Az idei költségvetési hiánycél könnyedén teljesülni fog, még úgy is, hogy nem folyik be a vagyonértékesítésből előirányzott jelentős bevétel - nyilatkozta a Portfolio-nak adott interjújában Banai Péter Benő.

A Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára azonban óvatosságra int mindenkit, mivel a kormánynak az államadósságra is ugyanúgy figyelnie kell, és az adósságcsökkentést jelenleg kihívások övezik. Az államtitkár arról is beszélt, hogy történtek már nyár óta olyan adóintézkedések, amelyek az eredeti számokhoz képest adóbevétel-kieséssel járnak 2016-ban. Ezen kívül a kormány vizsgál néhány területet, ahol intézkedéseket hozhat a gazdaság élénkítése érdekében, így például a lakásépítések esetében. Az interjúból az is kiderül, hogy jövőre is az új költségvetés korai elfogadására készül a kormány.

Az idei költségvetés rendben van

Az eddigi adatok alapján rendkívül jó évet zárhat az idei költségvetés. A költségvetésért felelős munkatársak a Nemzetgazdasági Minisztériumban bejelentkezhetnek a prémiumért vagy csak az elismerő szavak maradnak?

Most kell óvatosak legyünk! - Üzent az államtitkár Banai Péter Benő: Szerintem közszolgálati tisztviselőként az ennek megfelelő lelkülettel kell dolgoznia mindenkinek: vagyis a legjobb tudása szerint, nem pedig az esetleges év végi jutalomért. A közszféra egészében jelenleg nincs olyan általános bérezési rendszer, amely egy-egy jól meghatározható, egzakt teljesítés esetén lehetővé tenné a bónusz kérdését vagy valamilyen szankció érvényesítését. Ezzel együtt fontosnak tartom, hogy a minőségi munka elismerése a jövőben növekedjen.

A különböző intézmények idei évre vonatkozó hiányprognózisa alapján is rendben lehet az idei év. Mennyiben lepték meg a tárcát az államháztartási folyamatok?

Igazán az lett volna baj, ha meglepnek bennünket - pláne az utóbbi hónapokban. Ahogy egyre több tényadatot ismertünk meg az idei évből, mindinkább azt láttuk, hogy a 2,4 százalékos hiánycél abszolút reális. A nemzetgazdasági tárcánál minden hónapban végzünk egy részletes államháztartási bevételi-kiadási elemzést, mérlegsoros összehasonlításokat készítünk pénzforgalomi, eredményszemléletű aspektusból. Most azt látjuk: a 2,4 százalékos hiánycél úgy is elérhető, hogy az egyik nagy tételre, a 169 milliárd forintos állami vagyonértékesítésből származó bevételre nem lesz szükség.

Ezek szerint elsősorban a bevételek oldalán látható felülteljesítés?

Az idei költségvetés 2,5 százalékos növekedéssel számolt. Ezt a Konvergencia Programban korrigáltuk 3,1 százalékra. Az első 3 negyedév adata alapján némileg 3 százalék alatt van a bővülés üteme, ezért is szoktuk azt mondani, hogy 3 százalék közeli érték várható idén összességében. A foglalkoztatottak száma szintén kedvezőbben alakul, mint feltételeztük és a reáljövedelmek is elég szépen nőnek. Mindezek a költségvetésben természetesen pozitívan éreztetik hatásukat: mindhárom nagy adónemnél a tervezettet meghaladó bevételek várhatóak. Ezen kívül a kamatkiadások is alacsonyabbak, mint azt korábban gondoltuk. Ezek az egyenlegjavító hatások együttesen tették lehetővé, hogy az év közben kétszer is módosíthassuk az idei költségvetést: így például az adósságátvállalásból fakadó plusz hiány sem okoz problémát, ahogyan a már említett 169 milliárd forintos vagyonértékesítési bevétel elmaradása sem.

Azt is el kell mondanom, hogy a kiadási oldalon ugyancsak vannak olyan tételek, amelyek alacsonyabb szinten teljesülnek. Számos nagyberuházás indításáról, folytatásáról döntött a kormány és az Országgyűlés. A kizárólag hazai költségvetési forrásból finanszírozott jelentősebb beruházások döntő része az ún. Beruházási Alapban van, ami 200 milliárd forint feletti kiadási összeggel bír. Ezek némelyike lassabban valósul meg az eredetileg tervezettnél, vagyis áthúzódik a jövő évre.

Látva, hogy ennyire rendben van az idei költségvetést, a kormány miért készül arra, hogy akár az Európai Bizottsággal is vitatkozva, elismertesse a menekülthelyzet kezelésével kapcsolatos kiadásokat egyszeri kiadásoknak? Vagy itt elvekről van szó?

A 2,4 százalékos GDP-arányos hiánycél a mostani számításaink, az eddigi tényszámok alapján a migránsválsággal kapcsolatos kiadásokkal együtt is reális. Viszont azt látnunk kell, hogy ez az idei kb. 60 milliárdos összeg - sőt, szerintem a végszámla ennél magasabb lesz - nagyon jelentős kiadásnak tekinthető. Remélem, hogy - legalábbis ebben a nagyságrendben - valóban egyszeri kiadásról beszélhetünk.

Ha pedig ilyen tételről van szó, akkor ezt Brüsszelnek szintén eszerint kell kezelnie, mint ahogy azt más egyszerinek tekintett bevételek esetén tette. Ennek érdekében Magyarország hivatalos levelet írt a Bizottságnak, amely az első reakciójában még inkább elutasító volt, komoly fenntartásokkal kezelte a magyar javaslatot. Aztán egyre nyitottabban állt hozzá a kérdéshez, miután több ország hasonló javaslattal jelentkezett. Elvi kérdésről van szó, amelynek komoly gazdasági üzenetértéke is van a befektetők felé: a migráns-kiadások nélkül még jobb lenne a költségvetési pozíció, ami az alapfolyamatokról mutat kedvező képet.

Hacsak nem építünk újabb kerítéseket, vagy jövőre súlyosbodik az Európát érintő menekültválság.

Most a Törökországgal folytatott egyeztetéseket követően arra törekszik az Európai Unió, hogy a válságot a felmerüléséhez legközelebbi helyen kezelje. Ha az uniós tagállamok, illetve az európai országok, kormányok is cselekednek, illetve Brüsszel sem tétlenkedik - és most ebbe az irányba kezdtünk el haladni -, akkor lehet, hogy a problémát tényleg Magyarország határain kívül tudjuk tartani további közvetlen intézkedések nélkül is.

Ha tehát ennyire jól áll a költségvetés, akkor hátra is dőlhetne a kormány vagy akár el is kezdhetné kihasználni a rendelkezésre álló költségvetési mozgásteret.

Igen, de az államadósságra ugyanúgy figyelnünk kell. Itt kell kiemelnem az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti vitás ügyeket az uniós támogatásokat illetően. Amíg a viták nem zárulnak le, addig a Bizottság nem utalja át a kedvezményezetteknek járó kifizetések rá eső részét. Így ezt hazai forrásból kell megelőlegezni. Emiatt a pénzforgalmi hiány az év végén a törvényi előirányzottnál magasabb is lehet, ami nem jelenti azt, hogy az uniós módszertan szerint számolt egyenleg is rosszabb lenne a vártnál. Sőt, e tekintetben az elemzői konszenzus kedvezőbb adatot vetít előre, mint a 2,4 százalékos kormányzati célérték.

Tehát az államháztartás tekintetében nem a hiánynál látom a kihívást, hanem az államadósságnál. Jelenleg már a GDP több mint 2 százalékát teszi ki az az összeg, amelyet a magyar állam az Európai Unió helyett fizet. Ez a plusz finanszírozási szükséglet önmagában 2 százalékpont felett emeli az államadósságunk szintjét. Véleményem szerint kicsi az esélye annak, hogy ebben az évben le tudjunk zárni vitás kérdéseket Brüsszellel úgy, hogy ez a nagyon jelentős finanszírozási szükséglet érdemben csökkenjen.

Az Eurostatnak küldött notifikációs (EDP) jelentésben emiatt is minimális, vagyis 0,1 százalékpontos adósságráta-csökkenést adtunk meg, hiszen a pluszfinanszírozás nagy tételt jelent.

Jövőre egyúttal lényeges lesz a számok mögé nézni. Az államadósságnál majd érdemes lesz elemezni azt, hogy annak alakulásában mi az átmeneti, vagyis kvázi egyszeri tétel, és mi az, ami a normál folyamatokból adódik. Ha ugyanis sikerül lezárni a jövőben az egyeztetéseket a Bizottsággal, akkor ezek az uniós támogatások - talán minimális pénzügyi korrekcióval, de - meg fognak érkezni a hazai költségvetésbe. Ez pedig jövőre komoly államadósság-csökkenést okozhat.

Az idei kedvező költségvetési folyamatok nem adnak annyira biztos alapot a nyáron már elfogadott 2016-os költségvetésnek, hogy nagyobb mozgástere legyen a kormánynak jövőre? Számításaink szerint a bankadó csökkentése, a nemrégiben benyújtott módosításnak köszönhetően, nagyobb is lehet a tervezettnél, ez már a mozgástér kihasználásának a jele?

A Bizottsággal folyatott egyeztetések, vélemények alapján valóban szükségessé vált a bankadó módosítása. A kormány javaslata szerint az adó felső kulcsa további 7 bázispontot csökken, így az eddigi 0,31 százalékos terv helyett 0,24 százalék lesz. Az alsó kulcs változatlan marad: 50 milliárd forintig 0,15 százalék. 2016-ban az adó alapja a bankok 2009-es módosított mérlegfőösszege marad továbbra is. A kormány a 2017-re érvényes bankadó szabályozást 2016. első felében, a 2017. évi költségvetéssel párhuzamosan tervezi benyújtani az Országgyűlésnek. A tavaszig fennálló időtartam lehetőséget teremt egy olyan megoldás kialakítására, amely továbbra is megfelel az EBRD egyetértési megállapodás eszmerendszerének.

Konszenzus van abban, hogy a magyar gazdasági növekedés meghaladhatja az uniós átlagot és az erre vonatkozó elemzői prognózisok is javultak. Ez azonban nem szabad, hogy a korlátlan adócsökkentési és pénzköltési lehetőséget sugallja bárki számára.

Nem lehet megállni egy 2-3 százalék közötti hiányszintnél. Nemcsak azért, mert az Alaptörvény folyamatos adósságcsökkenést ír elő vagy ugyanezt várják el a közösségi jogszabályok egy középtávú hiánycéllal, hanem mert a gazdasági válság, az adósságválság után közös érdekünk, hogy ez érdemi mértékű legyen a következő években.

Ez pedig nehezebben valósítható meg úgy, ha a hiányszintet valahol 3 százalék alatt lebegtetjük. Kell még néhány év, hogy megszilárdítsuk az eddigi eredményeket.

De a bankadó csökkentése érinti a jövő évi költségvetést. Ezen kívül vannak még olyan, jövőre tervezett lépések, amelyek hasonló hatással járnak?

Tény, hogy vannak olyan adómódosítások, amelyek érintik a jövő évi költségvetés számait az elfogadotthoz képest. Azonban 2016-ban a költségvetés bankadóból származó tervezett bevétele nem fog csökkeni. Van viszont két további terület, vagyis adómódosítás, ahol a korábban feltételezetthez képest alacsonyabb összeggel kalkulálhatunk. Az egyik ilyen a Jedlik Ányos Tervhez kapcsolódó adóváltozás, a másik pedig a közúti fuvarozók versenyképességének javítását érintő módosítások. Ez a két intézkedés-sor mintegy 30 milliárd forintos adóösztönzést jelent az iparágaknak célzottan.

És ennél több nem fog beleférni?

Kétségtelen, hogy vizsgálunk néhány területet, így például a lakásépítési területet, ahol új intézkedésekkel a gazdasági növekedést tudnánk élénkíteni úgy, hogy közben megőrizzük a költségvetés stabilitását.

De van egy elfogadott költségvetésünk, tehát nem célszerű túlságosan előreszaladni. A bázisfolyamatok alapján valóban kedvező a költségvetés helyzete és ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy az állami vagyonértékesítésből jövőre eredetileg kalkulált 132 milliárd forint esetében érdemi pozitív kockázat várható - itt csapódik le ugyanis a termőföld-értékesítés bevétele.

Ezek szerint a földértékesítésből származó tetemes bevétel elsősorban jövőre csapódik le?

Két fő csatornája van az állami vagyon értékesítésének: az egyik a gazdák javaslatára megvalósuló termőföld-értékesítés, a másik pedig az állami ingatlanok értékesítése, hasznosítása. Erről a két oldalról várható bevétel idén pár milliárd forint. Jövőre viszont azt gondolom, hogy önmagában a földértékesítésből bőven 130 milliárd felett alakulhat az összeg, ezért - új, az állami vagyont bővítő kiadások mellett is - a jövő évi költségvetés bevételi oldalán vannak még tartalékok.

Az állam bankokban fennálló részesedésének eladásával nem is számol a kormány, mivel ez az uniós módszertan szerint számolt egyenleget nem érinti?

Az uniós módszertan szerint ezek az esetleges eladások nem javítják az államháztartás egyenlegét. Viszont mivel a vétel államadósságot növelő tétel volt, az eladás államadósságot csökkentő. Itt a Budapest Bank jelentett nagyobb összeget, hiszen majdnem 200 milliárd forint értékben történt a vásárlás.

Várható a közeljövőben, hogy a kormány felülvizsgálja a fő számokat a makrogazdasági folyamatokra és költségvetésre vonatkozóan, tekintettel a költségvetés kedvezőbb helyzetére?

Legyünk óvatosak! A 2016-os költségvetést 2,5 százalékos gazdasági növekedéssel terveztük. Nyáron sokan úgy vélekedtek erről, hogy ez inkább konzervatív szám, de az utóbbi időben - főként külső tényezők miatt - az említett mérték szerinti vagy óvatosabb előrejelzések is megjelentek. Célszerű megvárnunk a következő évből néhány hónapot, hogy lássuk, mi történik a világgazdaságban. Az elmúlt időszakban főleg a kínai gazdaság lassulásáról, a Volkswagen-ügyről lehetett hallani, de kockázatként jelentkezhet például a migránshelyzet európai gazdasági hatása is. Emellett persze a kormány folyamatosan cselekszik: ahogy mondtam, több területen elemezzük a növekedést segítő intézkedési lehetőségeket. A következő év elején kell majd egy revíziót készítenünk, már csak a Konvergencia Program tavaszi összeállítása miatt is, és el kell kezdenünk felkészülni a 2017-es költségvetés összeállítására.

Akkor ezek szerint a kormány jövőre is a költségvetés korai elfogadását tervezi?

Igen. Komoly esélyét látom annak, hogy az Országgyűlés tavaszi időszakára terjeszti be a kormány a törvényjavaslatot.

Mindent a hitelminősítőkért? A Moody's elemzői legutóbbi értékelésükben külön megemlítették a stabilitás és a kiszámítható gazdaságpolitika egyik eszközeként a korán elfogadott 2016-os költségvetést.

Azt gondolom, hogy a kormánynak nem a hitelminősítők meggyőzése érdekében kell dolgoznia. Meglátásom szerint, ha a saját utunkon megyünk tovább, ahogy eddig, akkor a felminősítés be is fog következni. Egy hasonlattal élnék: van egy olyan érzésem, hogy a hazai gazdaságpolitika az elmúlt öt évben a tiltott kategóriából átkerült a tűrtbe és már-már támogatottá válik. Pedig annak íve alapvetően nem változott. A hitelminősítők 2011-12-ben sorolták az országot befektetésre nem ajánlott kategóriába. Annak ellenére történt mindez, hogy a kormány 2010-ben azonnali költségvetési stabilizációs lépéseket tett, 2011-ben bemutatta a kedvező fogadtatásra talált Széll Kálmán Tervet, az Országgyűlés pedig elfogadta az adósságcsökkentést előíró Alaptörvényt.

De közben megvalósult a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolása, a vagyon elvétele és még a végtörlesztés is bejött a képbe.

A befektetők és nemzetközi intézmények sokáig a bankadóval és a magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakításával azonosították a magyar gazdaságpolitikát, holott az ennél jóval komplexebb volt. 2010-től alapvető célként fogalmazódott meg a foglalkoztatás növelése, az államháztartás konszolidációja, az államadósság csökkentése - úgy, hogy közben a talán legfontosabb célt, a demográfiai fordulat elérését is kitűzte a kormány. A célok eléréséhez szükséges eszközökön persze lehet vitatkozni, de a kormány és a jegybank által követett gazdaságpolitikai mix - amelyet lehet bármilyen jelzővel illetni, például nem konvencionális, unortodox stb. - a fő számokat illetően sikeres volt, és ez kellett ahhoz, hogy átkerüljünk a szinte támogatott kategóriába. Nézzük csak meg a hitelminősítők legutóbbi, igen elismerő értékeléseit vagy azt, hogy Varga Mihály egy londoni szaklaptól a régió pénzügyminisztere címet kapta.

Szerintem a hitelminősítők ma már a magyar gazdaságpolitikát nem a bankadóval és a nyugdíjpénztári átalakítással azonosítják, hanem olyan intézkedéssorozattal, amely jelentősen csökkentette a sérülékenységet az államadósság finanszírozásában, de akár a bankszektor szintjén is. Emellett az eredményes munkaerő-piaci intézkedésekkel ugyanúgy azonosíthatják, hiszen míg öt évvel ezelőtt jelentős munkanélküliségi problémával néztünk szembe, ma már a rendszerváltás óta nem látott mértékű foglalkoztatottságról beszélhetünk. Ezek mind azt igazolják, hogy a magyar reformok működnek.

Ezt követően a kiszámíthatóság és a stabilitás erősítése érdekében az üzleti környezet javításáért kell dolgoznia a kormánynak. Úgy gondolom, hogy itt is van előrelépés, de még számos feladat vár ránk: olyanok, mint az eljárási határidők csökkentése, egy ügyfélbarát adóhatóság kialakítása vagy a közigazgatási adminisztrációs terhek optimalizálása. Lesz tehát munkánk bőven jövőre is!

(portfolio.hu)