Dr. Latorcai Csaba a Miniszterelnökség Kiemelt Társadalmi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkára nyitotta meg a Dohány utcai zsinagógában „A mi fesztiválunk az öné is” mottóval beharangozott, korábban 17 alkalommal Zsidó Nyári Fesztiválként, az idén első alkalommal Zsidó Kulturális Fesztivál címmel megrendezésre kerülő és ma kezdődő nagyszabású rendezvénysorozatot.

A helyettes államtitkár zsinagógában elmondott beszédét az alábbiakban, változtatás nélkül közöljük.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Urak! (Eminenciás és Excellenciás Bíboros Úr, Püspök Urak! Nagytiszteletű Püspök Urak!) Tisztelt Vendégek! Hölgyeim és Uraim!

„A mi fesztiválunk az öné is.” – hangzik a korábban 17 alkalommal Zsidó Nyári Fesztiválként, az idén első alkalommal Zsidó Kulturális Fesztivál címmel megrendezésre kerülő és ma kezdődő nagyszabású rendezvénysorozat mottója.

Évről-évre hazai és nemzetközi hírességek kapnak meghívást a magyarországi zsidóság kultúráját, történelmét, történetét bemutató seregszemlére. Az előadások, koncertek, valamint a kísérő rendezvények széles skáláját mutatják annak a több ezer éves kultúrának, amely a történelem évszázadai alatt, a megmaradásért vívott küzdelem által követelt véráldozatok során is hirdeti az örök újjászületést és a reményt.

A zsidó kultúra és ezen keresztül az idei fesztivál programja is – ahogy a rendezvényt köszöntő bevezetőben is olvasható az esemény honlapján és a beharangozókban – „egy sok színben harsogó mezei csokorhoz hasonlítható. Üde növényekhez, amelyek ezernyi színben és formában pompáznak, amelyek külön-külön is szépek, de csokorba fogva káprázatosak. A növényvilágban elterjedt együttélési forma a szimbiózis. … A magyar és a zsidó kultúra szimbiózisa az elmúlt évszázadokban maradandó értéket hozott létre.”

Páratlan zenei, költészeti és előadóművészi csemegének lehetnek tanúi azok, akik ez alatt a nyolc nap alatt ellátogatnak valamelyik budapesti, vagy vidéki helyszín rendezvényére. Örvendetes, hogy idén, a budapesti helyszínek mellett Pécsre, Szegedre, Nagykanizsára, Győrbe, Szombathelyre, Gyöngyösre is elviszik a szervezők a zsidó kulturális örökséget.

„A mi fesztiválunk az öné is” mottó tehát, a lehető legszélesebb értelmet nyer, földrajzi, kulturális értelemben egyaránt. Az esemény behálózza az országot. Ez rendkívül örvendetes és a jövőre nézve azért is bíztató, mert ráirányítja a figyelmet a vidéki zsidóság lelki, szellemi és építészeti örökségére is. Párbeszéd alakul ki, emberek, közösségek, nézők és művészek között. Kultúrák találnak egymásra és folytatnak – az én reményeim szerint is – ezernyi színben pompázó mezei csokrot mintázó párbeszédet.

Mert a kultúra párbeszéd.

A párbeszéd őszinteséget feltételez. Egymás felé fordulást, minden hátsó szándékot nélkülöző nyitottságot.

A hamisság, sőt a hazugság ugyanis megöli a párbeszédet.

Sajnálatos lenne, ha ezt a nagyszabású kulturális párbeszédet az ellenőrizetlen, rosszindulatú besározáson alapuló bizalmatlanság lengené körül.

Bezárkózást szülne ugyan is, amely pontosan ellenkezőjét éri el annak, amit a fesztivál mottója is kínál: egymás megismerését, elfogadását, a megnyílást és a szolidaritás erősítését.

Amikor Magyarország Kormánya határozott és egyértelmű állásfoglalásaiban zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus, a rasszizmus és a kirekesztés ellen, akkor nagyon határozottan hitet tesz egymás elfogadása és elismerése, értékelése mellett.

Ugyanilyen határozottsággal áll ki mindazok mellett, akiket úgy vádolnak meg antiszemitizmussal, hogy a vád hazugságra alapozott, ellenőrizetlen dokumentumon – például olvasói levélen – alapszik.

Azért valamit ne felejtsünk el és ezt jobb, ha mindenki megjegyezi. Nem az olvasói levéllel van baj. Az is a párbeszéd egyik formája. Azonban ha a közbeszédben megalapozatlan vádak, nyilvánvaló hazugságok terjednek és sároznak be ártatlan embereket, ott a leghatározottabb fellépésre van szükség.

A Fesztivál egyik csúcspontjaként, a magyar és a zsidó kultúra egymás mellett élését szépen szimbolizáló programja azért marad el, mert egy ellenőrizetlen dokumentum – olvasói levél – alapján, olyan bélyeget akartak ráragasztani egy köztiszteletnek örvendő művészre, Petrás Máriára, ami emberileg, erkölcsileg messze áll tőle, ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy nevét besározzák és kárt tegyenek ennek a fesztiválnak is. A párbeszéd ezernyi színben pompázó mezei csokrába tüskés tövis került.

A fesztivál szervezőinek céljától eltérően, tizenhét év után sajnos, most nem érezheti mindenki a sajátjának ezt a fesztivált. Nem elég tehát a kellő körültekintéssel megfogalmazott nyilatkozat, vagy sajnálkozás.

Az antiszemitizmus bélyege súlyos vád. Büntetőjogi kategória. Nyíltan, vagy burkoltan valakit ezzel vádolni csak abban az esetben szabad, ha az minden kétséget kizáróan bizonyított. Ha ez nem áll meg, úgy a már említett párbeszéd lehetősége kap egy újabb nehezen gyógyítható sebet.

A nyílt és őszinte párbeszéd fontos része az is, ha valaki hibázik, annak tényét elismerje. Ugyanakkor bátor és elismerésre méltó gesztusértékű tett az, hogy aki a hibát elköveti, beismeri és azért bocsánatot is tud kérni.

Engedjék meg, hogy itt és most Brunszvik Teréztől hívjak segítségül egy idézetet: „Az ember sohasem olyan szép, mint amikor bocsánatot kér és amikor megbocsát; ezek az élet legszebb pillanatai.”

Tisztelt Heisler András elnök úr!

Tisztelt Ács Tamás elnök úr!

Tisztelt Kunos Péter ügyvezető igazgató úr!

A fesztivált szervező MAZSIHISZ vezetőiként nyissák, nyissuk szélesre a kultúra kapuit, mert az őszinte szembenézés és az arra épülő párbeszéd teheti tényleg mindnyájunkévá a Zsidó Kulturális Fesztivált.

(Miniszterelnökség)