Természetvédelmi terület lett a Felső-Bácska közel 44 hektár kiterjedésű ősgyepe, a Madarasi Marhajárás, amely egyike az Alföld csupán néhány pontján fennmaradt sztyepprétjeinek, ezért felbecsülhetetlen értéket képvisel - hangzott el szerda délután Madarason.
A területet jelző hatósági tábla kihelyezését megelőző sajtótájékoztatón Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára páratlan adottságnak nevezte, hogy az ország teljes területének negyede természetközeli állapotban maradt fent. Mint mondta, Magyarország 9 százaléka védett terület, 21 százaléka pedig az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 hálózat része. A kettő ugyan átfedi egymást, de még így is felbecsülhetetlen nagy örökség, nemzeti kincs, mellyel nem minden ország büszkélkedhet. Ezek a területek jelentik a köztudatban Magyarországot, melyekre az állami természetvédelem munkatársai vigyáznak. – fogalmazott.
Emlékeztetett, az elmúlt több mint 40 éves fejlődés eredményeként jött létre az ország 10 nemzeti parkja, 39 tájvédelmi körzete, 172 természetvédelmi területe, valamint a mintegy 90 védett természeti emléke. Ezek alkotják - mintegy 850 ezer hektár nagyságrendben - védett területeink hálózatát. Ma már nem a nagyléptékű védetté nyilvánításokkal foglalkoznak elsősorban, hanem ezen területek kezelésével, a természetközeli állapot fenntartásával - tette hozzá. Kiemelte: az elmúlt években elkezdődhetett az olyan speciális munka, mint a 41 kaptárkő, a 28 földtani képződmény - köztük a madarasi téglavető -, vagy a 21 mesterséges üreg védetté nyilvánítása, amelyek mind földtörténeti, mind élőhely szempontjából jelentősek. A munka eredményeként az elmúlt nyolc évben egy tájvédelmi körzet, 13 természetvédelmi terület és 68 természeti emlék került oltalom alá, így 2010 óta mintegy 40 százalékkal nőtt a védett területek száma, míg a hektáros kiterjedés nagyjából 0,6 százalékos növekedést mutat.
Rácz András emlékeztetett, a legutóbbi természetvédelmi területté nyilvánítás is a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területéhez köthető, hiszen 2017 tavaszán vált védetté a több mint 100 hektáros bajai földikutya-rezervátum, amely kulcsfontosságú lépés a faj megóvása terén. Az utolsó nagy, táji léptékű védetté nyilvánítás is a Kiskunsághoz köthető, hiszen a Körös-éri Tájvédelmi Körzet 2223 hektár kiterjedéssel 2012-ben lett országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett terület. Mint mondta: a most természetvédelmi területté nyilvánított Madarasi Marhajárás esetében nemcsak a jelen értékeit vették számba, hanem a jövőbeni lehetőségeit is.
Zsigó Róbert, Baja és térsége országgyűlési képviselője levelében hangsúlyozta: azzal, hogy a Felső-Bácska egyik legfontosabb természeti területe, a Madarasi Marhajárás védetté válhatott, újabb lépést tettünk környezetünk és hazánk megóvásáért. Az pedig szerencsés és egyben fontos következménye is a döntésnek, hogy kihirdetésével egy időben új utak nyílhatnak meg vidékünk turisztikai kínálatában - fogalmazott.
Ugró Sándor, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója kiemelte: a Natura 2000 hálózat részét képező Madarasi Marhajárás gyep a rajta átfolyó Kígyós-főcsatornának köszönhetően változatos élőhelyi feltételeket biztosít az élővilág számára. A marhajárás elnevezése a szarvasmarha legeltetésre utal, amely 2004-ben szűnt meg. A gyepen 2008 óta juhokkal legeltetnek. Az igazgató kiemelte: a Bácskai löszös síkság részét képező Madarasi Marhajárás legfontosabb természeti értékeit a természetközeli állapotú gyepi életközösségek, köztük különösen a löszpusztarétek, a homoki sztyepprét és a löszpusztarét átmeneti életközösségek, illetve a mocsárrét-maradványok jelentik. A terület botanikai értékei régóta ismertek a szakemberek körében. Ezek közül kiemelkedő a több mint egymillió tőből álló tarka sáfrány állomány és a mintegy nyolcezer tőből álló tavaszi hérics populáció. Itt élő védett növényfaj még a sokvirágú habszegfű, a selymes boglárka és a kései pitypang. Ugyan nem védettek, de szintén megtalálható itt a Bácskai löszös síkság jellegzetes növényzetét képező taréjos búzafű, magas kígyószisz, szürke galaj és jakabnapi aggófű. Zoológiai értékekben sem szűkölködik a természetvédelmi terület. Megfigyelhető itt a sisakos sáska, az óriás tőrösdarázs, a szongáriai cselőpók, de rendszeresen költ itt a füleskuvik, a búbos banka, a gyurgyalag, a szalakóta, a kis őrgébics, az erdei fülesbagoly és a parlagi pityer.
Juhász István, Madaras polgármestere elmondta: a táji értékek és a védett fajok megőrzése mellett természetvédelmi cél a hagyományos legeltetéses állattartás kultúrtörténeti emlékeinek megőrzése és a tájhasználati mód fenntartása.
(AM/MTI)
