A magyar energiaellátásban különleges szerepe van Oroszországnak – a nemzetgazdasági miniszter erre vezeti vissza az amerikai konfliktust, és szerinte ezért nem tolerálja Washington a nemzeti érdekből származó döntéseket. Varga Mihállyal a netadó ügyét is átbeszéltük a Heti Válasz utolsó számában.

Miért nem volt októberben Washingtonban, a Nemzetközi Valutaalap szokásos közgyűlésén? Ki lenne tiltva Amerikából?

Természetesen nem. Mivel az IMF közgyűlése október 12-ig tartott, nem értem volna vissza az önkormányzati választásokra. Nem hiszem, hogy a szavazatomon múlott volna a kerületi voksolás kimenetele, de felelős állampolgárként, ha választások vannak, elmegyek szavazni.

Az ön olvasatában miről szól a kitiltási botrány túl azon, hogy amerikai cégek áfacsalásokban lehetnek érintettek? Ez nem egy erőteljes figyelmeztetés inkább, mert az Orbán-kormány túlságosan is elköteleződött a keleti nyitás politikája mellett?

Az áfacsalási ügyektől nem lehet eltekinteni, nemzetközi szintű csalásokról van szó, határozottan fellépünk ezek ellen. De hol van a közös pont a kitiltások és az áfacsalások között? Ha kellő távolságból néz rá az ember a mostani esetre, aligha talál más magyarázatot, minthogy az Egyesült Államok és Oroszország viszonya ismét az 1985 előtti hidegháborús állapotokat idézi. Ezért nem tolerálja most Amerika azokat a nemzeti érdekből származó döntéseket, amelyek eltérnek a Washington által elvárt diplomáciai lépésektől. A magyar energiaellátásban különleges szerepe van Oroszországnak, ezen a függésen pedig csak fokozatosan lehet változtatni. Egyelőre nem tudni, milyen információk miatt döntött az amerikai kormány a saját törvényei szerint magyar magánszemélyek kitiltásáról, de egy biztos: sem erről, sem konkrét korrupciós esetekről a magyar kabinetet nem tájékoztatta a szövetségese. Amerika vádol, de semmiféle bizonyítékot nem tár elő.

Nem fajulhat-e odáig a helyzet, hogy a jelentős állampapír-állománnyal rendelkező amerikai Templeton alapkezelő washingtoni háttéralkuk nyomán esetleg piacra dobja a magyar állam kötvényeit?

Gondolom a kapitalizmus mintaországában sem úgy mennek a dolgok, hogy Obama elnök odatelefonál a világ egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalatához, s utasítja a Bunge tulajdonosát a magyar étolajpiacon meglévő érdekeltségeinek felszámolására. A Templeton is önállóan hozza meg a döntéseit. Legutóbbi budapesti látogatásán hosszasan beszélgettem az alapkezelő alelnökével, Michael Hasenstabbal, aki kifejezetten elégedett a magyarországi befektetéseikkel. A Templeton a lejáró magyar állampapírok helyett újabbakat is vesz, s nem gondolja úgy, hogy meg kellene válnia tőlük. Hosszú távon gondolkodik Magyarországban: 2025-ben lejáró államkötvényeket is vásárolt.

S lesz kötvénykibocsátás Amerikában?

Nem lesz. Jövőre kétmilliárd eurónyi államadósság jár le, ezt hazai forrásokból is finanszírozni tudja a magyar állam.

Miközben az amerikai jegybank véget vetett a fedezet nélküli pénzkibocsátásnak, s lezárta a gazdaságösztönző céllal meghirdetett kötvényvásárlási programját, addig a Magyar Nemzeti Bank a növekedési hitelprogram egyéves meghosszabbításáról döntött. Ön korábban kockázatosnak nevezte a programot, s idei kifutásával számolt.

Egyszerre jó és rossz hír a döntés. Annak örülhetünk, hogy ez a kedvezményes kamatozású program 2015-ben is folytatódik, segítve a magyar vállalkozásokat beruházásaik megvalósításában, annak viszont már nem, hogy a kereskedelmi bankok továbbra sem hajlandóak hitelezni, s nem akarnak aktívabb szerepet vállalni a gazdaság fejlesztésében. Ennek pedig nem az az oka, hogy ne lennének megfelelő beruházási projektek az országban. Részben az anyabankok problémái miatt húzódtak vissza a magyar gazdaságtól, részben azért, mert a 2010-ben bevezetett bankadó után még mindig úgy érzik: egyfajta hadiállapotban kell lenniük a magyar kormánnyal.

A kormány sem szívesen marasztalja őket, s a banki elszámoltatás is legalább ezermilliárd forintjukba fog kerülni.

Évtizedes problémát zárunk le, kétségtelenül ez lesz 2015 legfontosabb gazdaságpolitikai eseménye: a bankoknak vissza kell fizetniük ügyfeleiknek a tisztességtelenül elvett összegeket, akiknek így 25-30 százalékkal is csökkenhet a törlesztőrészletük. Ezt követi a devizahitelek forintosítása. A kérdés az: vajon fontos-e, hogy a gazdaság végre megszabaduljon egy olyan kockázati kitettségtől, amit a hitelminősítők is rendre szóvá tesznek és be is áraznak? Azok a hitelminősítők, amelyek az elmúlt években negatív kilátást tartottak érvényben Magyarország adósosztályzatán, mindig azt mondták: amíg nem vezeti ki a kormány a devizahitel-állományt a bankrendszerből, amíg nem csökken az ország sérülékenysége, addig a gazdaság kilátásai sem lesznek jobbak. A kivezetéssel mindenki jól járhat, a hitelesek, a bankok, az ország.

Akkor ezek szerint nem számít a felminősítésünkre?

Nem látok erre határozott hitelminősítői szándékot, de ettől nem dől össze a világ. A 2008-as válság azt is megmutatta, hogy sokkal inkább a piac véleményére kell figyelni, s kevésbé a hitelminősítőkére. Az elmúlt években a devizakötvényeink hatszoros túljegyzés mellett keltek el, a hozamaink történelmi mélységbe zuhantak. Úgy tűnik, a piac visszaigazolja a kormány erőfeszítéseit, de a hitelminősítők még nem. A devizahitelek forintosítása után talán változhat a helyzet.

Ez milyen árfolyamon fog végbemenni?

Minden lehetőséget mérlegelni kell, de nem szabad megfeledkezni a Kúria döntéséről sem, amely kimondja: az árfolyamkockázatot az ügyfeleknek kell viselniük. Ez a kormány mozgásterét is behatárolja.

Könnyen lehet, hogy még az internetadó elleni megmozdulásnál is nagyobb tömeg fog tüntetni a József nádor téren, ha az aktuális piaci árfolyamon váltják majd vissza a devizahiteleket a bankok. Minisztersége alatt még sosem tiltakoztak ennyien, mint most a netadó ellen. Nem tartott attól, hogy míg Bokros Lajos sorsa a tandíjjal, az öné az internetadóval fog megpecsételődni?

Három hete a korkedvezményes nyugdíjért tüntettek itt a szakszervezetek, előtte pedig a devizahitelesek vonultak ugyanerre a térre. Megfordul ilyenkor a fejemben, hogy kimenjek, és Bokroshoz hasonlóan élőben vitassuk meg a problémákat, de ellentétben vele én sosem mondanám a tüntetőknek, hogy a tervezett adónak többszörösét költik cigarettára vagy alkoholra. Sosem szabad cinikusnak lenni, amikor az emberek számukra fontos ügyek mellett állnak ki. Megértem, ha valaki úgy érezte: bár nem ő fizette volna ezt az adót, mégis ki lett volna téve a szolgáltatója erőfölényének.

Meglepte az internetadó elleni vehemencia?

Igen is, meg nem is. Nem, mert nincs a világon olyan adó, amit kitörő lelkesedéssel fogadnák az emberek. Másrészt igen, mivel a 2012-es nemzeti konzultáció során a rezsicsökkentéssel kapcsolatosan sok szempontot vetettek fel a válaszadók: a legfontosabbnak a víz, a villany, a gáz, a szemétszállítás és a távfűtés árának a mérséklését tartották, s csak a sokadik helyen szerepelt az internetszolgáltatás díjának a csökkentése. A két évvel ezelőtti vélemények mást mutattak.

Most, hogy lekerült a napirendről, igazán elárulhatná, kinek a fejéből pattant ki a netadó. Állítólag az egyik szolgáltatótól származik az ötlet.

Könnyű lenne azt mondani, hogy a szocialistáké volt az ötlet, hiszen ők már 2008-ban előálltak ezzel. Rendre felvetődnek ilyen ötletek, hosszasan vitatkozunk róluk, majd lekerülnek a napirendről. A kormány adózási alapelve egyértelmű. Az a cél, hogy a munkával szerzett jövedelmek minél kisebb teherrel adózzanak, a közösség finanszírozásához szükséges bevételeket viszont leginkább a forgalomra és a fogyasztásra kirótt adókból szedjük be. Persze, sokan érvelnek úgy, hogy egy új iparágat nem lehet megadóztatni. Erre kell, hogy a most meginduló digitális konzultáció is világos választ adjon. Ha az ügyfelek szemszögéből nézzük a dolgot, akkor azt láthatjuk: az internetes telefonálás után nem kell adót fizetni, miközben a hagyományos telefonszolgáltatás igénybevétele után igen. De az adózásban ritkán lehet az egyik technológiai megoldást a másikkal szemben diszkriminálni. A távközlési adót ezért kívántuk módosítani. Ez azonban sosem volt presztízskérdés. Nem az volt a célunk, hogy ezen keresztül erőt demonstráljunk. A kormány e nélkül is elég erős és határozott.

Miközben a jegybank idén az első félévben 18 milliárd forintos nyereséget ért el, a devizahitelek forintosítása miatt pedig ez akár 300 milliárd is lehet jövőre, ahhoz képest igencsak bagatell a netadóból beszedni tervezett 25 milliárd forint. Miért nem száll be jobban a közterhek viselésébe a jegybank? A kormány gazdaságpolitikájának támogatásába ez már nem fér bele?

A megfelelő helyen, a megfelelő időben jeleztük a gazdaságpolitikai szempontjainkat. A Magyar Nemzeti Bank vezetése önállóan hozza meg a döntéseit. Nekünk ebbe nincs és nem is lehet beleszólásunk. Furcsán is venné ki magát, ha elkezdenénk üzengetni a József Nádor térről a Szabadság térre. Természetesen nem tiltakoznánk, ha a jegybank úgy határoz: nyereségéből valamennyit az adósságtörlesztésre is fordít – ezzel is segítve a kormány adósságcsökkentő politikáját. Ami pedig a devizahitelek átváltását illeti: ha lesz forintosítás, és ahhoz szükség lesz a jegybanki devizatartalék egy részére is, akkor ennek nemcsak a forint árfolyamára lesz hatása, hanem a korábbi kedvező jegybanki devizatartalék árfolyamszint miatt az MNB nyereségét is növelheti.

A jövő évi költségvetés bőven 3 százalék alatti államháztartási hiánnyal készült. Miért?

Ahhoz, hogy hazánk tartósan és stabilan kikerüljön az unió túlzottdeficit-eljárása alól, nem elég a 2,8-2,9 százalékos hiányra beállni, jóval lejjebb kell levinni ezt a szintet. Ezért terveztünk 2,4 százalékos deficitet.

Orbán Viktor szerint, amíg költségvetési hány van, addig többet költünk annál, mint amennyit keresünk, ezért ő nullás egyenleget akar.

A Nemzetgazdasági Minisztériumban is felvetődött, hogy 0 százalékos hiánnyal kalkulálva készítsük el a jövő évi költségvetést. Ezt azonban végül levettük a napirendről, mivel olyannyira visszafognák a növekedést a hozzá rendelt intézkedések, hogy ez összességében gazdasági veszteség lenne. Maradunk a lassabb, de stabilabb hiánycsökkentési pályán.

Miben fog eltérni a jövő évi költségvetés az ideitől?

Kisebb lesz a hiány, de nagyobb, 2,5 százalékos gazdasági növekedést becsülünk 2015-re, mint eredetileg erre az évre. Bár idén 2 százalékkal számoltunk, ebből akár 3,2 százalék is lehet. A háztartások fogyasztása 2,6 százalékkal nőhet jövőre 1,8 százalékos infláció mellett. Bár a piac nagyobb áremelkedést vár, mi úgy látjuk: a pénzromlás mértékére már alig lesz hatása a rezsicsökkentésnek. Filozófiáját tekintve továbbra is a család, a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés van a középpontban. Részmunkaidős kismamák foglalkoztatására nagyobb adókedvezményt kapnak a munkáltatók, s jelentősen nőni fog a kétgyermekes családoknál az igénybe vehető adókedvezmény összege. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a családi adókedvezmény sokkal jobban ösztönzi a párokat a gyerekvállalásra, mint korábban a családi pótlék. Francia példa nyomán pedig az első házasok évi 60 ezer forintos adókedvezményt vehetnek igénybe. Az otthonteremtési programot az új lakások után a használtakra is kiterjesztjük, a kedvezmény állami keretösszegét 144,8 milliárd forintra emeljük. A felhasználási köre is szélesebb lesz, mert lakásfelújításra is lehet fordítani, jövő július elsejétől pedig az egy gyermekes családok is igényelhetik.

A miniszterelnök azt szeretné, hogy 2018-ra eltűnjenek a jövedelempótló támogatások. Milyen lépéseket tesz ebbe az irányba a költségvetés?

Jövőre 35 milliárd forinttal több jut majd a közmunkaprogramokra. A jövedelempótló támogatások kivezetését azért nem lehetett most meglépni, mert akkor közmunkára a tervezett 270 milliárd helyett durván 400 milliárdot kellett volna betervezni. Ma még nincs ebben az állapotban a gazdaság, de a cél valóban az, amit a kormány kitűzött: aki tud és akar is dolgozni, mindenféleképpen jusson munkalehetőséghez. Így már 2015-ben is több tízezerrel nőhet a közfoglalkoztatottak létszáma.

(Heti Válasz)