A külgazdasági és külügyminiszter beszédének leirata a második világháború kitörésének 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen, a Dohány utcai zsinagóga udvarán.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
75 évvel ezelőtt tört ki a második a világháború, hiszen 1939. szeptember 1-jén támadta meg álnokul Németország Lengyelországot, és talán 1939. szeptember 1-jén sokan, akik a híreket olvasták vagy éppen a rádióban hallgatták, nem tudták, nem sejtették, hogy nemcsak egy egyszerű határvillongásról van szó, hanem egy olyan háború veszi kezdetét, amelyet sokan az első világháború folytatásának tartanak. Sokan egy önálló világháborúnak. Abban azonban mindenképpen megegyezhetünk, hogy a legborzalmasabb pusztítást hozta Európára és az európai kultúrára.
A legborzalmasabb pusztítást hozta, mert ugyan a tömeges halállal, a tömeghadsereggel, a frontvonalakkal, és a totális háborúval az első világháború révén ismerkedett meg az emberiség, a második világháború szomorú újdonsága, és tragikus újdonsága, az volt, hogy a katonaáldozatok mellett a polgári áldozatok, a polgári élet szétrombolása és a hétköznapi élet, a városok szétrombolása lett a sajátossága.
Hiszen tudjuk, hogy a második világháborúban a katonaáldozatok mellett kiemelkedően magas a polgári áldozatok száma, több millió ember pusztult el, nemcsak a hadműveletek következtében, hanem amiatt az esztelen politika miatt, amelyet a tengelyhatalmak folytatattak a második világháború alatt. És ez adja a helyszínünk biztosságát is, hiszen ezért is jöttünk ide. A második világháború kiemelkedő tragikuma, hogy az európai zsidóság, az európai zsidóság kultúrája és az európai zsidó közösség számára is pótolhatatlan tragédiát okozott, pótolhatatlan tragédiát hozott magával, hiszen kis híján kitörölték az európai zsidóságot az európai kultúrából.
Természetesen nem törölhették, hiszen a több évszázados együttélésünk eredményeként azt is mondhatjuk, büszkén mondhatjuk Európára, hogy a zsidó-keresztény kulturális örökség folytatója, a zsidó közösségek Európa bármely országában szerves részét alkották az adott ország társadalmának.
A zsidó alkotók, gondolkodók, kereskedők, iparosok és sorolhatnánk az összes foglalkozást, mind-mind szerves részei voltak az adott ország gazdaságának, művészetének és kultúrájának. Mégis most, 75 évvel a második világháború kitörése után, még mindig fájdalommal gondolhatunk vissza arra, valószínűleg pótolhatatlan veszteségre, amit az európai zsidóság, és így a magyarországi zsidó közösség is, elszenvedett a második világháború során.
1939. szeptember 1-je Európa számára tragédiák sorozatát hozta, de az igazi tragédiát a zsidóság számára hozta, hiszen esztelenül, iparszerűen gyilkoltak embereket, családokat, töröltek el közösségeket, számoltak fel, vagy próbáltak meg felszámolni hagyományokat, ezért állunk most itt az Emánuel Alapítvány által állított emlékműnél, amely a magyarországi áldozatokra emlékeztet minket, és hajtunk fejet a magyarországi áldozatok, és általában a zsidó kultúra, a magyarországi zsidó közösség hagyományai és életereje előtt.
1939. szeptember 1-jén a második világháború a Lengyelország elleni támadással kezdődött. 75 év alatt sok olyan év volt, amikor arra gondolhattunk, hogy a második világháború, sőt egyáltalán a háború, már nem ismétlődhet meg Európában. Aztán láttuk 20 évvel ezelőtt a dél-szláv háborút, és most láthatjuk, hogy Ukrajnában szintén háború dúl. Ez a 75 éves évforduló arra is emlékeztet minket, hogy mindig vigyáznunk kell arra, hogy meg tudjuk őrizni a békét. És talán ennek az egyik legszebb szimbolikája az, hogy miközben 1939. szeptember 1-jén a második világháború egy Lengyelország elleni agresszióval kezdődött, most, 2014-ben, azt mondhatjuk, hogy augusztus 30-án Európa megpróbálta, ha 75 évvel később is, jóvátenni ezt a tragédiát azzal, hogy egy lengyel politikust, Donald Tuskot választotta az Európai Tanács elnökévé.
Bízzunk abban, hogy ez nemcsak csak valami véletlen egybeesés, hanem egy szimbolikus jelzés számunkra is, hogy most már az elkövetkező időszakban Európában mindenhol békében és biztonságban élhetünk. Legyen szó akár zsidóról, magyarról, vagy Európa bármely nemzetének, vagy közösségének tagjáról.
Köszönöm szépen a figyelmüket!
(Külgazdasági és Külügyminisztérium)