A bevétel pótlásáról nincs döntés, de a hiány mértékét nem szabad növelni – mondja a nemzetgazdasági miniszter, akit a netadó ötletének elvetéséről kérdeztünk a Figyelőnek adott interjújában. Nincs reformláz az egészségügyben, az oktatásban lehet inkább nagyobb változásokra számítani – derül ki Varga Mihály szavaiból. A nyugdíjrendszerben 15 év múlva jelentkezhetnek a bajok, a jelenlegi ellátás színvonala nem lesz fenntartható, ha nem változnak a demográfiai folyamatok. Mostanában többször kell magyarázkodniuk a kormánytagoknak külföldön.
Találkozott már a NAV vezetőjével azóta, hogy Vida Ildikót is hírbe hozták a kitiltási listával?
Igen, találkoztam, de itt nem személyes, hanem elvi kérdésről van szó. A kormány egyértelműen elvárja az Egyesült Államoktól, hogy nevezze meg azokat, akik ezen a listán szerepelnek. Amint ez megtörtént és az amerikai bizonyítékok a magyar jognak is megfelelő bizonyítékok, akkor azonnal megkezdődnek a vizsgálatok. Addig csak azt tudjuk mondani, hogy egy rágalmazási ügybe keveredtünk.
Minisztersége óta egyébként futott már bele korrupciós esetekbe a tárcájánál, vagy a háttérintézményeknél?
A NAV veszélyes üzem, abban az értelemben, hogy adót hajt be, ennek elmaradása esetén szankcionál. Mindig is illették vádakkal, sok esetben éppen azok, akik megtévedtek. Ha hozzám eljut ilyen jelzés, azonnal kivizsgáltatom, ez történt Horváth András bejelentésével is.
Mennyire gondolja fertőzöttnek a korrupcióval a gazdaságot?
A politikai célú felvetéseket ne keverjük össze a valósággal. Ha van konkrét információ, akkor meg kell tenni a szükséges feljelentéseket. A magyar üzletemberek sem szentek, de nem hiszem, hogy fertőzöttségünk meghaladná a közép-európai átlagot. Sajnos időnként a nálunk működő külföldi cég gondolja úgy, hogy itt más szabályok vannak, mint otthon.
Térjünk rá a jövő év pénzügyeire. Nagyon forró téma volt az elmúlt hetekben a netadó. Miért hátrált ki a kormány?
A vita félrecsúszott, a távközlési adó kiterjesztése nem az alapkérdésről, a forgalomhoz kötődő fogyasztás adójáról, hanem politikai állításokról kezdett szólni. Ebben a helyzetben ésszerű döntés született, nem vezetjük be.
Miből, hogyan fogják pótolni a költségvetésből így kieső mintegy 25 milliárd forintot?
Az is kérdés, hogy kell-e feltétlenül pótolni, de erről van időnk gondolkodni, hiszen a vita csak november közepe után indul. Személyes véleményem ettől függetlenül, hogy a hiány mértékét nem szabad növelni.
Maradva az adózásnál, miért kapnak korlátlan felhatalmazást a települések helyi adó kivetésére? Négy éve azt kommunikálják, hogy kiszámíthatóvá vált az adórendszer, nem lesznek nagy változások. Ehhez képest minden évben borul valami.
Teljesen új helyzetbe kerültek az önkormányzatok azáltal, hogy az állam átvette 1300 milliárdos adósságukat. Mostantól minden saját forrásukat helyi szintű gazdaságfejlesztésre fordíthatják, nem adósságcsökkentésre. Saját lehetőségeit használhatja az a település, amely munkahelyteremtésben, vagy vállalkozások ösztönzésében gondolkodik. Bízunk benne, hogy minden település reálisan méri fel lakói teherviselő képességét.
Szárnyalhat a fantázia: füstadó, kapuadó, ebadó. Bármit megadóztathatnak.
Eddig még egyetlen polgármestert sem láttam, aki ilyen programmal állt elő.
De mostantól előállhat.
Hát, ha ön ilyen embert szavazott meg a lakóhelyén…
Hűha, nálunk baloldali jelölt lett a polgármester.
Akkor ez a veszély fönnáll.
A költségvetés benyújtása előtt olyan sajtóhírek jelentek meg – például itt, a Figyelőben is -, hogy a mostani ciklus a nagy ellátórendszerek átalakításáról szól majd. Ennek azonban nem látni a nyomát a 2015-ös büdzsében. Azért párhuzamosan készülnek az akták, készülnek a nyugdíjrendszer, az egészségügy mélyreható átalakítására?
Először azt a kérdést kell feltenni, hogy szükség van-e még további rendszerszintű átalakításra.
Miért, nincs szükség?
Abból a szempontból valóban szükség van, hogy ledolgozzuk a versenyhátrányunkat. Magyarország még mindig többet költ az állami szektor működésére, mint más országok. Amíg nem kerül kevesebbe a bürokrácia, addig a versenyképességünkön nem tudunk javítani. Illetékeket, díjakat kell megszűntetni, az értelmetlen jogszabályokat kiiktatni. Ez a munka folyik, az államreform bizottság létrejött és dolgozik. Az állam működésének tehát takarékosabbá és gyorsabbá kell válnia. Az más kérdés, hogy a nagy ellátórendszerekben mindenhol kell-e gyökeres átalakítás, új szakmai programok. Csak utalnék arra, hogy az önkormányzatoknál, vagy a közmunkarendszernél az elmúlt években is komoly lépések születtek.
Konkrétabban?
A költségvetésről folytatott egyeztetések alapján úgy látjuk, hogy vannak olyan területek, mint az oktatás, ahol komoly változások vannak készülőben, ami érinti a köznevelést, a felsőoktatást és a szakképzést is. Ezáltal jobb, hatékonyabb lesz a szolgáltatás. A számok alapján az egészségügyben, pontosabban a kórházfinanszírozásban kevésbé látjuk ennek jeleit. Természetesen a kórházak adósságának újraképződését, az orvos-elvándorlást nem lehet egy varázsütésre megszüntetni. De itt is van, ahol lesz határozott előrelépés, a háziorvosi ellátás magasabb szintű lesz, jelentősen növeljük is az ide célzott támogatásokat.
Nekem inkább az jön le a szavaiból, hogy az egészségügy olyan, mint a forró krumpli, mindenki kezét megégeti, aki hozzányúl. Nagyon nehéz rajta fogást találni, nyilván az erős orvosi lobbi miatt is. Nem hiszem, hogy a kormány elégedett lenne az egészségügy színvonalával.
Nem vagyunk elégedettek, javítani kívánunk az egészségügyi ellátás színvonalán, az a kérdés, milyen rendszerbe érdemes többletforrást tenni. Az tény, hogy a kórházakban minden évben adósság halmozódik fel, az elmúlt években ez évi 30 milliárd forintot jelentett.
S ez csak a pénzügyi rész, nem beszéltünk még a szakmai részről, például a várólistákról, egyebekről. Szóval nekem nem úgy tűnik, hogy ez egy letisztult rendszer lenne. Mi hiányzik? A politikai akarat, hogy igazán a mélyére ássanak a problémáknak?
Ez egy nagy ellátórendszer, ahol kétszer kell mérni mielőtt egyszer vágunk. Az egészségügy mindenki számára érzékeny terület, óvatosan szabad csak hozzányúlni. Az új szakállamtitkárnak, Zombor Gábornak kell szakmailag végiggondolnia, hogyan lehet javítani a hatékonyságon, az NGM ennek csak egy – bár kétségkívül nagyon fontos – részét látja, a pénzügyi folyamatokat.
Ugyanilyen komplikált ügy a nyugdíjrendszer. Én úgy kalkulálok, hogy egy fillért nem fogok kapni az állami nyugdíjkasszából. A független elemzők nagyon drámai jóslatokat adnak, demográfiai robbanásról, üresen kongó nyugdíjalapról. Sovány évek várnak a jövő nyugdíjasaira, ha nem lép a kormány.
Én is hallok ezekről a katasztrófa forgatókönyvekről, de nem kell mindent elhinni. Ha a magyar nyugdíjrendszer a szakértőkre hallgatna, már rég csődbe ment volna.
Heim Péterre gondol?
Amit ígértünk, azt tartottuk, megőriztük a nyugdíjak reálértékét. Azt kell belátni, hogy ha nem lesz változás a demográfiai folyamatokban, akkor a jelenlegi ellátási színvonal nem lesz fenntartható. Olyan adóteherrel kellene sújtani a jövőbeni aktív korosztályokat, amit nem tudnak kitermelni. Szükséges ezért erősíteni az öngondoskodás formáit, arra ösztönözni az embereket, hogy tegyenek félre idős napjaikra. Lássák be, hogy rajtuk is múlik, mennyi jövedelmük lesz húsz-harminc éves távlatban. A következő 10-15 évben nincs ilyen veszély, olyan változások történtek az elmúlt években, amelyek a rendszert működőképessé tették. Ez alatt kell felkészülni a következő időszakra. A kormány abban tud segíteni, hogy megforduljon a negatív demográfiai tendencia. Ennek két útja lehetséges. Átgondolhatnánk a bevándorlási politikánkat, de erre nem készülünk. Nem hiszem, hogy olyan társadalmi problémák elé kellene állítani a magyar társadalmat, amivel a bevándorlást erőltető országok küzdenek. A másik – vagyis egyedül járható - út a gyermekvállalást ösztönzése. A mostani adóváltozások épp ezt célozzák.
A családbarát adópolitika négy éves múltra tekint vissza, ugyanakkor látványos eredmények nem köszönnek vissza a születések számában.
A drámai csökkenés lassult, sőt az idén több mint 1600-al több gyerek született, mint az előző év azonos időszakában. Nagy az esélye annak, hogy az utóbbi öt év legmagasabb születésszámát érjük el az idén.
Egyre többen cikkeznek arról, hogy teljesen elszigetelődött a magyar kormány a világban. Külföldi útjai során érzékel ebből valamit?
Nem.
Ugyanolyannak látja a partneri viszonyt, mint akár csak két évvel ezelőtt is?
Magyarország tagja az EU-nak, a NATO-nak…
Nem erről szólt a kérdésem. A személyes találkozókon mit tapasztal?
Nem állítom, hogy soha nem kell tisztázni bizonyos félreértéseket. Ezek hasznos beszélgetések, mert a tárgyalópartner világosabban látja utána a magyar kormány álláspontja mögötti okokat, szándékokat. Mostanában valamivel több ilyen beszélgetésben van részem, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarország bármilyen tekintetben elszigetelődött volna.
Elszigetelődés éppenséggel itthon is tapasztalható lenne. Mennyire bénítja az állami ügyeket az Orbán-Simicska ellentét?
Nem tapasztalok ilyen bénultságot. Ha van is ilyen konfliktus, az nem érinti az állam működését.
Mit gondolt 1989-ben a Szovjetunióról?
Arra számítottam, hogy előbb-utóbb csak összerogy az óriás, de azt nem hittem, hogy ez néhány éven belül megtörténik. Abban bíztam, hogy a Szovjetunióból valami más lesz.
Ami most van, az valami más?
Szerintem igen, parlamenti választások vannak, elnökválasztást tartanak, működik a piacgazdaság, a tőzsde, külföldi cégek működnek az orosz gazdaságban, és ami óriási különbség, a polcok nem üresek.
1989-ben legfontosabb partnerünk Moszkva volt. Most úgy néz ki, hogy huszonöt év elteltével megint Moszkva az.
Ez teljes tévedés. Magyarország az Európai Unió tagja, a külkereskedelmünk háromnegyed része az unión belül bonyolódik. Ez nem jelenti azt, hogy szomszédainkkal, a hozzánk közel álló országokkal tilos lenne bármilyen kapcsolatot kiépíteni. Pláne úgy, hogy Oroszországtól szerezzük be a felhasznált energiánk 90 százalékát. Felelőtlen kormányzati magatartás lenne, ha nem törekednénk normális viszonyra az oroszokkal.
Reális kormányprogram lehet, hogy lassan kihátrálunk az EU-ból?
Szó sincs róla. Miért hátrálnánk ki?
Ne tőlem kérdezze, hanem Kövér Lászlótól. Én csak a házelnököt idéztem.
Az egy elméleti felvetés volt, miszerint az unió magatartása akár ezt a kérdést is felvetheti. Magyarország a mostani hétéves költségvetési ciklus egyik nagy nyertese. Minden érdekünk abba az irányba mutat, hogy az EU tagjai maradjunk, a rendelkezésünkre álló összeget pedig hatékonyan költsük el.
A jövő év egészében stagnálhat az eurózóna, és csak az égiek tudják, mi lesz az orosz-ukrán konfliktus következménye. Ebben a helyzetben nem túl optimista a 2,5 százalékos növekedési prognózisuk 2015-re?
Ezt egy reális, de óvatos növekedési számnak gondolom. Az idei évre jellemző uniós forrásfelhasználás, állami beruházási intenzitás, bérintézkedések után 2015 visszafogottabb év lesz ebben a tekintetben. Nem csak az exportunk, a belső fogyasztás is lassabban növekedhet. Én leszek a legboldogabb, ha végül nem 2,5, hanem 3 százalék fölötti lesz a GDP.
A Fed lazítási programjának ősz közepi kifutását figyelembe tudták venni a tervezéskor? Vagy annak hatása tovább rontja a költségvetésben figyelembe vett makropályát?
Figyelembe tudtuk venni, hiszen erre a lépésre számított a piac. Azt várjuk, hogy a program lezárása nem hat jelentősen a magyar állampapírpiacra. Az ideihez képest sokkal kisebb a jövőre lejáró külföldi hitelek törlesztési igénye, nagyjából 2 milliárd euró. Úgy készülünk, hogy 2015-ben nem kell kimenni a nemzetközi piacokra.
(Figyelő)
