2016. január 1-jétől számos korszerűsítés történt a magyarországi épületenergetikai tanúsítási rendszerben. Egy kisebb változásnak köszönhetően – az épületek építési idejének kötelező megadásával – jelentős mértékben javult a tanúsítási rendszer átláthatósága. A tanúsítók által megadott adatok alapján, a soron következő tájékoztatóban szeretnénk megosztani az eddig nyert ismereteket Magyarország épületállományának energetikai állapotáról a 2016. január 1. és május 1. között készült 47554 db tanúsítvány alapján.
Évszázados áttekintés
Először érdemes áttekinteni az elmúlt évszázadban az épületek (több lakásos épületek esetén a bennük lévő önálló lakások 10 éves átlagát tekintve) energiafogyasztását. Ezt 1. grafikon szemlélteti az elmúlt 115 évben készített épületek évtizedenkénti átlagát képezve azok összesített energetikai jellemzőjét (a továbbiakban: EP). Az itt felhasznált értékek az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet 2016. január 1-jétől hatályos változatával a fűtött hasznos alapterületre vetítetett nem megújuló primer energiafogyasztást fejezik ki, ami tartalmazza a fűtési, hűtési, használati meleg víz előállítási, és szellőztetési (nem lakó épületek esetén világítási) energiaigényt.
A vizsgált adatok minden esetben egységesen tartalmazzák a felújított és nem felújított épületeket. A tanúsítók az épületek 20%-át jelölték felújítottnak – az oktatási épületek kivételével, ahol ez az arány 32%. A felújított épületek többsége 1990 előtt épült.
Az 1950 előtt épült épületek energiafogyasztása nagyjából azonos. Kisebb mértékben csökkenő fogyasztási tendenciát mutat a világháború után épült épületek átlaga. Ez feltételezhetően részben a világháborúban tapasztalható nagyfokú technológia innovációnak köszönhető (például az extrudált polisztirol kifejlesztése), részben pedig a világháború utáni nagyfokú újjáépítés miatt bekövetkezett további fejlesztések iránya miatt alakulhatott ki. Az újjáépítés során a falazati elemek fejlesztői arra törekedtek, hogy minél hatékonyabban lehessen építeni, ennek köszönhetően növelték a falazóelemek méretét. Annak érdekében, hogy a nagyobb téglák is beépíthetőek legyenek, csökkentették azok térfogatsúlyát, ami viszont a hőszigetelő képességük javulását okozta. Emellett az egyedi fűtést egyre inkább elkezdte felváltani a jobb hatásfokú tüzelő berendezés alkalmazást lehetővé tevő központi fűtés. A többlakásos épületek mérete az 1960-as években növekedésnek indult, ami csökkentette a fajlagos hőleadó felület arányát.
Igazán jelentős változás minden épület-kategóriában az 1970-es években kezdődött meg. A változás gyökere az energiaválságban kereshető, aminek hatására számos energiahatékonysági technológiafejlesztés kezdődött meg, és emellett megjelentek az első energetikai normák is.
Az utóbbi két évtized kivételével megfigyelhető, hogy a családi házak a többi épület kategóriához képest 35% magasabb EP jellemzővel bírnak. A régebbi épületeknél a különbség az épület fűtött felületének és térfogatának arányára (a továbbiakban: A/V) vezethető vissza. Míg az irodák oktatási épületek átlagosan 0,85-ös A/V-t mutatnak, a többlakásos épületeknél 0,5 az A/V átlaga, addig családi házkanál 1,2 ez az érték. A tendenciákból jól megfigyelhető, hogy a nagyfokú hőszigeteltség miatt az A/V jelentősége elenyészett. Sőt, ha tendenciák tovább folytatódnak, a kisebb épületek energiafogyasztása az elkövetkező években alacsonyabb lesz, mint a nagy épületeké. Ezt okozhatja a kis épületek energiahatékonyságában jobban érvényesülő megújuló energiahasznosítás terjedése is.
A több lakásos épületek fogyasztásában 1960 után nagyobb energiafogyasztás csökkenés mutatkozik, amit a görbében „horpadás” jelez. Ez a jelenség több okra vezethető vissza:
1. Kisebb részben megfigyelhető, hogy 1970 és 1990 között a többlakos épületek A/V tényezője az évszázadban a legalacsonyabbra: 0,45-re adódik, mivel nagyobb méretű többlakásos épületek készültek.
2. Emellett ezeket az épületeket jellemzően távhővel látták el, és mivel számos helyen kapcsolt hőtermelést alkalmaztak, így a primer energia átalakítási tényező 20%-kal alacsonyabb. Továbbá, a központi energiaellátás fajlagos veszteségei akár kisebbek is lehetnek. Ezzel arányosan a korszak épületeire készült tanúsítványok is alacsonyabb EP értéket mutatnak. Ez a hatás ugyanakkor nem tükröződik a fűtési számlákon, és nem fémjelzi az épület minőségét.
3. Jelentős mértékben eltorzítja még a korszak többlakásos épületeinek kedvező eredményét a panelos épületek hőszigetelő kepeségének túlbecslése a tanúsítók által. Sajnos még mindig számos esetben a tényszerű értéknél többszörös értékben magasabb hővezetési ellenállást feltéteznek ezeknek az épületeknek a falaira. A felújítatlan panelos rendszereken a tényszerű rétegtervi hőátbocsátási tényező jellemzően U=1,3-1,8 W/m2K közé adódik, míg vannak, akik a hibás U=0,45 W/m2K-nel számolnak. Pontos számításhoz további adatokat kaphatunk a „Rövid módszertani segédlet energetikai tanúsításhoz, méretezéshez” címmel 2014 júliusában kiadott BM kiadványból, mely az internetről bárki által ingyenesen letölthető.
4. Ebben a korszakban 24-28% a felújítottnak jelzett épületek aránya, ami a teljes évszázadot jellemző 20%-hoz képest magasabb.
Összefoglalva tehát nem kizárólag arról van szó, hogy 1960 után ugrásszerűen nőtt volna a többlakásos épületek energetikai minősége, hanem jelentős hibák és spekulatív tényezők torzítják el ezen épületek jelen körülmények melletti EP értékét.
Éves áttekintés 1980-tól napjainkig
A lakások nagy számban kerülnek tanúsításra, ezért lehetőség nyílik az elmúlt néhány évtizedben készült lakások tekintetében az éves tendenciák megfigyelésére is. A 2. grafikonon az 1. grafikonnal ellentétben évtized helyett éves átlagot képezve került vizsgálatra az EP érték.
A családi házak esetében jól megfigyelhető a folyamatos és állandó javulás mértéke, ami 1980 és 2016 között évente átlagosan 8,4 kWh/m2a javulást jelent. A tendencia váratlan érdekessége, hogy a lakásépítés energetikai minősége nem reagál egyértelmű kimutatható módon a jelentősnek vélt hatásokra, mint például az energetikai követelmények kihirdetése, egy nagyobb energia áremelkedés vagy csökkenés.
2006-ban a benyújtott építési engedélyezési tervekre életbe lépett a családi házak tekintetében a hozzávetőleg 230 kWh/m2a volt a követelmény, de addigra már az átlag családi ház 177 kWh/m2a fogyasztású volt, és a 76% telejésítette az épületre vonatkozó követelményeket. Emellett 2006-ig már számos építési engedélyt kiadtak, amikre az új követelmények még nem vonatkoztak az építési engedély hatályának lejárata előtt. Akkoriban pedig az építési engedélyekkel hosszabbítás nélkül is 7 évig lehetett építkezni.
A 2016-ra elkészült családi házak átlaga eddig EP=127 kWh/m2a fogyasztású lett, és 65%-uk teljesíti a költségoptimalizált épület követelményeket, annak ellenére, hogy ezeket a követelményeket csak 2018 után benyújtott építési engedély kérelmekre vagy egyszerű bejelentésekre kell alkalmazni. Ugyanakkor 2016-ban még csupán 22%-a készült a családi házaknak 100 kWh/m2a kisebb fogyasztásúra, ami a 2021-től használatba veendő családi ház követelményeire lesz érvényes. Amennyiben a családi ház építés említett tendenciái folytatódnak, prognosztizálhatóan egy 2021-ben használatba vett átlagos családi ház EP=80 kWh/m2a fogyasztással fog bírni. Azonban a fokozódó kihívások miatt nem biztos, hogy a trendek az eddigi ütemet fogják követni. 2015-ben a családi házak 14% fogyasztott 100 kWh/m2a-nél kevesebbet és 7% 80 kWh/m2a-nál. 2016-ra mindét érték magasabb lett 80 kWh/m2a-nál kisebb már 13%-ot tesz ki. A nagy energiahatékonyságú családi házak aránya gyors növekedésnek indult.
A többlakásos épületek energiahatékonyságát illetően nem tapasztalható ilyen látványos fejlődés: évente átlagosan csupán 2 kWh/m2a az EP csökkenése. Mára az elkészült több lakásos épületben lévő lakások átlag fogyasztása a családi házakéval átlagosan azonos értéket mutat.
Bár az épületek energiafogyasztásában elért eddig fejlődés bíztató, a további követelmények, mint a közel nulla energiaigényű épületek követelményeinek teljesítése további színvonaljavítást igényelnek. Az eddigi eredményeket elsősorban a passzív hővédelemben elért javulás és nagyobb hatásfokú gépészeti berendezések biztosították. A továbblépéshez már jóval nehezebben tervezhető megújuló energiát használó rendszerek, illetve szellőztető rendszerek alkalmazására is szükség lesz. Az igazán jelentős kihívást a tendencia fenntartása fogja jelenteni. A nehézségek ellenére a további előrelépéseket érdemes megtenni, mivel a nagyobb energiahatékonyságú épület egy jóval biztonságosabb, a közszolgáltatóknak kevésbe kiszolgáltatott, önálló életet biztosíthatnak az emberek számára.
Épületek tervezése során ne feledkezzünk meg arról, hogy egy építési engedéllyel 8 évig lehet építkezni meghosszabbítás nélkül, míg az egyszerű bejelentéssel 10 évig. Így gyakorlatilag az új épületeket már most a közel nulla energiaigényű épületek követelmény szintjére kell tervezni. Akik nem, így tesznek, feltétlenül rögzítsék a tervezési szerződésben azt a feltételt, hogy az építtetőnek gondoskodnia kell róla, hogy az épület hatóságok használtára szánt vagy tulajdonában lévő épületek estén 2018 december 31-ig, egyéb esetben 2020 december 31. használtra alkalmassá váljon és a használathoz szükséges eljárások megtörténjenek. Ezzel elkerülhetőek a későbbi jogviták.
Összefoglalás
Bár az energiaár változások, vagy az energetikai követelmények nem fejtik ki azonnal hatásukat, a mérnökök és aktivisták tudatformálása által előidézik az energetikai minőség folyamatos javulását. A minőség javulásában természetesen fontos szerep jut a technológia fejlődésének is. A gyártók fejlesztései egyrészt közvetlenül fejtik ki hatásukat, mivel így gazdaságossá válnak a nagy energiahatékonyságú technológiák, másrészt közvetetten, mivel a követelményeket is a gazdaságos költségoptimum szinthez kell szabni. Az épületek energetikai minőségének látványos és követelményeken felüli javulása dicséri mind a környezettudatos, távlatokban gondolkodó okos építtetőt, mind pedig a folyamatos önfejlesztéssel munkáján javító mérnököt. Az energetikai színvonal javításában mérnökre mind a gyártás fejlesztésében, mind az épületszerkezetek és épülettechnikai rendszerek fejlesztésében, fejlettebb rendszerek betervezésében komoly felelősség hárul.
(Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárság)
