A kommunizmus bukása után az egyik legnagyobb feladat volt, hogy megtörténjen az igazságtétel, és hogy végre a méltó helyére kerüljön a nemzeti emlékezet – hangsúlyozta Varga Mihály a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen.
A Gulag-táborok foglyainak óbudai emlékművénél a pénzügyminiszter, a főváros II. és III. kerületének országgyűlési képviselője kijelentette: az ártatlan emberek millióinak munkatáborokba kényszerítése a XX. század egyik legsúlyosabb történelmi tragédiája.
A Magyar Országgyűlés 2012-ben nyilvánította Menczer Erzsébetnek, a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) elnökének kezdeményezésére november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává. Ezen a napon hajtunk fejet azok előtt a magyarok előtt, akiket a II. világháború végén és azt követően ártatlanul kényszermunkára hurcoltak – mondta Varga Mihály. A magyar túlélők legnagyobb része 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is Magyarország területére, mert otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került – emlékeztetett a pénzügyminiszter.
A kényszermunkások között különösen nehéz sors jutott a politikai elítélteknek, akik közül csak öt-hat ezer élte meg a szabadulást. Ők zömmel csak 1953-ban kerültek haza, de a szovjet rehabilitációig itthon is politikai ellenségként kezelték őket – szögezte le Varga Mihály.
A civilek elhurcolása és a málenkij robot sokáig egész Kelet-Európában tabutémának számított, ezért kötelességünk ma is, hogy felidézzük az emlékeket, és próbáljuk minél teljesebb képet alkotni magunknak. Emlékezünk arra korszakra, amikor parancsra és ösztönös brutalitással igazolták azt a félelmet, amellyel a háborúba belefáradt magyar nép a háború végét, a valódi felszabadulást várta - fogalmazott Varga Mihály.
A megemlékezésen Menczer Erzsébet beszédében személyes emlékeit felidézve utalt arra, hogy szülei is raboskodtak a Szovjetúnióban.
(Pénzügyminisztérium)
