Nem lesz változás a magyar külpolitika irányában, folytatni fogja elődje, Martonyi János munkáját - szögezte le a Rzeczpospolita című lengyel napilapnak adott interjúban Navracsics Tibor magyar külgazdasági és külügyminiszter.
„Jarosław Giziński: A legutóbbi választások után a magyar külügyminisztériumban komoly változások történtek. Ön a szakterület új vezetője (bár nem új kormánytag), sok új ember tűnt fel. Változott a külpolitika üzenete?
Navracsics Tibor miniszter: Szeretném folytatni elődöm, Martonyi János munkáját, aki a magyar diplomácia jelentős alakja volt 1989 óta. Hármas konszenzusra alapozunk, amelynek alapja az euroatlanti integráció. Ezen kívül fontos szerepet játszik a közép-európai regionális együttműködés, illetve a határon túli magyar kisebbségek érdekeinek képviselete és védelme. Ami a változásokat illeti, azok nem annyira az irányt érintik, hanem inkább a humán erőforrást. Én másik generációhoz tartozom, mint az elődöm, különbözőek az élettapasztalataim. A külpolitika megvalósításának részleteiben ezért lehetségesek kisebb változások, de a hangsúlyt mindenképpen a folytatólagosságra fogom helyezni.
JG: Az Ön helyettese Szijjártó Péter volt kancelláriaminiszter lett, az ún. keleti nyitás politikájának támogatója. E azt jelzi, hogy ezen irány különösen meg fog erősödni?
NT: Mindezidáig a nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal akülügyminisztériumon kívül a miniszterelnök hivatala és a nemzetgazdasági minisztérium is foglalkozott. Idáig a kulturális kapcsolatok a közigazgatási minisztérium ügye volt. Most mindezen területekkel a külügyminisztérium fog foglalkozni. E területek közül az egyik valóban az, amit keleti nyitásnak nevezünk. Jelenleg az áruexportunk 80 százaléka az Európai Unió országaiba irányul, ami egyrészről pozitív tényező, mert ezek magas követelményű piacok, másrészről viszont bizonyos korlátozást is jelent. Ezért szerettünk volna a jelenlegi 80–20 százalékos arányt 66–33 százalékosra felcserélni. Ez azt jelenti, hogy tervezzük fejleszteni gazdasági jelenlétünket az ázsiai, csendes-óceáni országokban, a posztszovjet térségben, az arab országokban és a Balkánon.
JG: Lengyelországban komoly nyugtalansággal figyeljük a magyar–orosz gazdasági kapcsolatok bővülését.
NT: Ha ezek az aggodalmak a politikai elkötelezettségünk lehetséges erősödéséhez kapcsolódnak, akkor megalapozatlanok. Magyarország az európai közösség tagja marad, és a Lengyelországgal való baráti kapcsolatok alapvető fontosságúak. A Sikorski miniszter úrral való beszélgetésemkor megerősítettem, hogy például az ukrajnai helyzetet nagyon hasonló módon értékeljük. Az, ami különböző értékeléshez vezethet, az az energiaellátás kérdése. Lengyelország sokkal önellátóbb, több lehetősége van a források diverzifikációjára. Mi megpróbáljuk legalább az energia termelésének módját diverzifikálni, ezért született döntés a paksi atomerőmű bővítéséről. Fontosnak tartjuk az észak–déli energiakapcsolatok kiépítését, és a Déli Áramlat gázvezeték megvalósítását, ami az összeköttetések olyan hálózatát biztosítaná, amely alternatívát kínál az Ukrajnán keresztülhaladó vezetékkel szemben.
JG: Ahogy Ön bizonyára tudja, a Déli Áramlat építését kritikák övezik Lengyelországban. Ezen kívül az Európai Bizottság is fenntartásokkal fogadta, amely leállította a vezeték bulgáriai szakaszának építését.
NT: Lengyelországnak van szene, abban a helyzetben van, hogy maga termelheti meg a számára szükséges energiát. Mi ezt nem tehetjük meg. Ahogy korábban mondtam, támogatjuk a kapcsolat kiépítését észak – déli viszonylatban, amelyben a cseppfolyósított gáz terminálja a horvátországi Krk szigetén lenne. Támogatjuk a gázrendszerek összekötésének kiépítését is. ennek köszönhetően egyébként életben tartjuk az ukrán gazdaság egy nagy részét, szállítva nekik – visszatérő vezetékeken keresztül – gázt. Ebben az értelemben az ellenünk felhozott vádak ésszerűtlenek. Ami a Déli Áramlatot illeti, azzal kapcsolatban tárgyalunk az Európai Unióval. Egyébként az építkezésben mások is érdekeltek, itt nem csak Bulgáriáról, hanem Ausztriáról, Olaszországról vagy Szlovéniáról van szó. Olyan megoldást szeretnénk, amely megfelelő úgy Oroszországnak, mint az Európai Uniónak, és az egyes tagállamoknak.
JG: Megjelenik olyan nézeteltérés az energiapolitika kérdésében Lengyelország, Magyarország, vagy Szlovákia között, amely veszélyezteti a visegrádi együttműködést?
NT: Nem hiszem. A Sikorski úrral folytatott megbeszélésemkor majdnem minden, az energiapolitikával kapcsolatos kérdésben egyetértettünk. Az, ami időnként komplikálja a különböző ügyek értékelését, az az országaink különböző helyzetéből fakad, de nem félek attól, hogy meggyengülne az együttműködés a visegrádi csoport keretében. Támogatjuk a lengyel elképzelést az európai energiastratégiáról, viszont Magyarország, ahogyan Lengyelország is, pártolja az energiaellátási rendszerek kapcsolódását a V4 csoportjában. Erős konszenzus van köztünk, ami persze nem zárja ki a különböző megoldásokat a részletkérdésekben.
JG: Hogyan reagáltak a magyar kormányzati körök a lengyel lehallgatási botrányra? Az egyik száloncenzúrázatlan stílusban kritikus megjegyzéseket fűztek a magyar politikához.
NT: Mint jogász csak egyet mondhatok: a bíróság nem veszifigyelembe a törvénytelenül szerzett bizonyítékokat. Ennek megfelelően, amit egy nagy cég vezetője mond politikusoknak privát beszélgetés során, nem lehet hivatalos reakció tárgya.Ezen felül ilyen környezetben gyakran hangzanak el olyan szavak, amelyeket ugyanaz a beszélő másnap nem vesz komolyan.”
(Rzeczpospolita)