A nemzeti kisebbségek védelmének ügyét és a migrációs helyzet kezelését nem szabad összekeverni, de van egy közös szempont: mindkét esetben a szülőföldön kell biztosítani a fennmaradást, az identitás védelmét, a jobb esélyeket - mondta Mikola István biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium Az EBESZ és az Európa Tanács kisebbségvédelmi elvei és normái - Helsinki 40-Strasbourg 20 címmel szervezett nemzetközi konferenciát, amelynek megnyitóján az államtitkár kiemelte: a demográfiai adatok azt mutatják, hogy az identitás és a sokszínűség forog kockán Európában, és a kisebbségek jelentőségét nem lehet elfelejteni.
Mikola István emlékeztetett: a nemzeti kisebbségeknek alapvető joguk, hogy a szülőföldjükön lakhassanak, ezért ott kell biztosítani lehetőségeket, védelmet számukra.
Kalmár Ferenc András, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos beszédében felidézte: Magyarországnak nagy tapasztalata van a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, hiszen a történelem úgy hozta, hogy az elmúlt száz évben több szomszédos országban él kisebbsége. A szomszédos országokkal kötött alapszerződések a helsinki záróokmány szellemében íródtak, ez a dokumentum összekapcsolja a biztonságpolitikát, a gazdasági és kulturális fejlődést az emberi jogok, a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével - emlékeztetett.
A miniszteri biztos kifejtette: mindenki tisztában van azzal, hogy az etnikai feszültségek nagy stabilitási kockázatot jelentenek, továbbá azzal, hogy Európában "teljesen egyszínű" ország nincs, mégis csak akkor foglalkoznak e kérdésekkel, ha a feszültség "robbanás közeli állapotban van, vagy már robban". Ekkor dolgoznak ki olyan nemzetközi dokumentumokat, amelyek közül aztán sokat csak illik betartani, mert kötelezővé nem lehet tenni - magyarázta. Hozzátette: pedig a megelőzés mindig jobb, mint a kezelés.
Kalmár Ferenc András szerint a kisebbségvédelemmel foglalkozó dokumentumok gyakran az egyéni jogokra koncentrálnak, a kollektív jogokról vita folyik, ezeket egyes többségi nemzetek nem szívesen ismerik el. Arra is kitért, hogy a kollektív bűnösség eltörlésére lépéseket kell tenni azokban az országokban, ahol ez még a jogrendszer része.
Dán Károly, az EBESZ és az ENSZ mellett működő bécsi állandó magyar képviselet nagykövete arról beszélt, hogy az elmúlt 25 évben a magyar kisebbségek kivételes teljesítményt nyújtottak, politikai pártokat, szervezeteket hoztak létre, és hatékonyan vettek részt több kormány munkájában.
Leena Liukkonen, a budapesti finn nagykövetség ideiglenes ügyvivője és követtanácsosa hangsúlyozta: a balkáni konfliktusok óta most van Európa a legnehezebb helyzetben, márpedig nehéz időkben a kisebbségek jogai különös figyelmet, védelmet igényelnek. Olyan társadalmak kialakítására kell törekedni, ahol a társadalom minden tagja jól, biztonságban érzi magát, és a párizsi támadások után "egyensúlyozni kell" a biztonság és a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság védelme között - vélekedett. Hozzátette: a migrációval pedig "új kisebbségeket kapunk", és a kormányoknak cselekedniük kell az ügyükben.
Kun Miklós, a Károli Gáspár Református Tudományegyetem kremlinológiai intézetének vezetője azt mondta: a helsinki záróokmány komoly jogi előrelépés volt, egy kedvező folyamat kezdetét jelentette, még ha a dokumentum nem is valósult meg teljesen úgy, ahogyan azt annak idején elképzelték. A záróokmány jelentőségét növeli, hogy nagyon feszült időszakban született, amikor Európa egyáltalán nem volt egységes.
A kisebbségek helyzetének nemzetközi rendezése szempontjából fordulópontot jelentett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ, az EBESZ elődszervezete) 1975-ös helsinki záróokmánya, amellyel elfogadták a "nemzeti kisebbségek" elnevezést. A nemzeti kisebbségek jogait ez az okirat az emberi jogok és az alapvető szabadságok részeként kezelte, elismerte, hogy a "nemzeti kisebbségek vagy regionális kultúrák" hozzájárulhatnak az államok együttműködéséhez, és figyelembe vette e csoportok tagjainak jogos érdekeit.
Az Európa Tanács 1995-ös keretegyezménye a nemzeti kisebbségek védelméről az első olyan jogilag kötelező nemzetközi okmány, amely teljes egészében a nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozik, és ezeknek a kisebbségeknek az általános védelmét szolgálja. Az egyezmény a nemzeti kisebbségek teljes és hatékony egyenlősége biztosítására törekszik azzal, hogy olyan feltételeket ír elő, amelyek lehetővé teszik kultúrájuk és identitásuk megőrzését.
A nemzetközi konferencia második részében először Miroslav Kusy pozsonyi professzor adott elő. A hajdani Charta 77 egyik aláírója a nemzeti kisebbségi jogvédelem különböző szintjeinek és a szubszidiaritás elvének és alkalmazásának fontosságáról szólt.
Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője ismertette pártcsoportja, az Európai Néppárt nemzeti kisebbségek jogainak védelmét célzó programpontjait. Kiemelte: fontos, hogy az Európai Unió is kellő határozottsággal foglalkozzon az európai őshonos kisebbségek problémáival, megoldásával. Ezen a téren hasznos lehet az Európa Tanács, az EBESZ és az ENSZ vonatkozó dokumentumainak fokozatos beemelését az Európai Unió jogrendjébe.
Szalayné Sándor Erzsébet, aki professzori minőségében adott elő, rámutatott, hogy Európában a kisebbségvédelem előzményei évszázadokra nyúlnak vissza. A jelenkori kisebbségvédelem felfelé ívelő folyamat, az eredményes kisebbségvédelem azonban korlátozott mértékben érvényesül.
Vizi Balázs professzor, az MTA kutatója szerint a biztonságpolitikai és az emberi jogi érvek kettősége jellemzi ma is a kisebbségi jogok védelmét. Ez az egyik fő oka a kisebbségek kollektív jogai körüli zavarnak. Ennek ellenére mind az EBESZ, mind az Európa Tanács keretében születtek olyan dokumentumok, amelyek az autonómia-megoldásokat a konfliktus-megelőzés jó eszközének tekintik.
A hozzászólók közül Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója alelnöke, egyben az RMDSZ politikusa felidézte, hogy a kommunista diktatúra bukása után, 1993-ban az RMDSZ hiába fordult az Európa Tanácshoz memorandummal és konkrét igényekkel, mára megtapasztalták, hogy a jogokról szóló megállapodások, rendelkezések nem elegendőek. Románia két a nemzeti közösségek helyzetéről, jogairól szóló beszámolóval is tartozik az Európa Tanácsnak.
A svájci székhelyű nemzeti kisebbség védelmi célú nem-kormányzati szervezet a SENCE elnöke, Flórián László (Szlovákia) hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szervezetek hitelessége forog kockán azon, hogy a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi jogi normákat mennyire alkalmazzák, érvényesíttetik, kényszerítik ki.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kiemelte: a magyarságnak, a székelységnek az 1989-es demokratikus fordulathoz fűzött reményeit a csalódottság váltotta fel. Számtalan esetben fordul elő, hogy az ET kötelező jogi normái ellenére magyar nyelven alig lehet a hatóságokhoz beadvánnyal fordulni. Párbeszédre törekvésük – bár fenntartják – eredménytelen, ezért az EBESZ és ET közvetítő szerepére lenne szükség, hogy a béke és biztonság fenntarthatósága kellő ösztönzést kapjon.
Mikola István államtitkár zárszavában rámutatott: az európai térben, a nemzetben és a nemzeti kisebbségben élő emberek számára egyaránt azonosak a tudati, identitási, közösségformáló elvi alapok, a bennük rejlő energiaforrások feltárása elengedhetetlen a kihívások sikeres kezeléséhez. Hangsúlyozta az anyaországok fokozott felelősségét a külhoni nemzetrészek iránt.
Rámutatott: a konferencia fókusztémájának megválasztása különös aktualitást nyert a biztonságpolitikai, új jellegű háborús helyzet, a tömeges migráció, a megnövekedett kockázatok és kihívások miatt. Az előadások nyomatékosították – mondta -, hogy az őshonos nemzeti közösségek, népcsoportok nemzetközi politikai és jogi védelme szinte lakmuszpapír a tekintetben, hogy az európai államok, nemzetközi szervezetek képesek-e és készek-e hitelesen fellépni más, új kihívások esetén is a közös értékek, elvek, normák érvényesítésért.
Egyetértését fejezte ki azzal a megállapítással is, hogy a Helsinki Záróokmány aláíró országait egyetemleges felelősség terheli az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásáért. Változatlanul szükség van az egyre sebezhetőbb, őshonos nemzeti kisebbségek védelmére – szögezte le.
(MTI)
