Lázár János interjúja a Figyelő című hetilapban. (2014.12.18.)

Mennyi időnk van a beszélgetésre?

– Egy óra.

– Reméltük, hogy közben rápillant a karórájára, és láthatunk egy igazi Rolexet…

– Azt most aligha. Ritkán hordom.

– Az urizálás tematizálása mennyire zavarta meg a kormányzati kommunikációt? Hiszen Pokorni Zoltán vetette fel, Kövér László házelnök ráerősített, a miniszterelnöknek viszont az az álláspontja, hogy neki nincs szüksége népszerű miniszterekre. Mi a mérvadó mindebből?

– Az országnak jó és sikeres kormányra van szüksége. A népszerűség sokadrangú. Pokorni Zoltán volt képviselőtársam nyilatkozatát hátbatámadásnak tekintem. Olyan támadásnak, amelyet egy politikai veterán intézett a csatasorban elöl állókkal szemben. Giró-Szász Andrást, Rogán Antalt, Szijjártó Pétert és engem talált meg vele. A legsúlyosabb hibák közé sorolom a politikában, ha valaki hátba támadja az első sorban harcolókat. A Fideszre nem a kormányzati döntések negatív társadalmi következményei jelentik a legnagyobb veszélyt, hiszen 2011–12-ben voltunk ennél sokkal rosszabb helyzetben is. Az igazi bajt az jelenti, ha a törzsszavazóink, a saját politikai véleményformálóink vagy meghatározó politikusaink bizonytalanodnak el vagy fordulnak ellenünk. A megjegyzésekben benne van az is, hogy a politikai veteránok elszánták magukat a harmincas-negyvenes generáció megrendszabályozására. Ami nem méltányos, sőt az a meggyőződésem, hogy helytelen. Azok az emberek, akiket most a legjobban kritizálnak, 2012 körül nemcsak konszolidálták a helyzetet, de előkészítették a kormányzatot és a pártot arra, hogy a választást képes legyen megnyerni. A 2014-es választási győzelemben legalább annyira benne van a munkánk, mint azoké, akik minket kritizálnak. A Fidesz szempontjából életveszélyesnek tartom ezeket a belső vitákat: nincs valós tartalmuk, ugyanakkor álszentek, jópofizók, bűnbakkeresők. De rossz úton jár, aki az egyéni népszerűsége érdekében szembefordul a saját pártjával, szövetségeseivel.

– Jól értjük, azt mondja, hogy ezeket az ügyeket a nyilvánosság felé a párt idősebb politikusai szivárogtatták ki?

– Ezt nem mondom, részben, mert tisztelem Kövér Lászlót vagy Pokorni Zoltánt, és elfogadom azokat a kritikákat, amelyeket négyszemközt vagy az elnökségi üléseken megfogalmaznak. Az viszont már egy politikai akció része, ha ezt a nyilvánosság előtt teszi egy politikai veterán.

– Akkor ki a gerjesztő?

– Üldözési mánia lenne gerjesztőről beszélni. Természetes, hogy a Fideszben van egy új generáció, amely iránt nagy az érdeklődés. Ennek van pozitív és negatív hozadéka is. Ebben nem látok semmiféle szándékosságot, elég az, ha az ember olyan pozícióban vagy helyen van, ami megalapozza a sajtó fokozott érdeklődését. Az más kérdés, hogy van egy olyan politikai veterán, aki lecsapta ezt a labdát.

– Ezek szerint Rogán Antal, Szijjártó Péter és Giró-Szász András védelmét is felvállalta?

– Teljes mértékben! Bár önmagukat is meg tudják védeni. Csakúgy, mint Habony Árpád. Őt is erősen lövik mostanában. Pedig ki-ki a maga területén sokat tett azért, hogy 2012–13-ban politikai értelemben stabilizálódjanak a párt ügyei. Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki.

– Hogy kerül a politikai névsorba Habony Árpád? Hiszen neki sem a kormányzattal, sem a Miniszterelnökséggel nincs semmilyen hivatalos szerződése.

– Ez nem jelenti azt, hogy az ember nem konzultál vele. Kifejezetten jó politikai stratégának tartom, és meghallgatom a véleményét. Tudomásom szerint mások is ezt teszik.

– Ön tudja, hogy Habony Árpád miből él?

– Nem ismerem a személyes viszonyait, és nincs is közöm a privát életéhez. A Fidesz érdeke, hogy mihamarabb tisztázódjon a szerepe és a helyzete.

– Mindenesetre az elmúlt hetekben nem csak az urizálás téma irritálta a közvéleményt. Ilyen volt például a magánnyugdíjpénztárak teljes államosítása vagy a vasárnapi nyitva tartás.

– A vasárnapi nyitva tartás kérdése olyan vita, amely hozhat vagy vihet, de mindenféleképpen megéri beszélni róla. Hiszen az emberek életét befolyásoló társadalompolitikai döntésről van szó. Ilyen, intellektuálisan is érdekes vitára és a munkavállalók ügyére szerintem minden kormánynak megéri a népszerűségéből áldozni. Kétségtelen, hogy a mai politikai viszonyok között, amikor Európa szinte minden részében válságról válságra kell igazgatni egy-egy országot, akkor mindennap csatákat kell nyerni. Összességében mégis az számít, hogy legközelebb 2018-ban lesznek választások. Kérdés, hogy akkor milyen ajánlattal tudunk előállni a választópolgárok bizalmának megőrzése érdekében. Addig pedig nagyon sok vitát le kell folytatni, és azokat meg is kell nyerni.

– Meddig lehet ebben a forradalmi lázban tartani egy országot? 2010 óta folyamatos a harc a külső, belső ellenségekkel. Az aktuális ügyek is arra mutatnak rá, hogy ez a Fidesz-sztori, ami öt éve még izgalmasnak tűnt, kezd kifulladni. – A kérdésben megfogalmazott állításban van igazság, de a válaszhoz érteni kell a kontinens kormányzati viszonyait. Európa a 2008-as gazdasági válságot az Egyesült Államokkal ellentétben nem tudta legyőzni, újabbakba kormányozza saját magát. Az európai gazdaság stagnál, sőt visszaesőben van, ez a kormányokat cselekvésre kényszeríti, miközben mindenhol van egy nosztalgia a boldog békeidők iránt. Az európai lépések nem hagyhatók figyelmen kívül Magyarországon sem. Olyan döntések születnek ma Brüsszelben, amelyek érdemben befolyásolják a magyar lakosság hétköznapjait, legyen szó adópolitikáról, befektetésösztönző csomagokról vagy energetikai kérdésekről. Franciaországban és Németországban is súlyos viták vannak arról, hogyan lehet a gazdasági növekedést fenntartani vagy megalapozni. Ráadásul új szempont, hogy háborús övezetben vagyunk. Az Egyesült Államok döntéshozói szerint Ukrajna miatt háborús helyzet van. 1999, Belgrád bombázása óta nem volt ilyen helyzetben az ország. Egyáltalán nem zárhatjuk ki a valódi orosz– ukrán háború lehetőségét.

– Ez már ma is folyik.

– Igen, de a konfliktus egy másik, sokkal rosszabb fázisba is léphet.

– Felénk is kiterjedhet?

– Életveszélyesnek tekintem, hogy több százezer magyar túszként él Ukrajnában. A magyar kormány számára a legfontosabb az ő biztonságuk és jövőjük garantálása. Az amerikai szenátus nemsokára dönt arról, hogyan lehet felfegyverezni Ukrajnát: a republikánusok, az új szenátusi többség fegyvereket akar szállítani. Ez rendkívül veszélyes és aggasztó.

– Tehát ha a kárpátaljai magyar kisebbséget is érinti a háború, arra a magyar kormánynak valamilyen választ kell adnia?

– Fel kell készülni rá, és meg kell védenünk a magyarokat. Ha tőlünk néhány száz kilométerre van egy háború, akkor az a magyarok hangulatát nagymértékben befolyásolja, az ott élőket pedig veszélyezteti.

– Ha Kárpátalját is elérné a konfliktus, a magyar kormány kezdeményezné a NATO közbeavatkozását?

– A legfontosabb, hogy a Kárpát-medencei magyarok számára mi jelent biztonsági garanciát, hogyan tudjuk őket megvédeni, és mit mondanak az ottani közösségi vezetők. Mi nem tudunk Ukrajnának fegyvert szállítani, mert ezzel úgy avatkoznánk be a konfliktusba, hogy veszélyeztetnénk a honfitársainkat.

– Egy ilyen helyzetben lehet a meglévő szövetségi rendszert erősíteni, mint a lengyelek vagy a baltiak teszik, illetve meg lehet próbálkozni az egyensúlykereső hintapolitikával. Nincs azonban ennek olyan veszélye, hogy elveszítjük meglévő szövetségeseink bizalmát?

– Épp ellenkezőleg. Az európai béke megőrzése jelenleg Németország kezében van. Angela Merkel közelgő budapesti látogatásának a huszonöt éves német–magyar kapcsolatokon túlmenően is nagy jelentőséget tulajdonítunk. Úgy hiszem, Németország képes az európai feszültséget csökkenteni, a békét megőrizni, a helyzetet rendezni. Ezért 2015-re a legfontosabb külpolitikai célunk a németekkel való szövetség erősítése. Magyarország egyértelmű álláspontot képvisel: nem vagy nemcsak szankciókra, hanem béketárgyalásokra van szükség. Nem értünk egyet azzal az amerikai politikával, amely Oroszországot leválasztaná Európáról. Végzetes következményei lesznek, ha az Egyesült Államok egy újabb vasfüggönyt húz be Európa és Oroszország közé.

– Nem mond ellent a Németországra való koncentrálásnak, hogy közben váratlan újabb szerződésekkel kötelezzük el magunka a paksi erőmű bővítése mellett Oroszországgal?

– Nem. Oroszország és Németország nagyon szoros, napi szintű gazdasági kapcsolatban van. Németország nagyrészt orosz gázzal működik, amit az Északi Áramlat biztosít számukra, és ez érdemben befolyásolhatja a német gazdaság kilátásait. Mint mindenkinek, Oroszországnak is ismernie kell a kormány alapvetését: Magyarország nem eladó. Sem az oroszoknak, sem az amerikaiaknak. Az, hogy kötünk szerződéseket amerikai vagy orosz gazdasági vállalkozásokkal, nem jelentheti, hogy a szuverenitásunkból vagy a függetlenségünkből egy centit is feladnánk. Sőt, az elkövetkező tíz év legfontosabb kérdése, Magyarország lehet-e szuverén és független mind Oroszországgal, mind az Egyesült Államokkal szemben. Nem leszünk az oroszok strómanjai az Európai Unióban, de nem fogjuk kiszolgálni az amerikaiakat sem. Megbízható partnerek és jó szövetségesek lehetünk, ahol megkapjuk a magyaroknak járó tiszteletet és megbecsülést.

– Értjük, de azért érzik a mozgástér szűkülését, amióta nagyobb fokozatra kapcsolt az orosz–amerikai hidegháború?

– Kockázatnak és lehetőségnek tekintem egyszerre. Több százezer magyar él egy olyan országban, ahol háborús helyzet van, amely még fokozódhat is. Ez komoly kockázat. Ugyanakkor a térség felértékelődött. Magyarország, ha ügyesen manőverez, erősítheti a pozícióit, miután 2004–10 között jelentősen visszaesett az európai fontossági rangsorban gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Most újra a térképen vagyunk. Ha valaki körül viták vannak, az nemcsak negatív hírverést jelent, hanem megszólalási és érdekérvényesítési lehetőséget is. A szuverenitás megőrzése mellett fontos kérdés számunkra, hogyan tudunk Közép-Európa legerősebb országa lenni. Gazdaságilag nem állunk rosszul, sőt, kifejezetten jó eredményeink vannak. A kérdés, hogy politikai-hatalmi értelemben vissza tudjuk-e szerezni az első helyet. Ezen dolgozunk mindennap.

– Elég ehhez a német kapcsolat? Az Egyesült Államokkal ugyanis, úgy tűnik, hosszú időre befagyasztottuk a viszonyt. John McCain szavaiból legalábbis ezt olvastuk ki.

– A rendszerváltás óta Amerikára minden magyar, politikai beállítottságától függetlenül, szövetségesként és barátként tekint. Ehhez képest ma az Egyesült Államok rendőrként és zsandárként viselkedik Magyarországgal szemben. Körülbelül úgy vagyunk, mint 1849 után az oroszokkal és az osztrákokkal. Csak most a rendszabályozót nem Alexander Bachnak hívják, hanem André Goodfriendnek, aki megmondja, mit szabad s mit nem, mit illik és mit nem, mi helyes s mi helytelen.

– Azért Putyin is megmondja, és Oroszország közelebb van földrajzilag, mint az Egyesült Államok.

– Amerika avatkozik be a magyar hétköznapokba, lép fel rendőrként. Azok, akik a demokrácia védelmében támadnak minket az Egyesült Államokban, nem veszik tudomásul az idei demokratikus választások eredményeit. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a többségből akarnak kisebbséget csinálni. Lassan kitiltanak mindenkit, aki a Fideszre szavazott. Remélem, hogy az amerikai elnökválasztást követően higgadtabb, nyugodtabb légkörben tudunk majd visszatérni ezekre a vitákra.

– A februári Merkel-látogatáson csak politikai témák szerepelnek, vagy gazdasági szerződéseket is terveznek aláírni?

– Magyar szempontból ma a világ legfontosabb vezetője Angela Merkel. Ha ő eljön Budapestre, az minden magyar embernek fontos üzenet. Természetesen szól a magyar kormányzatnak is, hiszen azok a gazdasági eredmények, amelyeket négy év alatt elértünk, a német házi feladatok teljesítését jelentik. Azokat, amelyeket Orbán Viktor Berlinben kapott 2010-ben: a takarékos állami üzemmód, a hiány leszorítása, a növekedés beindítása. Az elmúlt négy évnek voltak nyertes német vállalatai. De nem szabad szőnyeg alá söpörni, hogy vannak olyanok is, amelyek érdeksérelmet szenvedtek el. Ilyen a Deutsche Telekom vagy az RWE, illetve a Bertelsmann-csoport. Ezeket a vitákat tárgyalásos, megegyezéses módon kell rendezni. A közép-európai régió Németország számára kiemelten fontos: itt tud Európa gazdasági értelemben dobbantani. Ezt a német politika jól ismerte fel. Magyarország jó szövetségese lehet Németországnak, példa erre, amikor a Magyar Külkereskedelmi Bankot – ami egy rossz bank – méltányos körülmények között átveszi a német Bayerische Landesbanktól.

– Jó vásár volt ez Magyarország számára?

– Először azt kell tisztázni, mi a kormány célja a bankrendszerrel. Nézetünk szerint a gazdasági növekedés fenntartása lesz a következő négy év kulcskérdése.

– Hány százalékos szinten?

– Egy folyamatos, 3-4 százalékos bővülés fenntartása 5-10 éves távlatban azt jelentené, hogy a magyar gazdaság kijött a válságból, jó megoldásokat alkalmazott, elvégeztük a Berlinben, Brüsszelben kapott házi feladatot, van tartós növekedés, korszakváltó gazdasági felemelkedés kezdődött.

– Ez igen ambiciózus és kissé voluntarista megközelítésnek tűnik a potenciális gazdasági növekedésből kiindulva.

– Magyarország ebből a szempontból Európában a top háromban van, a brüsszeliek értékelése szerint is. – Köszönhetően annak a 6 milliárd eurónak, amit az év első felében uniós forrásokból le tudtunk hívni.

– Az EU-s források felhasználását a Miniszterelnökség tette rendbe. Van olyan, amikor a rezsicsökkentés lendít a gazdaságon, növeli a fogyasztást, s van, amikor az uniós pénzek befolyásolják érdemben a növekedést. Ugyanígy érdemi változást hoz, ha egy megállapodás születik a hitelintézetek és a magyar állam között, amellyel lezárul a bankrendszer átalakítása. 2015. június elsejével megtörténhet a devizahitelek kivezetése, és áttérhetünk a forintalapú hitelekre. Tartós növekedés banki finanszírozás, olcsó, jó hitelek nélkül elképzelhetetlen. Ezzel összefüggésben jelezte a miniszterelnök úr a napokban: a kormány nyitott a tárgyalásokra a bankadó érdemi csökkentése érdekében. Hogy megelőzzem a kérdésüket: nem az a célunk, hogy állami tulajdonú hitelintézeti rendszer jöjjön létre, hanem egy több mint 50 százalékban hazai, magyar tulajdonú. Ausztriában 76 százalékos az osztrák kézben lévő bankok aránya. Szeretnénk, ha ez az arány nálunk 50 és 70 százalék között lenne. Az MKB és a Budapest Bank átvétele nem azt jelenti, hogy állami tulajdonban maradnak, három éven belül a magyar államnak transzparens módon értékesítenie kell őket.

– Csatlakozhat hozzájuk újabb pénzintézet?

– Jelenleg osztrák bankokkal tárgyalunk stratégiai együttműködésről, illetve az állami hitelintézeti portfólió kibővítéséről.

– Az Erstéről és a Raiffeisenről van ugye szó?

– Igen. Ezeket a bankokat stratégiai szövetségeseknek tekintjük. Nyilvánvalóan más a pozíciójuk Magyarországon, mint az amerikai pénzintézeteknek vagy a német Bayerische Landesbanknak. Számítunk a jó osztrák szövetségesi viszonyra. A magyar külpolitika arra törekszik 2015-ben a német szövetség erősítése mellett, hogy Ausztriával is rendeződjenek a vitás kérdések. Azzal bízott meg a miniszterelnök úr, miután tárgyalt az Erste Bank vezetőjével, hogy tegyünk egy közös megegyezési javaslatot. Az Erstének stratégiai céljai vannak Magyarországon. Erős pénzintézetnek számít nálunk, és ez kiemelt figyelmet érdemel. A Raiffeisen helyzete lehet, hogy más, szeretnénk, ha a jövőről velük is szót tudnánk érteni.

– Töröcskei István esete a Széchenyi Bankkal arra példa, hogy egy magyar nagytőkés is tud nagyot bukni a bankvilágban. Hol van az a magyar befektetői kör, amely szóba jöhet a privatizációkor?

– Nem tudok nevekkel szolgálni. Három év alatt szeretnénk olyan helyzetbe hozni az MKB-t és a Budapest Bankot, hogy transzparens körülmények között megtörténhessen a magánkézbe adásuk. Enynyi ideje van tehát a potenciális magyar befektetőknek a felkészülésre. Huszonöt év telt el a rendszerváltás óta, elég idő ahhoz, hogy kiderüljön, a tőketulajdonosaink képesek-e egy magasabb osztályba lépni vagy sem.

– Igaz, hogy az MKB-ban rosszabb a helyzet, mint feltételezték az átvételekor?

– A legrosszabb föltételezésekből indultunk ki, be is váltak. Hosszú ideje nagyon rossz irányba mentek a dolgok. Az MKB tökéletes példa arra, hogy állami tulajdonos nélkül is el lehet úsztatni egy pénzintézetet, ha a menedzsment nem áll a helyzet magaslatán. Az egy rosszul vezetett, szétlopott bank volt, most az a feladatunk, hogy talpra állítsuk, konszolidáljuk, megerősítsük, és leválasszuk a működésképtelen részeket.

– Többe kerülhet az MKB konszolidációja, mint amennyit a német anyabank beletett búcsúajándékként?

– Ezt ma még nem tudom megmondani. Ez egy stratégiai döntés volt, amelynek célja, hogy a magyar tulajdon 50-70 százalékos részt tegyen ki a bankrendszerben. Előbb azonban egy tisztítótűznek kell az MKB-ban végigsöpörnie, hogy rossz részeivel ne mérgezze a magyar pénzügyi rendszert.

– Mi a helyzet a Budapest Bankkal?

– Az egy kiválóan működő, jól vezetett, profitábilis pénzintézet, nagy értéke a bankrendszernek.

– Hogyan tovább?

– Sokan tanácsolják és érdemes megfontolni, hogy a különböző hitelintézeti érdekeltségekből hozzunk létre egy kereskedelmi, alapvetően vállalati ügyfeleket kiszolgáló bankot, és ezt egyben adjuk el. Nemzetközi tanácsadó cégek bevonásával keressük a professzionális megoldást.

– Az energetikában is aktív a kormány. Itt milyen akvizíciókra készülnek?

– A bankrendszer kitisztítása, megerősítése és az olcsó energia együtt járulhat hozzá, hogy a következő 5-10 évben egy ambiciózus, tartós 3-4 százalékos gazdasági növekedést érjünk el Magyarországon. Ám míg a hitelintézeti szektorban nem akar hosszú távon tulajdonos maradni az állam, az energetikában – hasonlóan más nyugat-európai országokhoz – ez a szándék. A lakosság számára 2015 őszétől elérhető lesz az állami szolgáltató. Ennek egyik oszlopa a Főgáz, az áramszolgáltatás biztosítása érdekében pedig jelenleg tárgyalunk több nemzetközi csoporttal.

– Az összessel, amelynek Magyarországon érdekeltsége van?

– Lényegében igen, de nyilvánvaló, hogy a legjobb ügyfélszolgálati, hálózati potenciállal rendelkezők az igazán érdekesek. Azzal tisztában kell lenniük a szolgáltatóknak, hogy 5-10 éves távlatban nem tudnak sokat keresni a lakosságnak nyújtott áramon és gázon.

– Meddig kell megkötni a szerződést, hogy az állami cég áramot is tudjon szolgáltatni ősztől?

– A jövő év tavaszáig.

– Mennyivel lesz olcsóbb az állami szolgáltató?

– Meglátjuk. Minimum szeretnénk a jelenlegi árakat hosszú távon fenntartani. Mégpedig piaci körülmények között, Brüsszel által jóváhagyott versenypiaci helyzetben.

– Tehát az ügyfelek nyeresége az lenne, hogy egy ideig nem kellene a jelenleginél drágább tarifával számolniuk?

– Ez a minimum. A jövedelmekhez képest szeretnénk tartóssá tenni az energiadíjak alacsony arányát. Ebben sokat segít az a szinergia, ami az MVM, az FHB, a posta, a takarékszövetkezetek és az állami energiaszolgáltató állami irányításával megvalósul.

– Bírják mindehhez Brüsszel jóváhagyását?

– Folyamatban vannak az egyeztetések.

– Mi a vitatott rész?

– Arról szeretnének meggyőződni, hogy nincs szó tiltott állami támogatásról. Szerintem védhető az állami energiaszolgáltató piaci alapú működése. Képessé kell tennünk a céget, hogy piaci alapon verje meg a többi szolgáltatót. A hulladék és a víz nem tartozik ide, az jóval összetettebb rendszer, ott sokkal nagyobb a baj, sokkal több a veszteség. Azt előbb ki kell tisztítani, majd utána lehet dönteni arról, hogy az önkormányzatok üzemeltessék-e tovább ezeket a rendszereket, vagy más megoldást kell találni.

– Rendkívül sok terület tartozik önhöz. Tényleg a miniszternek kell foglalkoznia más tárcák főosztályvezetői kompetenciájába tartozó feladatokkal is?

– Ezt elsősorban a miniszterelnöknek kell mérlegelnie. Az előző ciklusban kipróbáltunk egy működési modellt, ami láthatóan nem vált be. Az állam hatékonysága ugyanúgy versenyképességet befolyásoló eszköz, mint a bürokrácia csökkentése. Feltételezem, a Miniszterelnökség megerősítése mellett szólt, hogy sikerült felgyorsítanunk az uniós kifizetéseket. Érdemben javította a gazdasági növekedést, hogy a 2013 közepi 500 milliárdról év végére 1800 milliárd forintra emeltük a kifizetett összeget. Ezt követően döntött úgy miniszterelnök úr, hogy lehet még terhelni a Miniszterelnökséget. Most kaptunk egy újabb feladatot: Paks I. esetében ki fogunk írni egy nemzetközi tendert, hogy az atomerőmű vezetésébe a jövőben külföldi menedzserek is bekerülhessenek, akik segítenek kidolgozni egy hosszú távon versenyképes működési modellt. Ez hasznos lehet Paks II. esetében is. Egy nemzetközi fejvadász céget bíztunk meg a megfelelő emberek megtalálásával.

– Ez akkor egy gesztus Nyugat-Európa felé, hogy könnyebben lenyeljék az oroszokkal kötött üzletet?

– Nem csak gesztus. A Paks II. beruházás kivitelezése várhatóan végső soron egy nemzetközi konzorcium keretében történik. Remélem, hogy az oroszok nyugat-európai beszállítóknak is adnak majd megbízásokat, ezért szerintem helyes, ha nem csak magyar szakembereket vonunk be Paks irányításába.

– Van még mód kihátrálni ebből az üzletből? Mennyire béklyózza meg a kezünket az oroszokkal kötött hitelszerződés?

– Ez nem cél, de megvan a lehetőség a kihátrálásra, aminek azonban a költségeit is viselnünk kell. Határozott szándékunk, hogy még ebben a kormányzati ciklusban megkezdődjön az építkezés. Az oroszok korrekt hozzáállást tanúsítanak, és senki más nem tudott ilyen kedvező finanszírozást biztosítani, mint amit ők kínáltak. Azonban a hitelszerződéssel nem kötöttük meg a kezünket, az bármikor kicserélhető. Ha fenntarthatóvá válik a gazdasági növekedés, ha csökken a kamatszint, akkor öt éven belül ezt a hitelt ki tudjuk váltani egy még kedvezőbb, akár piacira. Fontos célunk 2015-ben, hogy a nemzetközi hitelminősítő intézetek felminősítsék Magyarországot. Ha ez megtörténik, olcsóbban tudunk finanszírozást szerezni a pénzpiacról, akár hosszabb, 25-30 éves futamidőre is.

– Visszatérve a központosított kormányzati szerkezethez: ha beköszönt a konszolidáció időszaka…

– Ha ez egyáltalán beköszönt, és nem lesz háború a szomszédunkban. Mert akkor nem konszolidáció lesz, hanem válságkormányzás, ami háborús logika alapján működik.

– A háború a legrosszabb vagy a legvalószínűbb forgatókönyv?

– Attól tartok, hogy ez a legvalószínűbb. Ami egészen dermesztő.

– Bízzunk a legjobb fordulatban. Szóval, ha jön a konszolidáció, akkor lazulhat a kormánystruktúra? Vagy a központosítás a mindenkori fideszes kormányzás lényegéből fakad?

– Vannak bizonyos területek, amiket rendbe kell tenni, és utána üzemeltetésre bármikor átadhatók egy-egy tárcának. Hozzánk általában nehéz és mások által megoldatlan problémák kerülnek.

– Nehéz problémákkal a jövőben is szembe kell nézniük, a kormányfő szerint húsba vágó döntések előtt állnak.

– Azért sajnálom a népszerűségvesztést, mert olyan dolgokon vitatkozunk, amelyek fontosak ugyan, de nincsenek hatással a társadalom egészére. A tömegközlekedés átszervezése, az adóigazgatás felülvizsgálata, jobbá tétele tényleg megérne egy olyan vitát, ami adott esetben befolyással lehet a népszerűségünkre. Azon például érdemes volna polemizálni, hogy miközben a székesfehérvári vasútvonalat 135 milliárd forintért modernizáltuk, a várost ötsávos autópálya köti össze Budapesttel, ráadásul Volán-járatokon is utazhatnak a közlekedők, ez mennyibe is kerül az adófizetőknek. Erősen meg kell fontolni azt is, hogyan költsük el azt a 300 milliárd forintot, amit a fővárosi elővárosi vasútfejlesztésre tudunk fordítani a következő hét évben. Ezek érdemi kérdések.

– Ha már közlekedés, elképzelhető, hogy a kormány kihátrál az M0-s fizetőssé tétele mögül?

– Nem hiszem. Mindenkinek a véleményét meg kell hallgatni. Amit viszont tudok, hogy a megyékben 42 ezer helyett 5000 forintba kerül majd évente az autópályák használata. A hangos utcai tüntetések sokszor már követhetetlen szólamaival szemben ez egy egészen érthető és világos összefüggés. Erről szól a kormány munkája.

(Figyelő)