A 2010 óta eltelt időszak adósságállomány-csökkentő politikája nélkül esélye sem lehetett volna a kormánynak, hogy a svájci jegybank döntése előtt meglépje a devizahitelek forintosítását – mondta a Napi Gazdaságnak Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. A tárcavezető lapunknak arról is beszélt, hogy marad a bankadó, de akár már a közeljövőben megállapodás születhet annak korrekciójáról, illetve a ciklus végére az egy számjegyű szja mellett bevezethetőnek látja a tíz százalékhoz közeli egykulcsos társasági adót is.
Szerencséje volt a kormánynak, vagy tudatos volt a svájci jegybank döntése előtt meglépni a forintosítást?
Ehhez a szerencséhez világos irányra és határozott lépésekre volt szükség. A forintosítást megelőző években keményen dolgoztunk azért, hogy szerencsénk lehessen.
Nem véletlen, hogy a magyar kormány időben meg tudta hozni ezt a döntést. A 2010 óta eltelt időszakban a gazdaságpolitika egyik központi eleme az volt, hogy csökkentsük az adósságállományt és az ebből adódó kockázatokat. Természetesen nem látunk bele a svájci jegybank döntési mechanizmusaiba, nekünk sem szóltak, mire készülnek. Az időzítéssel szerencsénk volt, de erre esélyünk se lett volna, ha nem egy következetes, előrelátó, kiszámítható adósságcsökkentő politikát viszünk.
A forintosítás után is maradt még a rendszerben frankalapú hitel. Okozhat-e ez komolyabb problémákat?
A devizahitelesek nagy részét, a legnagyobb kockázatú hiteleseket biztonságba tudtuk helyezni. Jóval kisebb ma már az a kör, amely nincs védve az árfolyamváltozások ellen. A kormány álláspontja az elmúlt években világos volt: azt mondtuk, hogy a devizahitel egy kockázatos termék, és ha valahova hangsúlyt kell tennünk a védelemben, az elsősorban az ingatlan. Fedél nélkül újrakezdeni egy életet a legnehezebb, ebben mindenki egyetért. A végtörlesztés, az árfolyamgát, a Nemzeti Eszközkezelő felállítása mind-mind ezt szolgálta, majd a Kúria jogegységi döntése után lehetővé vált ennek a kérdésnek a jogszabályi rendezése is. A devizahitelezés erőteljes korlátozása lényegesen szűkítette ezt az ügyfélkört, ezért bár a kormányzati hangsúly az ingatlanhitelesek megsegítésén volt, a svájci frank erősödése az autó- és egyéb hitelekkel rendelkezők között szerencsére már jóval kisebb réteget érint.
A makroszint valószínűleg kevésbé érdekli azokat, akik épp bajban vannak…
Nyilvánvaló, hogy mindenkinek a maga problémája a legnagyobb, de nem gondolnám, hogy bárkinek is érdeke lenne, hogy tömegével kelljen autókat elárverezni. A bankoknak eddig is voltak ügyfélsegítő programjaik, ezért a nehezebb helyzetbe kerülők jól teszik, ha első körben felkeresik a pénzintézetüket és megpróbálják futamidő-hosszabbítással csökkenteni a törlesztőrészlet összegét. A bankok is léphetnek a kamatpolitika módosításával.
A vállalati szektort mennyiben érintheti ez? A Nomura regionális elemzője szerint a körülmények arra ösztönözhetik a kormányt, hogy a hitelesek kimentését kiterjessze a kkv-szektorra is.
Ezen a területen kisebb problémát látok. A vállalkozások hitelei döntő mértékben nem frankban vannak. Ráadásul a vállalatoknál a nagyságrendek miatt az árfolyamkockázat ellen biztosítás van, amelyek lefedezik a változásokat. Egyelőre az érdekképviseletektől sem kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy a svájci frank miatt jelentős kockázatnövekedéssel kellene számolni.
A svájci frank mellett erősen teljesít a dollár, az euróval pedig 320 forint környékén kereskednek. Milyen inflációs hatása lehet ennek?
Magyarországnak mindig kockázatot jelent, hogy miként alakul az importfüggő termékek ára, és ebben egy szerencsés időszaknak lehetünk tanúi. Másrészről Európában egy deflációs spirál kezd kialakulni, tavaly már az éves szintű magyar infláció is mínuszban volt.
Ez igaz, de hamarosan kifut a rezsicsökkentés hatása.
Viszont ezzel egyidejűleg megjelenik az olajár, majd a gázár esésének a hatása, ezért azzal számolok, hogy az általunk adott 1,8 százalék körüli éves inflációs előrejelzés továbbra is reális.
Mi a helyzet a 2014-es számokkal?
Az év végi zárás ilyenkor még csak részlegesen történik meg. A központi költségvetés nominális hiánya kisebb lett a tervezettnél, de az alrendszerek hiányának begyűjtése még folyamatban van. Február közepére meglesz a GDP-adat és akkor tudjuk a végleges arányszámot megmondani.
Jelen állás szerint azt feltételezzük, hogy a hiány 2,5-2,6 százalék környékén lesz majd, az államadósság pedig vagy szinten marad, vagy minimálisan akár még csökkenhet is.
Ennek részben az az oka, hogy a gazdasági növekedés magasabb lesz annál, mint amivel bárki számolt.
Milyen mértékű lehet a tavalyi GDP bővülés?
El tudom képzelni, hogy a végleges adat meghaladja majd a minisztériumnál várt 3,1 százalékot is.
A 2015-ös várakozáshoz tartják még magukat? A deflációs veszély, az eurózóna országainak stagnálása és az ukrán válság miatt nem lesz könnyű éve Magyarországnak.
A kockázataink valóban nőttek az elmúlt időszakban, ettől függetlenül a 2,5 százalékos növekedést reálisnak gondolom. Épp a minap közölte a KSH, hogy novemberben közel 9, az év első tizenegy hónapjában pedig 17 százalékkal növekedett az építőipar, melynek bővülése beruházást, foglalkoztatást jelent. Persze a folytatáshoz szükséges lesz, hogy az exportpiacaink úgy keleten, mint nyugaton stabilak legyenek, tovább bővüljenek.
Említette a következetes gazdaságpolitikát. Ebben szerepet kapott a banki különadó is, ami viszont hatással volt az ország kockázati besorolására. Mikor jöhet végre a régóta emlegetett felminősítés?
A bejelentések alapján a három nagy hitelminősítő valamikor márciusban értékelheti újra Magyarország kockázatát. Ha valaki reálisan nézi meg az elmúlt két évünket, akkor azt látja, hogy a magyar kormány egy fegyelmezett fiskális politikát vitt. Három választás költségvetési kockázata ellenére is 3 százalék alatt tartotta a hiányt, a gazdaság kezd stabilan bővülni, az összes devizakötvény-kibocsátásunk várakozáson felüli eredményt hozott, mélyponton a hozamok, az uniós forrásokat pedig sokkal hatékonyabban használjuk fel, mint korábban. Ez utóbbinak biztos, hogy már most is van hatása, de hajtani fogja a következő évek növekedését is, ezért ha objektíven értékelnek, akkor úgy gondolom, hogy Magyarországnak mindenképpen kijárna egy felminősítés.
A kérdés a kérdésben az volt, hogy lesz-e változás a banki különadóban.
Folyamatosan egyeztetésben vagyunk a Bankszövetséggel, hiszen azt mi is látjuk, hogy a mostani növekedés egy alacsony hitelezési szintnél alakult ki. Ha ezen tudunk segíteni, akkor az ideire tervezettnél magasabb növekedési pályára állhat a gazdaság.
A kormány érdeke egybeesik a pénzintézetek érdekével, ezért ha meg tudjuk találni azt a pontot, ahol a bankadó korrekciójával, de nem kivezetésével, ösztönözni tudjuk a kereskedelmi banki hitelezést, akkor szerintem ilyen megállapodás már a közeljövőben létrejöhet.
Az állam mennyire lesz érintett a bankadó fizetésében? Jöhetnek további akvizíciók?
A magyar kormány elérte célját, a mérlegfőösszeg 50 százalékában magyar tulajdonban van a hazai bankrendszer. Innen nézve minden további bankvásárlás indokolatlan lenne. A piaci arányok azonban nincsenek kőbe vésve, vagyis ha van racionális oka az állami vásárlásnak, nem kell elhárítani egy esetleges megkeresést.
Hol tart az átvételi folyamat a már megvásárolt bankoknál?
A Budapest Bank adásvétele még nincs lezárva, az MKB-nál viszont már elindult egy reorganizációs folyamat.
Többször felmerült már, hogy bizonyos állami tulajdonban lévő vállalatok megjelenhetnének a tőzsdén. Lehet ez egy kifutása a megvásárolt pénzintézeteknek?
Határozott kormányzati álláspont, hogy ezek a bankok csak átmenetileg legyenek állami kézben, majd egy „feljavítást” követően magántulajdonba kerüljenek. A cél az, hogy a tulajdoni arányok változzanak úgy és a bankok működőképessége legyen olyan, amely optimálisan segíti a gazdasági növekedést és a vállalkozások hitelezését. El tudom képzelni, hogy amikor ehhez az állapothoz érünk, akkor a tőzsdei bevezetés egy reális opció legyen a bankok magántulajdonba adására, de ne zárjunk ki más megoldásokat sem.
A devizahitelesek mellett aktuális kérdés a kiskereskedelemben bevezetett változások hatása is. Azt nyilatkozta, hogy a Tesco nemcsak Magyarországon van bajban, hanem európai szinten is. Ennek ellenére jogos felvetés, hogy a kormányzati intézkedések miatt további bezárások és elbocsátások jöhetnek.
Nem tartok ettől. A kiskereskedelem tavaly közel 10 százalékkal tudott növekedni, a Tesco viszont az anyaországban és más kelet-közép-európai országokban is gondokkal küzd, például Csehországban is bezárja bizonyos boltjait. Az ágazat munkaerőpiacán komoly fluktuáció van, de mind a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete, mind a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat azt mondja, létszámhiány van a szektorban.
Létszámhiánnyal a népesedés területén is küzdünk. Orbán Viktor miniszterelnök a választások előtt arról beszélt, hogy az egész gazdaságot a demográfiai gondolkodás alapjaira kell helyezni. A közelmúltban viszont azt mondta, hogy nincs szükség gazdasági bevándorlókra. Hogy egyeztethető össze a két álláspont?
Az európai országok döntő többségét érintő demográfiai problémákra két választ lehet adni: az egyik a bevándorláspolitika liberalizációja, amire számos példát láthatunk. A másik – amit egyelőre néhány ország csinál csak Európában – pedig a demográfiai trendek családpolitikai intézkedések összefüggő rendszerével való megfordítása. Magyarország ez utóbbi mellett tette le a voksát. Jó lenne persze azt mondanom, hogy már most jelentős sikereink vannak, de be kell látni, hogy évek, évtizedek kellenek ahhoz, amíg a jelenlegi tendencia meg tud fordulni.
Akkor zárjuk a határt?
Magyarországot számos menekülő éri el, főként délről, ebben is tranzitország vagyunk.
Gazdasági szempontból elég szűk az a kör, akiknek a foglalkoztatása a magyar gazdaság szempontjából szükséges és indokolt.
A szociális törvény módosításával adóztatási jogot kaptak az önkormányzatok. Nem tartanak attól, hogy a helyhatóságok minden probléma láttán az extra adókhoz nyúlnak majd?
Ön nem bízik a megválasztott polgármesterében?
Ha adóztatásról és segélyezésről van szó, van bennem némi tartás…
Ettől függetlenül azt mondom, hogy bízni kell a helyi vezetőkben. Rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy reálisan felmérjék azt az adómértéket, ami a település gazdasági fejlődését nem hátráltatja, az ott élőket pedig nem bünteti. A kormány kiindulópontja ebben a kérdésben az volt, hogy hol van jobb helyen a szociális támogatások kezelése. Ezt ott kell eldönteni, ahol a legközelebb vannak a lakossághoz, ez pedig a települési önkormányzat. Ha azonban az ellátórendszert ilyen formán átalakítjuk, akkor a helyhatóságoknak eszközöket is kell kapniuk, hogy a települési támogatásokat ki tudják fizetni. Az önkormányzatok költségvetését február végéig kell elfogadni, akkorra meglátjuk, hogy hol, milyen megoldásokat alkalmaznak.
Mi lesz azokon a településeken, ahol nincs elegendő lakossági tartalék a helyi adók megfizeté-sére? Beszedik a cégektől?
Egész biztosan nem, mert a kormány nagyon világosan rögzítette, mire lehet adót kivetni, a vállalkozások pedig nincsenek benne ebben a körben. Ellátatlanul azonban senki nem marad. Ha egy önkormányzatnak nincs elegendő bevétele és nem is látszik, hogy adóztatással kigazdálkodható lenne a települési támogatás, akkor ott a kormányzat fedezni fogja az indokolt szociális kiadásokat.
Szintén az új év fejleménye az áfacsalások kiszűrésére bevezetett Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKÁER). Úgy tűnik, ez számos gyerekbetegséggel küzd…
A rendszer működik, eddig több mint 20 ezer cég regisztráltatta magát és 100 ezernél több EKÁER-számot igényeltek. Az eddig felmerült panaszok orvoslása megtörtént, de egyelőre a próbaüzem időszakában vagyunk, és ilyenkor előjöhetnek olyan kérdések, amelyeket még tisztázni kell. Ilyet látunk például a mezőgazdasági termelőknél, ahol vannak indokolt felvetések. Ezek megoldása jogszabályi tisztázást is igényel.
A február 16-i parlamenti ülésre összegezni fogjuk ezeket, és ahol szükséges, ott módosítani fogjuk a törvényt.
A január a próbaüzemek ideje, most tesztelik az útdíjat is. Egy új adót ritkán szoktak szeretni, ez esetben azonban lesznek, akik jól járnak. Látják már, hogy kik vannak többségben?
Az útdíjnál egyszerűbb a helyzet, mert egy létező rendszer kiterjesztése történt meg.
Itt is próbaidőszak és a vélemények összegyűjtése zajlik. A január végi kormányülésen értékeljük majd ki a próbaidő tapasztalatait, a rendszer végleges formája majd ezután alakul ki, de az kétségtelen, hogy a megyei matricák bevezetésével számos autós választhatja jóval olcsóbban az egész éves autópálya-használatot.
A lakosság részéről jogos elvárás, hogy az újabb adókat valahol kompenzálja a kormányzat. Elképzelhető-e, hogy további agrártermékek vagy bizonyos élelmiszerek áfája csökkenjen?
A kérdés az, miért is akarunk csökkenteni? Áfacsalások miatt árat akarunk csökkenteni, vagy valami más a cél. Az eddigi tapasztalatok alapján szerencsésebbnek tartottam volna, ha az Európai Unió engedélyezi a fordított áfa bevezetését, főleg azokon a területeken, ahol az élelmiszerekkel való visszaélés vagy az áfacsalás komolyabb problémát jelent. Az engedélyezett területeken jók a tapasztalatok, és mi is látjuk, hogy részben adócsökkentéssel, részben a fordított áfa bevezetésével tisztábbá és stabilabbá tehetjük a piacokat, de a jövedelem és fogyasztási típusú adók arányáról vallott kormányzati felfogás nem változott.
Hol tartanak a jövedelemre rakódó terhek csökkentésével kapcsolatban?
Az irány eldöntött: stabilabb fogyasztási típusú adók mellett kisebb jövedelem típusú adók. Ebben a ciklusban el akarjuk érni az egy számjegyű jövedelemadó-kulcsot, de 2016-ra ennek egyelőre nem látom minden feltételét.
A vállalkozások ennek nem feltétlenül örülnek, hiszen ez kihatással lehet a társasági adóval kapcsolatos terveikre.
Pedig a társasági adó két kulcsának egybeolvasztása még ennél is reálisabb vállalás.
Attól függ, hogy hol olvasztják egybe…
Terveink szerint ez minél közelebb lesz a 10 százalékhoz.
Tehát a ciklus végére egy számjegyű lehet az szja és tíz százalékhoz közeli a társasági adó?
A jövő történéseit nyilván én sem ismerem, de ezek megvalósításának nem látom akadályát.
(Napi Gazdaság)
