Völner Pál államtitkár az M1 Ma reggel című műsorának vendége volt 2016. szeptember 19-én.

Mv: Migrációról lesz szó a következő percekben. Várhatóan az év végén lesz az első tárgyalás Luxemburgban, a kötelező áttelepítési mechanizmusról lesz szó. Ehhez kapcsolódik az a bizonyos büntetés is. És hát közben zajlik a kampány is az október 2-ai népszavazásra itthon is, határon túl is. A kormány képviselőjével Barna beszélget. Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. Jó reggelt államtitkár úr!

Völner Pál: Jó reggelt kívánok!

Mv: Mindjárt erről is beszélgetünk, de most jött haza Erdélyből, ahol a magyar lakta területeken is szó volt a kvótaügyről. Milyen kérdéseket tettek fel az ottani magyarok?

Völner Pál: Az ottani magyaroknak egyrészt teljesen tájékozottak, tehát azt a részét nem tették fel kérdésként, hogy vajon az igennel vagy nemmel kell egy ilyen esetben szavazni. Tehát az ő döntésük úgy láttam, hogy megvan. Az a része viszont, hogy az állandó és kötelező betelepítési mechanizmus, ez az új kvótarendelet, amely most csomagként ott van a bizottság döntése alapján már a tanács előtt, illetve a parlament előtt, hogy ez konkrétan Romániát is érinti. Tehát az az adat, hogy a tavalyi bevándorlási adatokat tekintve Magyarországra évente több mint 15 ezer embert telepítenének át, Románia esetében több mint 20 ezret, ez így nem volt számszerűsítve a számukra, hogy gyakorlatilag az a szavazás, amit mi kértünk, az ő róluk is szól odahaza, ahol a szülőföldjükön laknak. Tehát, hogy náluk is ugyanúgy megjelenne. Bár azzal ők is tisztában vannak, nyilvánvaló, hogyha Románia kap egy ilyen bevándorló kontingenst, akkor a magyar lakta területek ezt ugyanúgy megkapnák, és ugyanúgy szembesülniük kellene azokkal a nehézségekkel, amelyek alól nyilvánvalóan ki akarjuk mi is vonni magunkat.

Mv: És ehhez mit szóltak, erről a lehetőségről?

Völner Pál: Megint csak azt mondom, hogy miután az álláspontjuk szerintem eléggé világos, tehát ők nem akarnak még további etnikai bonyodalmakat odahaza a szülőföldjükön. Úgy látják, hogy ez duplán hátrányos lenne abból a szempontból, hogy egy újabb feszültségforrás keletkezne. Tehát nemcsak egy többségi nemzethez való viszonyukat kellene alakítgatni úgy, ahogy ez sikerül, hanem egy megjelenő agresszív kisebbségnek a fellépése az gyakorlatilag még ezt az erőteret is kedvezőtlen irányba megbolygathatná.

Mv: Akkor, ha államtitkár úr megengedi, térjünk át a luxemburgi ügyre. A tárgyalás ebben az évben elkezdődik. Mi lesz a menete? Ugye Magyarország az egyik, aki keresetet nyújtott be, Szlovákia szintén. És mellettünk beavatkozóként Lengyelország is szerepel. A másik oldalon Görögország és Olaszország, ott pedig beavatkozóként a belgák, luxemburgiak, svédek, németek, franciák.

Völner Pál: Igen, hát az alapállás az ismert. Mi itt a közép-európai térségben nem véletlen, hogy Csehország és Románia is ennek a bizonyos 160 ezres ideiglenes intézkedésként áttelepítendő kontingensnek ellene szavazott, talán a történelmi múltunkból eredően is. Mi tudjuk, hogy a vezetőink azok tévedhetnek, sőt, hogyha visszagondolunk itt a szocialista, kommunista érába, akkor hazudhatnak is. A nyugati embereknek nem voltak ennyire negatív tapasztalatai, tehát ők sokkal jobban bíznak a vezetőikben, ők sokkal könnyebben elfogadtatnak olyan döntéseket is, amelyeknek minden vetületét nem gondolják végig. Talán ebből van az alapvető álláspont különbség. De az is látszik, hogy a tanácsi oldalán azért avatkozott be Görögország és Olaszország, mert ez a két állam egyértelmű kedvezményezettje a döntésnek. Tehát nekik ez az elosztási mechanizmus érdekükben áll. Németország és Franciaország pedig ugye az Uniónak az irányvonalát meghatározó nagy tagállamok, ők is sújtottak a bevándorlással. Tehát azért egy kicsit szét tudják teríteni a többi államra, akkor nyilvánvalóan ez nekik kedvező, de ez ugyanúgy igaz Svédországra, vagy éppen a Luxemburg beavatkozás is érthető, hiszen ők adták az Unió soros elnökségét. Tehát, hogyha szabálytalan jogi aktusok mennek, az az elnökség felelőssége is. Tehát ha rossz döntést hoztak, amellett is ki kell állniuk.

Mv: Magyarország tíz pontban, ha jól emlékszem, anyagi és eljárásjogi aggályokat is megfogalmazott. Melyek ezek?

Völner Pál: Hát a legfontosabbak talán, hogy a jogalkotási aktus vagy sem az, amikor kötelezettséget állapítunk meg egy tagállamra. Szerintünk az Unió alapszerződése nem nyújtott kellő felhatalmazást ahhoz, hogy egy ilyen döntést hozzon a belügyi és igazságügyi tanács. Ez az egyik része. És ebből eredően aztán, ha jogalkotási aktus, akkor megsértették azt, hogyha a parlamenttel nem egyeztették a megváltoztatott szövegtervezetet, magával a bizottsággal sem egyeztették a megváltoztatott szövegtervezetet. Akkor olyan lényeges eltérések voltak a benyújtott tervezet és az elfogadott tervezet között, hogy reggel Magyarország még kedvezményezettje volt ennek az előterjesztésnek, mikor a döntés megszületett, akkor pedig már kötelezetté vált. Tehát ha minimum annyi lett volna, hogy Magyarországot kihagyják a kötelezettségi sorból, akkor nekünk nem lenne ezen mit vitatnunk. És hát ebből eredően számtalan leágazása van a dolognak, hogy a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritási jogát megsértették. Tehát nem vették figyelembe, nem kérték ki a döntés során. Tehát jogászkodhatnánk sokáig, de nagyon szerteágazó ez az egész ügy. És az is látható, hogy amikor a mi érveinkről van szó itt az adott válaszokból, azokat nem olyan súlyúnak ítélik meg, és nem olyan fontosnak.

Mv: Ha azt nézzük államtitkár úr, hogy aki nem fogadja be majd a kvóta alapján járó menekültet, az 250 ezer eurós büntetéssel sújtható, legalábbis a tervek szerint. Viszont egy menekültre hat-tízezernyi eurót adna az Unió. Ez a kettő hogy van arányban vagy aránytalanságban egymással?

Völner Pál: Hát ebből látszik, hogy az ideiglenes kvótánál volt, hogy hatezer eurónyi támogatást nyújt az Unió a központi büdzséből, hogyha befogadják ezeket az embereket, ötszáz eurót Görögországnak az ügykezelésért. A mostani állandónál terveznek tízezer eurónyi támogatást. Ugyanakkor az a 250 ezer eurónyi büntetés, amit kilátásba helyeznek a különböző tervezetekben, illetve bizottsági döntésben, azt jelenti, hogy az Unió maga is tudja, hogy egy-egy ilyen úgynevezett integrációs folyamat az nem egy egy évi ellátás költségét, gondoljunk szállás, étkezés, készpénzzel el kell őket látni, kedvezményeket kell nekik nyújtani, hanem ott a nyelvoktatás, a gyerekek iskoláztatása, szakmai képzés, írni-olvasni meg kell sokat tanítani a saját anyanyelvükön is, például az afgánok jó része írástudatlan. Tehát ezeknek beláthatatlan költségvonzata lehet, amit Németország vagy Svédország lehet, hogy ki tud gazdálkodni, de akik náluk nem annyira szerencsés helyzetben vannak hozzájuk képet, mondjuk itt a közép-európai régió az nehezen tud ekkora terheket bevállalni.

Mv: Államtitkár úr, köszönöm szépen.

Völner Pál: Én is köszönöm a lehetőséget.

(Igazságügyi Minisztérium)