Völner Pál államtitkár tartotta meg a váltójogi szabályokról szóló törvényjavaslat expozéját az Országgyűlés 2017. november 14-i ülésnapján. Leirat.
Tisztelt Országgyűlés!
A váltó olyan speciális és nagy múlttal rendelkező értékpapírforma, amely komplex előnyei révén a modern gazdasági életben is egy sor funkciót tölt be, fizetési és hiteleszközként egyaránt fontos kiegészítője a pénzforgalomnak. A törvényjavaslat célja, hogy a Genfben 1930. június 7-én megkötött és Magyarország által 1965-ben kihirdetett váltójogi egyezmény adta keretek között megújítsa és egységes törvényben rendezze a váltó anyagi jogi és eljárásjogi normáit.
A törvényjavaslat ennek megfelelően felváltani rendeli a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. IM-rendelet és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény ez év végéig alkalmazandó váltójogi szabályait.
A hazai váltójogi szabályokat 1965-ben hirdették ki. Az akkori gazdasági körülmények nem kedveztek a váltóforgalomnak. A jogszabály emiatt a belföldiek közötti váltóforgalmat tekintve sokáig üres jogi norma volt. Ez a körülmény tükröződik a hatályos norma szövegéből is, mert a jogalkotó csak nagyon szűk körben élt azzal a lehetőséggel, hogy az egyezmény által nem rendezett, de a hazai jogalkotó hatáskörébe utalt kérdésköröket megvizsgálja, és a korábbi gazdasági berendezkedés okán lényegében a nem létező igényekhez igazítsa. A jogi és gazdasági átalakulással azonban minderre igény mutatkozott. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a genfi egyezmény megállapítja a részes államok által alkalmazandó úgynevezett egységes váltótörvény szövegét, amelytől csak az általa meghatározott korlátok között lehet eltérni, illetve azt csak a kötelezően alkalmazandó szabályokra figyelemmel lehetséges kiegészíteni; egyéb tekintetben minden részes állam, így Magyarország is alkalmazni köteles.
Előbbiek fényében a törvényjavaslat úgy tölti ki a relatív szabályozási űrt, hogy fenntartja az egységes váltótörvény kötelezően alkalmazandó normatételeit. Régi mulasztást pótolva, a törvényjavaslat megalkotja a váltócselekmények pontos helyére vonatkozó szabályokat akként, hogy a váltócselekmények végrehajtására megszabott településen belül megjelöli, hogy az egyes aktusok természetes személy esetén annak tartózkodási helyén, ennek hiányában lakóhelyén, jogi személy esetében pedig annak belföldi székhelyén, ennek hiányában a telephelyén teljesítendőek.
Ugyancsak hiányosságot pótol azzal, hogy az 1876-os váltójogunk mintájára bevezeti, hogy a váltóóvást felvevő közjegyző köteles ebből a célból a természetes személy lakcímét, tartózkodási helyét a lakcímnyilvántartás adataiból megtudakolni abban az esetben, ha a szóban forgó váltócselekmény helyét maga a váltó pontosan nem tünteti fel. Ha a lakcím kutatása sikertelen marad, akkor a közjegyző e körülményre utalással is felveheti az óvást, így a váltóban foglalt követelés megtérítési igényként érvényesíthetővé válik.
A közjegyző által végzett óvatolással összhangban bevezetésre kerül a hivatalos értesítés rendszere, amely a váltóbirtokos tehermentesítését és a váltókötelezettek értesítési folyamatának hatékonyabb működését szolgálja. A váltószigor érvényesülése és a piaci viszonyoknak való megfelelés érdekében a törvényjavaslat 3 ezrelékről 1 százalékra emeli a váltó szabályszerű teljesítésének elmaradása és a megtérítési igény megnyílása esetén követelhető váltódíj mértékét. Ezáltal a váltódíj újra képes lesz betölteni a neki tulajdonított kárátalány jelleget.
Tekintettel arra, hogy önmagában a váltódíj megemelése sem alkalmas kompenzálni azon körülményt, hogy a váltókamat a hatályos váltójogi norma alapján rugalmatlan módon, minden esetben 6 százalékban kerülhet csak megállapításra, a törvényjavaslat a belföldön kibocsátott és fizetendő váltó tekintetében vagylagosan lehetővé teszi a polgári törvénykönyv szerinti késedelmi kamat alkalmazását. Ennek bevezetésével a piaci kamatok esetleges emelkedése esetén is biztosítható a váltótartozás megfizetése, a váltószigor megfelelő érvényesülése.
Jelentős újdonság a váltójogban leszámolóhelyként korábban kijelölt Magyar Nemzeti Bank e funkcióban történő felváltása. Az 1965-ös jogszabály megalkotásának idején a Magyarországon működő egyszintű bankrendszer tényéből származott az a körülmény, hogy a jegybank fizetési helyként szolgálhatott az értékpapírban foglalt követelés elszámolása érdekében. Ez a megoldás azonban a kétszintű bankrendszer bevezetésével, a jegybank gazdálkodó alanyokkal való közvetlen kapcsolatának visszaszorulása okán meghaladottá vált. A nemzetközi szerződésben rögzített kötelezettségek teljesítése, valamint annak érdekében, hogy a kijelölt leszámolóhely jogintézménye alkalmas legyen betölteni fizetési szerepét, a Magyar Nemzeti Bank leszámolóhelyi feladatait a kereskedelmi célokat szolgáló hitelintézetek veszik át.
A törvényjavaslat, ahol lehetséges, a felsoroltaktól eltérő egyéb esetekben is pontosítja, aktualizálja a váltójogi szabályokat. Nem érinti ugyanakkor a váltójog azon elemeit, amelyekre a genfi egyezmény kifejezett felhatalmazást nem adott. Megújítja a váltóperekre vonatkozó rendelkezéseket, mert az 1952-es Pp.-nek a váltóperekre irányadó néhány szétszórtan elhelyezkedő speciális rendelkezései csak a váltóperek gyors elbírálását voltak hivatottak biztosítani.
A tradicionális anyagi jogi váltószigor, a váltókövetelés sajátos és prvilegizált természetéhez igazítottan megteremti az eljárásjogi váltószigort is a váltójogi igény perbeli érvényesítése esetére. Ezzel a javaslat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény általános szabályaihoz képest szigorúbb, a váltókövetelés érvényesítését elősegítő, támogató eljárási szabályokat állapít meg. A javaslat a váltó speciális értékpapír természetére tekintettel a váltópereket a kötelező jogi képviselettel párosuló törvényszéki hatáskörbe utalja. Az eljárás gyorsítása érdekében a bíróság minden intézkedésére soronkívüliséget ír elő, amely a perorvoslati szakaszban is érvényesül. A váltóperekben a javaslattal bevezetni tervezett eljárásjogi váltószigor indokolja a polgári perrendtartásban megállapított határidők lerövidítését, feszesebb permenetet biztosítva ezáltal a privilegizált váltókövetelésnek.
A váltójogi szabályokról szóló törvény összességében a váltóforgalomnak kedvező módon fogja erősíteni a váltófegyelmet, a hatályos élet- és jogviszonyokhoz igazítottan lesz képes biztosítani a jogalkalmazási kereteket.
Tisztelt Országgyűlés!
A váltójog törvényjavaslat szerinti megújítását egyeztettük a váltó elméletét és gyakorlatát ismerő és magas színvonalon alkalmazó érdekképviseleti szervezetekkel és a jogtudomány képviselőivel, akik azt egyöntetűen támogatták. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm a figyelmüket.
(Igazságügyi Minisztérium)
