához kívánok megértést, türelmet és kitartó szorgalmat!

Köszönöm a figyelmüket!

(Igazságügyi Minisztérium)