„Van a kút mellett egy kő. Dobd azt be a kútba, mert ha hazajövök a doberdói kősivatagból, egyetlen darabot sem akarok látni” – írta haza egy civilben földműveléssel foglalkozó, a fehérvári ezredek egyikében szolgáló katona a feleségének, 1915-ben. „Az Égből dühödt angyal dobolt”, avagy Székesfehérvári Ezredek az I. világháborúban című kiállítás november 20-ai megnyitóján többek között ezt a sokat mondó történetet is hallottuk.
A Szent István Király Múzeum ünnepélyes kiállítás-megnyitón Vargha Tamás, a HM parlamenti államtitkára hangsúlyozta: ma már talán már minden hős nevét ismerjük, akik hittel és bizalommal szolgálták a hazát, és a nemzet egységét. Úgy – fűzte hozzá – mint ahogyan a székesfehérvári ezredek is tették.
„Sokszor áldozatokként tekintünk a világháborúban elesettekre, pedig ők hősök voltak. Drága és pótolhatatlan veszteségek. Nem mindig azok a történelem hősi halottai, akik diadalmasan bevonultak az emlékezet nagy panteonjába. Az igazi halottjaink a majdnem elfeledett honvédők, akiknek csak mintha hallottuk volna a nevét, akiket névtelenül temettek el. Az első világháború története pedig különösen gazdag a névtelen hősökben” – fogalmazott az államtitkár.
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere kiemelte: 1914. november 20-án, azaz pontosan 101 évvel ezelőtt, a székesfehérvári ezredek mind a keleti frontokon harcoltak. „Ez az egy mondat önmagában indokolja a kiállítás létrejöttét. Katonáink a frontokon harcoltak a nemzetért. Ahhoz, hogy Székesfehérvár ma is, és a jövőben is katonaváros legyen, emlékeznünk kell a hőseinkre. Katonái nélkül ez a város nem lenne ugyanaz, mint amit nagyon szeretünk” – húzta alá a polgármester.
Rózsafi János történész rövid kiállítás-ismertetőjében elmondta többek között, hogy a székesfehérvári 17-es Magyar Királyi Honvéd Gyalogezreden, a 10. Császári és Királyi Huszárezreden, a 69. Császári és Királyi Gyalogezreden kívül nem szabad elfeledkeznünk a 17-es Népfelkelő Gyalogezredről sem. Felidézte, hogy a háború előtt a város nagy szeretettel búcsúztatta el katonáit, és az idő múlásával sem feledkezett meg róluk, hiszen folyamatosan küldtek adományokat a frontokra. Ahol – mint például Doberdónál – olyan is előfordult, hogy a frontvonal legelső állásaiban székesfehérvári apák és fiúk váltották egymást.
(Honvédelmi Minisztérium)
