Esterházy János élete és halála arra tanít, hogy Közép-Európa népeinek szükségük van egymásra - mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a mártír sorsú felvidéki politikus emlékére rendezett ünnepségen szombaton a budapesti Szent István-bazilikában.

A miniszter kiemelte: napjaink történelme, az Európában zajló folyamatok "nemcsak megengedik, hanem egyenesen kikövetelik a közép-európai népek összefogását".

Esterházy János egész életével kiállt e népek közösségéért, és amikor rá "emlékezünk, elkötelezzük magunkat az összetartozás és az egymás iránti felelősség mellett" - fogalmazott Gulyás Gergely.

Kitért arra: az, hogy Közép-Európa tömeggyilkosságokkal, deportálásokkal, különféle izmusokkal terhelt 20. századi történetére nem pusztán rémálomként emlékezünk, a század vértanúinak köszönhető.

E vértanúk - köztük Esterházy János - képesek voltak hűségesek maradni nem egy emberek által kitalált eszméhez, hanem elsősorban Istenhez.

"Magunknak és egymásnak tartozunk azzal, hogy megismerjük és éltetjük az örökséget, amelyet Esterházy János hagyott ránk". A mártír sorsú gróf példája megmutatja, hogy a "megismert jóért és egy közösség fennmaradásáért elsősorban dolgozni kell".

Nyitottnak, párbeszédre késznek kell maradni, de az igazán lényeges kérdésekben nem lehet engedményeket tenni. Ilyen alapvető elv például, hogy nem lehet megszavazni közösségek jogfosztottságát. Ezért nem szavazta meg Esterházy János 1942-ben a zsidóság kitelepítéséről szóló törvényt a szlovák parlamentben, és ezért küzdött a diktatúrák ellen - tette hozzá Gulyás Gergely.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a Rákóczi Szövetség alelnöke arról beszélt: "minden tapasztalat és feltételezés ellenére lehet szentnek lenni a politikában", "szólhat a politika valódi értékekről", és ezekhez "lehet következetesen és az utolsó leheletig ragaszkodni".

A politikus szerint Esterházy János tudta és vallotta, hogy vannak olyan ügyek, amelyeket Isten elé kell vinni. Ilyen ügyként tekintett az "1920-ban Csehszlovákiához került magyar közösség méltóságára és megmaradására", a magyar és a szlovák nép kapcsolatára, Közép-Európa és Európa keresztény jövőjére.

Hozzátette: Esterházy János és emlékének ápolói hisznek abban, hogy "gyógyulnia kell a világnak", gyógyulnia kell benne Európának és azon belül a magyar és a szlovák nép közötti kapcsolatnak is - mondta Németh Zsolt.

Az ünnepségen a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottsága Esterházy-díjjal tüntette ki Ďurčo Zoltánt, a Nyitrai Egyházmegye magyar püspöki helynökét és Dagmar Babčanová volt vatikáni szlovák nagykövetet.

Az elismerést 1991 óta évente adják át olyan embereknek és intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve sokat tettek a mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért.

Ďurčo Zoltánt méltatva Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa ismertette: Ďurčo Zoltán 1953-ban született, 1976 júniusában szentelték pappá. 1991 óta Érsekújvár plébánosa, 2010 óta a magyar ajkú hívek lelki gondozásáért felelős püspöki helynök. Több éven át vezette a Jó Pásztor Alapítványt, amelynek célja többek között a felvidéki magyar papképzés és kántorképzés támogatása. Támogatásával avattak Nyitraújlak templomában magyar, lengyel és szlovák nyelvű emléktáblát a templomban gyakran imádkozó Esterházy-családnak és Esterházy Jánosnak. Segítségével állított szobrot Érsekújváron Esterházy Jánosnak 2016-ban az Esterházy János Polgári Társulás. Sokat tett a mára zarándokhellyé vált alsóbodoki Esterházy János-emlékhely létrehozásáért is - hangzott el.

Dagmar Babčanovát méltatva Surján László, a Charta XXI Megbékélési Mozgalom alapítója, kereszténydemokrata politikus kiemelte: a volt nagykövet "felelősen gondolkodó értelmiségiként máig aktívan részt vesz a szlovák keresztény közélet formálásában". "Hitéhez akkor is ragaszkodott, amikor az effajta tanúságtételeknek nagy volt az ára" - mondta. A kommunizmus évtizedeiben aktívan részt vett a szlovák földalatti egyház életében. Emellett hazafi, akinek szívügye, hogy Szlovákiát más országokkal egyenlően kezeljék. Nemzetközi fórumokon is védi hazája érdekeit és értékeit, ugyanakkor szorgalmazza a "reális szlovák önismeret" és a "mítoszoktól mentes" nemzeti történelem kialakítását. Számos fórumon kiállt Esterházy János mellett, vállalva az ezzel járó rengeteg támadást is - tette hozzá Surján László.

Az ünnepség előtt Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatott be szentmisét Esterházy Jánosért. A főpásztor reményét fejezte ki, hogy a mártír sorsú politikust, aki összetartó kapocs a szlovák és a magyar nép között, "mielőbb a boldogok sorában tisztelhetjük". Kiemelte: Esterházy János hősies kiállása mögött Isten-ismerete és Isten-szeretete áll. Akit ugyanis "egyszer megragad" Isten szeretete, azt nincs erő, amely eltántoríthatná attól, hogy másokért áldozza életét - mondta Veres András.

Esterházy János (1901-1957) a szlovákiai magyarság két világháború közötti politikai vezetője volt.

A második világháború után letartóztatták és a csehszlovák hatóságok átadták a Szovjetuniónak, ahol koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték és a Gulágra küldték. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte a fasisztákkal való együttműködésért. Később elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott, majd ezt egy általános amnesztia során huszonöt éves börtönbüntetésre módosították.

1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg.

(MTI)