Katonai tiszteletadással búcsúztatták dr. Magyari Béla nyugállományú ezredest május 11-én, a Fiumei úti Sírkert Nemzeti Emlékhely ravatalozójában. A kiképzett magyar űrhajós április 22-én, életének 69. évében hunyt el.
„Csaknem harmincöt évig tartó pályafutása alatt beosztásaiban kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Mindig lelkiismeretesen dolgozott, és a megszerzett sokrétű ismereteit kiválóan kamatoztatta. Elvégzett munkájára, elért eredményeire, kialakított jó kapcsolataira mindig büszke volt” – hangsúlyozta Sáfár Albert dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság légierő haderőnem főnöke. Hozzátette: dr. Magyari Béla munkáját példás szorgalommal, tiszta emberséggel, szilárd meggyőződéssel és igaz hittel végezte.
A dandártábornok megemlékező gondolataiban felidézte a nyugállományú mérnök ezredes életútját. Végezetül elmondta: családja és hivatása iránti hűsége kifogyhatatlan volt, így a világ egy tisztaszívű emberrel, katonával, pilótával lett szegényebb.
A beszédet követő néma csendet egy Gripen áthúzása törte meg. Ezután díszsortűzzel és a Magyar Takarodóval tisztelegtek a nyugállományú ezredes előtt. Utolsó útjára a szűk családja kísérte. Dr. Simicskó István honvédelmi miniszter posztumusz Hazáért Érdemjelet adományozott a kiképzett magyar űrhajós részére.
Magyari Béla Kiskunfélegyházán született 1949-ben. Szakirányú tanulmányait 1967-től a hazai, 1970-től pedig a szovjet repülő-műszaki főiskolákon végezte. 1972-től tisztként teljesített szolgálatot a 47. Pápa Harcászati Repülőezred kötelékében, I. osztályú vadászrepülő minősítését öt évvel később szerezte meg. Az Interkozmosz-program révén, amely a Szovjetunió és a szocialista országok közös űrkutatási projektje volt, lehetőség nyílt arra, hogy magyar űrhajós is a világűrbe jusson. Az alkalmassági vizsgálatok 1977-ben kezdődtek, végül Farkas Bertalan mellett Magyari Bélát választották ki a megtisztelő feladatra. Magyari százados társával együtt 1978-től egészen az űrrepülésig, 1980-ig a Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezte a felkészülést. Parancsnoka és társa Vlagyimir Dzsanyibekov lett volna, de az oroszok Farkas Bertalant választották ki az útra – ugyanakkor Magyari Béla is kiváló eredménnyel teljesítette a követelményeket. Végül tartalék űrhajós lett, és az űrrepülés alatt az irányítóközpontban dolgozott.
Bár a hazatérése után őrnaggyá előléptetett, a Magyar Népköztársaság Űrhajósa és a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje kitüntetéseket megkapó Magyari Béla végül nem jutott el a világűrbe, a későbbiekben is igyekezett kamatoztatni megszerzett tudását. A magyar űrrepülés után ő is hosszú időn át járta az országot, előadásokat tartott, majd számos kutatásban, például különböző anyagtudományi vizsgálatokban vett részt. Ugyan sokáig reménykedett benne, hogy egy esetleges második szovjet-magyar repülés keretében ő is feljuthat a világűrbe, ezek az elképzelések végül nem valósultak meg. Dr. Magyari Béla így, további elméleti képzéseken vett részt például a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd 2001-ben a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke lett. 2005-től éveken át dolgozott a Honvédelmi Minisztérium képviselőjeként a Magyar Űrkutatási Tanácsban.
(honvedelem.hu)
