Minimális célkitűzés a felesleges bürokratikus szabályozás lefaragása.
Versenyképes, jól szervezett, magas színvonalú, hatékony államigazgatási munkát szeretnék magam körül látni. Minimális célkitűzés a felesleges bürokratikus szabályozás lefaragása – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős államtitkára.

Csúcsmenedzser volt a közúti járműgyártásban: mérnökként kezdett az Ikarusban, volt a Suzuki első embere, és közel két évtizedig irányította a Knorr-Bremse vállalatát, ráadásul számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet vezetőségében vett részt. Adódik a kérdés, hogy mért hagyta ott a biztos, céges világot?

Nézze, nagyon sok lehetőséget kaptam az elmúlt évtizedek során. Úgy gondolom, hogy ha valami hasznosat át lehet adni a társadalomnak, azt mindenképpen meg kell próbálni. Remélem, hogy vállalati szinten elért eredményeim lehetővé teszik, hogy szakpolitikusként a megszerzett tapasztalataimat úgy hasznosítsam, hogy az eredményes legyen a reálgazdaság, a gazdasági közigazgatás és a lakosság számára is.

Ki kérte fel államtitkárnak: Orbán Viktor vagy Varga Mihály?

Varga Mihály miniszter úr, de a kormányfővel is jó a kapcsolatom. Akkor, amikor igent mondtam a felkérésre, közöltem azt is, hogy szándékaim szerint nem pusztán rövid, hanem hosszabb távon is befolyásolnám a gazdasági élet alakulását, szabályozását.

Vallja az új seprő jó seper elvét? Nagy átalakításokat tervez a minisztériumban?

Söprésre nem kell készülniük a kollégáknak, vagyis drasztikus átalakításokat nem tervezek. Ám versenyképes, jól szervezett, magas színvonalú, hatékony államigazgatási munkát szeretnék magam körül látni.

A reálgazdaságból érkezve, hogy látja, milyen a magyar állam szerepe a gazdaságban?

Természetesen a versenyszféra nem szeretné, ha az állam rátelepedne a gazdaságra. Ez egyébként az államnak sem az érdeke. Hosszabb távon ugyanis több hátránnyal jár, mint előnnyel, több korláttal, mint lehetőséggel. Sokkal fontosabb, hogy erős az a megközelítés, amely szerintaz állam partnerekként kezeli a piaci szereplőket, a magyarországi vállalkozásokat. Az állam igyekezzen a különböző szakmai szervezetek igényeit, javaslatait megfogadni, beépíteni a szabályozásokba.

A Knorr-Bremse volt főnökeként akar-e áttelepíteni szabályozási technikákat az államigazgatásba?

Cégvezetőként az volt a benyomásom, hogy a bürokrácia miatt a vállalatok munkaerejük bizonyos százalékát, például ez a Knorr-Bremse-nél néha elérte a néhány százalékot, arra különítik el, hogy eleget tegyenek a hatósági, adminisztratív előírásoknak. Minimális célkitűzés  a felesleges bürokratikus szabályozás lefaragása.

Kósa Lajos fideszes frakcióvezető deregulációt ígért a jogszabályok esetében. Hogyan veszi ki ebből a részét az NGM?

Jelentős feladat hárul majd ránk, a gazdasági életből érkező szakemberként annyit tudok mondani, hogy szisztematikusan átnézzük, mire nincs szükség a jogi szabályozások esetében, s mire van. Számos területen bevezetésre kerül teljes egészében az elektronizálás, vele együtt az elektronikus ügyintézés. Ugyanakkor nyitottak vagyunk a vállalkozások felé, csak velük együtt lehet végrehajtani ezt a folyamatot.

Vagyis a kiszámíthatóbb szabályozási környezet mellett deregulációs program is jöhet. Mekkora megtakarítást jelenthet ez a magyarországi vállalkozásoknak?

A bürokráciacsökkentő csomag hatására összességében várhatóan 10 milliárd forinttal kevesebb illetéket és járulékot fog beszedni az állam, vagyis ennyivel több pénzt hagyunk ott a családoknál, az embereknél. Ezen belül ami a vállalkozásokat illeti, csak itt, az államtitkárság hatáskörébe tartozóan 30 eljárástípust, körülbelül 100 díjtételt eredményező rendeletmódosítás zajlik. A kormányhivatalok és a hatóság várható éves bevétele, a 2014-es bevételek alapján, összesen nagyságrendileg 50 millió forinttal csökken, ami valószínűsíthetően ugyanekkora összeget hagy a vállalkozásoknál, de ennél is fontosabb az idő- és energiaráfordítás megtakarítás a vállalkozóknál.

Hogyan lehetne javítani a magyar versenyképességet?

Számos lépéssel kell javítania magyar gazdaság versenyképességét a következő időszakban, viszont a versenyképesség komplex kategória Magyarország, a magyar gazdaság esetében is. Nekünk a különböző ranglistákon történő szereplés és pozíció helyett fontosabb, hogy folyamatosan érkezzen a külföldi működő tőke, megvalósuljanak a  vállalati beruházások, valamint bővüljön a beszállítói hányad. Hasonlóan kiemelt terület az innováció, a kutatás-fejlesztés is, de fejlődnünk kell minőségben, logisztikában, exportképességben.

Mindennap egy új Rubik-kockával elégedett lenne?

Igen, de napi egy (mégoly zseniális) ötlet kevés. Arra szeretnénk ösztökélni a hazai vállalkozások nagy csoportjait, hogy mindenki a korábbiakhoz képest rendszeresen tegyen hozzá újabb fejlesztési eredményt a termeléséhez, amiben ez az ötlet realizálódik,. szemléletváltásra van szükség ezen a területen is, továbbá képesítésekre, de leginkább tanulásra. Például a magyar élelmiszerek jó minőségűek, ám a hazai élelmiszer-feldolgozás vonatkozásában ez a kvalitás, a jó magyar minőség már nem jön elő a szükséges mértékben. Ha már szóba jött a K+F, volt cégemnél a  Knorr-Bremsénél a kutatás-fejlesztési tevékenység jó negyede Magyarországon zajlik. Ráadásul majdnem minden területen ott van a társaság: az előfejlesztésben, a szoftverfejlesztésben és a konkrét termékfejlesztésben is.

Hogy látja, az autógyártók cégek rátelepedtek a magyar gazdaságra?

Szó sincs róla, sőt a magyar versenyképesség szempontjából az egyik legfontosabb szegmensről beszélünk. A járműipar a magyar gazdaság kitörési, kiugrási lehetősége, mondhatni kínálkozó opciója. Magyarországon nagy kapacitással termel három nagy autógyártó cég, az Audi, a Mercedes és a Suzuki. A cél, hogy ezek a vállalatok továbbra is intenzíven termeljenek, fejlesszenek, valamint a miattuk nálunk megtelepedett, úgynevezett Tier 1-es beszállítói kör is tovább  erősödjön. Rajtuk keresztül ugyanis a hazai kis- és közepes vállalkozások is bekapcsolódhatnak a nemzetközi termelési folyamatba első lépésként, utána pedig a kutatás-fejlesztésbe is. Ha a járműipar az elmúlt két évtizedben tapasztalt fejlődésre továbbra is képes lesz, annak pozitív hatása visszahat a foglalkoztatásra, a szolgáltatási struktúrára és az oktatásra is.

Ugyanakkor autóipari kitettségünk nagy, nem véletlen, hogy minisztere Varga Mihály, diverzifikációt ígért pár hete.

A kormány szándéka, hogy diverzifikálja a magyar gazdaság szerkezetét, ami azt jelenti, hogy a járműgyártás mellett a hazai tapasztalatokkal és potenciállal rendelkező iparágakat is erősíteni kell. Ennek hátterében azonban nem az autóipari kitettség áll, hanem az, hogy az ágazat teljesítménye is hullámozhat. Ezért törekszünk arra, hogy más ágazatok is bővüljenek, mint a gyógyszeripar, az orvosi műszerek, a gépipari és speciális alkatrészek gyártása, de nagy fantáziát látunk az infókommunikáció terén is. Tény viszont, hogy az autógyártás az export 33 százalékát, az ipari termelés 30 százalékát adja, nagyon komoly súlya van tehát a nemzetgazdaságban.

Ezek szerint akár gazdaságstratégiai irányváltásra is berendezkedhetünk?

A magyar gazdaság duális szerkezetű. Míg a multinacionális cégek itteni leányvállalatai bárhol a világon megállnák a helyüket, s ezek közé tartoznak a jármű- és alkatrészgyártó társaságok is, addig a hazai tőkéből létesített kis- és közepes vállalkozások egy része képtelen a fejlődésre, nem ismernek olyan fontos elvárásokat a gyártási láncban, amelyek már elengedhetetlenek a fejlődéshez. Nem gazdaságstratégiai irányváltásról beszélünk, hanem arról, hogy a konjunktúra érzékeny járműgyártás mellett milyen más ágazatokat, alágakat hozhatunk fel, erősíthetünk meg. Eközben a duális szerkezeti jelleget mérsékelni kell, ezt szolgálják majd az európai uniós pénzek, valamint a hazai fejlesztési források is.

Úgy tűnik, immár trendi lett hazánkban is a duális képzés. Ezzel a formával meglehet-e állítani a hazai mérnökképzés visszaesését?  Egyáltalán, mit kell tenni ahhoz, hogy a fiatalok számára vonzóbbak legyenek a természettudományos, műszaki tanulmányokat?

Bár ez a Nemzetgazdasági Minisztériumban nem az én szakterületem, de egyértelmű, hogy súlyos gondokat jelent a mérnökképzés jelenlegi helyzete. Nem csupán az a baj, hogy kevesen végeznek, hanem az is, hogy az egyetemekről, főiskolákról kikerülők egy jó részének a tudása nem éri el az elvárt színvonalat. A legjobb megoldás rendszerszinten a duális képzés, amely a hallgatónak és a cégnek is jó, miután előbbiek már diplomázás előtt is megismerhetik a gyakorlati elvárásokat, ráadásul anyagi támogatást is kapnak. A vállalatok pedig leszerződhetnek azokkal az egyetemistákkal, akikben fantáziát látnak. Ugyanez a helyzet és a feladat a szakmunkások esetében is. Jó szakmunkást legalább olyan nehéz szerezni, mint jó mérnököt. Itt is csak az előre betervezett munka segít, vagyis ezen a szinten is már a korszerű elvárásoknak megfelelően kell képezniük, kitanítaniuk a cégeknek, hogy a legjobbaknak állást is tudjanak ajánlani. A duális képzés eddigi tapasztalatai igen pozitívak.

(Magyar Hírlap)